Vagy inkább próbáljuk megmenteni! A KSH 2012-es adatai szerint tíz házasságból hat válással végződik Magyarországon. Nagy részük, hozzávetőlegesen a felük, azonban elkerülhető lenne, ha a párok idejében ráébrednénk a problémákra és szakszerű segítséget kérnének.
Nagyon nehéz meghatározni, hogy a párok hány év együttélés után döntenek a válás mellett, de a statisztikák szerint a legtöbb házasság 3,5 év után bomlik fel. A szigorú számadatoknál azonban sokkal beszédesebbek azok az élethelyzetek, melyeket a válások szempontjából tipizálni lehet. Általánosítani természetesen nagyon nehéz, de három fő csoportot különíthetünk el – osztja meg velünk tapasztalatait dr. Temesi Erika családjogi szakjogász, mediátor.
Én erre, te arra…
Az első csoportba tartoznak azok a párok, akik nagyon fiatalon kötöttek házasságot, értsük ezt úgy, hogy az első párkapcsolat rögtön az oltár elé viszi a szerelmeseket. A válás időpontja nagyon változó lehet, előfordul, hogy csak hosszú évek után kerül sor kenyértörésre – így a szakember.
– Ha gyermek is születik, akkor a közös cél meglehetősen sokáig össze tudja tartani a párt. Ám nem szabad elfelejtenünk, hogy az emberek folyamatosan változnak. A pici születésével a nőnek anya, a férjnek apa szerepet kell felvennie, és ilyenkor jöhet a felismerés, hogy két „vadidegen” ember él együtt – így a szakember.
A nőknél több esetben üti fel a fejét a gondolat, hogy még élni akar, bulizni, szórakozni, vagy karriert építeni. Jellemzően nem a párjával vagy a kapcsolattal, hanem a saját önmegvalósítósával elégedetlen.
Aztán vannak a kapuzárási pánikkal küzdő emberek, főként ötvenesek, illetve létezik még egy harmadik csoport. Az ide sorolható párok később, harminc körül, vagy azon túl kötnek házasságot. A nők előtte jó egzisztenciával, jól fizető állással rendelkeztek, viszont a szerelemben nincs szerencséjük. Náluk már olyan szinten működik a tudatalatti anyaösztön, hogy amikor találnak egy megfelelő férfit, akibe talán bele is szeretnek, „felhasználják” arra, hogy gyermekük születhessen – magyarázza Temesi Erika.
A probléma oka sokszor az, hogy ezek a nők jelentős százalékban depresszióba esnek szülés után, esetenként annyira magukba zárkóznak, hogy több évig nem kerülnek intim kapcsolatba a férjükkel. Máskor egyszerűen csak rájönnek, hogy a férfi csak felesleges nyűg, harmadik kerék a családban.
Mit lehet tenni?
A legnagyobb probléma, hogy a párok nagyok későn ismerik fel, hogy baj van, vagy ha fel is ismerik sokára jutnak el odáig, hogy tényleges segítségét kérjenek.
– Mire a párok eljutnak mediációba, vagy párkapcsolati tanácsadóhoz addigra legalább az egyik fél már megfogalmazta magában, hogy el akar válni, és a helyzet szinte visszafordíthatatlan. Valójában csak azért kérnek segítséget, hogy elmondhassák, mindent megtettek a házasság megmentéséért.
A kapcsolatok megromlása mögött számtalan esetben kommunikációs „zavar” húzódik meg. A „Mert én azt gondoltam, hogy te azt gondolod.” szinte mindennapos mondat a mediációkban. A felek nem merik elmondani egymásnak a bajaikat és elképesztően gyakoriak a szexuális jellegű problémák. A házastársak megjátszák magukat, hogy fenntartsák a viszonyt, de segítséget – mondjuk szexuálpszichológustól – csak elenyésző százalékban kérnek.
A nők egyébként különösen nehezen viselik, ha szembesítik őket a hibáikkal, így előfordul, hogy meghátrálnak – teszi hozzá Erika, elsősorban mint mediátor.
Az „Én nem szeretek veszekedni” és a „Köztünk nem volt soha egy hangos szó sem” kijelentések is általánosak, ami egyértelműen azt jelzi, hogy a felek nem tudják kiadni a feszültségeiket, a konfliktust kezelni pedig végképp nem tudják. Az ugyanis, hogy nem kiabálunk egymással még nem jelenti azt, hogy minden a legnagyobb rendben van.
Temesi Erika meglátása szerint a válások fele elkerülhető lenne, ha a párok még időben észlelnék, hogy valami nem az igazi és mernének segítséget kérni. A házastársi problémákra ugyanis nem egyértelműen a válás az orvosság, sőt!
