Vannak azok a gyerekek, akiket ha odatesz az ember, akkor ott is maradnak, és vannak azok, akiket egyszerűen nem lehet leállítani. A nagyon aktív picik viszont mindenkit kikészítenek a folyamatos pörgéssel, csak magukat nem. Pécsi pszichológusnőt kérdeztünk arról, hogy mihez kezdjünk, ha egy örökmozgóval áldott meg az ég.
Vannak gyermekek, akik az iskola után sietnének haza az otthon nyugalmába, távol a zajtól, feladatoktól, ingerektől, de vannak olyanok is, akik folyamatosan keresik az élményeket és fáradhatatlanok.
A génekben van, hogy keresik az ingereket
Goldmann-né Fehér Hajnalka pécsi gyermekpszichológus elmondta, egy elmélet szerint minden személyiség besorolható egy úgynevezett szenzoros élménykeresési skálán. A szenzoros élménykeresőknek sokkal több ingerre van szükségük ahhoz, hogy idegrendszerük elérje az optimális aktivációs, azaz arousal-szintet, ami a szervezet éberségi állapotát jelenti.
A szenzoros élménykeresők egyébként jobban szeretik a veszélyesebb sportokat, preferálják az aktív élményeket és az intenzív ingereket, így például a rockzenét, és sokszor dohányoznak, valamint több alkoholt isznak, akár illegális szereket is használnak.
A szenzoros élménykeresési skálán alacsony pontszámot elérők viszont inkább a hosszútávfutást, a kitartást igénylő sportokat kedvelik.
Az elmélet által vázolt rangsornak biológiai háttere van, méghozzá a monoanimo-oxidázenzim mennyisége. Ha alacsony a MAO-szintünk, akkor fokozottabb öröm és izgalmi állapot lép fel, melynek hatására az egyénnek megnő az ingerigénye. Fordítva is igaz a képlet, minél magasabb a MAO-szintje egy embernek, annál inkább inaktív, elkerülő a magatartása.
Vagyis ha egy gyereknek alacsony a MAO-szintje, magas lesz az izgalmi állapota, ami miatt folyamatosan keresi az élményeket, hogy fenntartsa a megfelelő éberségi állapotot.
– Ebből kifolyólag az „aktivitásnak” lehetnek biológiai okai, másrészt az sem mindegy, hogy a nap folyamán milyen terheléseket kap: például mennyire tudja kielégíteni az iskola a gyerek természetes kíváncsiságát – mondja a szakember és hangsúlyozza, hogy ha az iskola tud biztosítani érdekes, sokszínű, szabadon választható délutáni elfoglaltságokat, melyre szívesen megy a gyermek, akkor bátran engedjük el!
Ha a gyereknek kedves foglalkozás iskolai kereteken belül nem megoldható, akkor bizony komoly logisztikai kihívások elé néz a család. Ha napi szinten edzésre szeretne a kicsi járni, akkor érdemes az edzés ideje alatt a szülőnek a felszabaduló időt saját magára fordítani, például addig ő is elmegy konditerembe, vagy olvas egy könyvet, esetleg felkészül a másnapi prezentációjára.
Van értelme az ezer meg egy különórának?
Fehér Hajnalka elmondta: fontos átgondolni, hogy valóban a gyermek igényli-e azt, hogy sok-sok különórára vigyük, vagy csak a szülő fél attól, hogy a gyermeke valamiről lemarad és mindeközben mindenki kimerült és fáradt. Erről bővebben itt írtunk!
– Az aktívabb gyermek esetében a nevelés is keményebb dió tud lenni – így a pszichológus. Ha nem sikerül megfelelő módon, leginkább mozgásos tevékenységgel levezetni energiáit, akkor a gyermekben a felhalmozódott frusztráció aktivitási kényszert vált ki és gyakran agresszióban törhet ki. Sok olyan élmény kell a gyermeknek, amiben sikerélménye van, hiszen ezzel együtt nő az önbizalma és csökken a frusztráltsága.
A tévé az egyik legrosszabb megoldás!
Korábban már beszámoltunk arról, hogy unalom esetén gyakran folyamodnak a gyerekek könnyen beszerezhető ingerekhez, de ez a „szellemi rágógumi” nem segít a valódi élmény megtapasztalásában. Többek közt ezért lesz az unalomra tévénézéssel válaszoló gyerek a tévézés után még feszültebb!
