– A kisebbségek elutasítása és kirekesztése egy tőről fakad szerte a világban. Az alapja pedig az, hogy nem tudunk eleget róluk, nem ismerjük őket eléggé ahhoz, hogy közel engedjük őket – mondta Dr. Orsós Anna. A PTE Romológia és Nevelésszociológia Tanszék vezetőjének gondolatai pedig jelenleg súlyos aktualitással bírnak, ugyanis a városrehabilitációs program megkezdése után is áll a bál a Komlói úton, ahova György-telepről telepítettek be családokat.
Botrány van a Komlói úton, ahova a városrehabilitációs program keretén belül telepítettek be családokat György-telepről az ott üresen álló lakásokba. A probléma az, hogy azok, akiknek a szomszédságába hirtelen beköltöztek a Pécs szegregált területeiről érkező új lakók, nem értik, hogy honnan és miért jöttek az új szomszédok, hiszen a közös képviselőket a programról és a beköltöztetés folyamatairól nem tájékoztatta sem a város, sem pedig az újonnan beköltözők.
Megkérdeztük a városházát: jelenleg öt hasonló szociális városrehabilitációs program zajlik Pécsett, a projektben a Magyar Máltai Szeretetszolgálat és a Khetanipe Egyesület vesz részt, a lakásokat pedig pályázati támogatásból vásárolták meg. Az új lakók beköltözéséből eredő konfliktusok kapcsán kerestük a Khetanipe Egyesületet, de Lakatos Szilvia, az egyesület vezetője lapunknak azt mondta, a projektszerződésében kikötötték, hogy nem nyilatkozhat.
Dr. Orsós Anna, a PTE Romológia és Nevelésszociológia Tanszék vezetője elmondta, hogy itthon az ehhez hasonló magatartás a cigány kisebbséggel szemben nyilvánul meg a legszembeötlőbben, mivel a cigányság a „leglátványosabb” kisebbség hazánkban.
A gond az, hogy a cigányságról begyűjtött ismeretek tetemes része téves. A téveszmék és sztereotípiák kialakulása főként a mindenkori közoktatás hibáiból ered, mondta Orsós Anna. Sem az általános-, sem pedig a középiskolákban nem tanítanak semmit a cigány kultúráról, nyelvről, történelemről, annak ellenére, hogy a cigányság és magyarság hosszú ideje együtt, egy országban él. Így azonban nem csupán a magyarok nem ismerik meg a kisebbséget, hanem a kisebbség sem ismeri meg önmaga kulturális hátterét és főleg jelenét. A cigányok közül ezért nem mindenki rendelkezik erős identitástudattal. Ebből következik – folytatta Orsós –, hogy alulértékelik magukat, hiszen a társadalom is így kezeli őket, ezt látják és érzik nap mint nap. Ebből a körforgásból pedig nem tudnak se ki-, se továbblépni, így nem jutnak előre a társadalmi ranglétrán.
Még a legtehetségesebb cigány diákok is sokszor lemorzsolódnak, ugyanis sem a társadalom, sem a közoktatás, sem saját közegük nem nyújt számukra kellő motivációt. Sokan állnak körülöttük, mégis egyedül vannak, kevés személyes odafigyelést kapnak, senki nem mondja nekik, hogy tanulniuk kellene, abban meg végképp kevés segítséget kapnak, hogy merre orientálódjanak, pedig az oktatás az egyetlen módja annak, hogy kitörjenek.
Innen már csak egy lépés a cigánybűnözés kérdése, ami Orsós Anna szerint értelmetlen, nem létezik ugyanis ilyesmi. A bűnözés jelző nélkül is bűnözés, és a bűnnek nincs színe, mondta. Magyarország lakosságának 5-6 százalékát teszik ki a cigányok, ez alapvetően elenyésző, és nem létezik egyetlen tanulmány vagy felmérés sem, ami kimutatná, hogy létezik a bűnözésnek ilyen kisebbségi formája. Orsós Anna hozzátette, hogy a megélhetési és a nem megélhetési bűnözés formáit is egyaránt elítéli, de a kettő közül egyik sem szűkíthető le a cigányságra anélkül, hogy ne éreznénk mögötte a tudás és az ismeretek fent említett hiányából eredő sztereotipizálást.
