Mostanában egyre több egyedülálló barátnőm panaszkodik arról, hogy hónapok óta hiába keresgélnek, mert normális pasi még a láthatáron sincs. De férfi ismerőseim sem járnak nagyobb szerencsével, ha a gyengébbik nemről van szó. Vajon mi lehet a probléma és hol lehet egyáltalán ismerkedni?
Nem könnyű manapság a szinglik élete. Persze csak akkor, ha megunták a szingli létet. Amíg ugyanis nincs igény egy komoly párkapcsolatra, addig gond sincs. Szállnak virágról virágra büntetlenül és lelkiismeret-furdalás nélkül. Ám amikor úgy döntenek, most már elég volt a repdesésből, szembesülnek a lehetőségekkel, vagy inkább azok hiányával.
Nemrég egyik barátnőmnél érdeklődtem, hogy mi a helyzet pasifronton? Mire ő csalódottan közölte, hogy semmi említésre méltó. A munkája mellett nincs túl sok ideje, a hétvégi bulikban pedig egyszerűen képtelenség ismerkedni. Megmondom őszintén, nem akartam elhinni, hogy ennyire rossz a helyzet, de aztán elkezdett mesélni…
Vannak dolgok, amik sosem változnak. Ilyen például a férfiak egyik kedvelt ismerkedési technikája, az úgynevezett „dörgölőzés”. (Persze a tisztelet a kivételnek itt külön kiemelendő.) Miből gondolják, hogy a nők szeretik, amikor tánc közben orvul a hátuk mögé osonnak, és mindenféle előzetes figyelmeztetés és/vagy szemkontaktus nélkül a hátsó felükhöz préselik az ágyékukat?
Azért van új is nap alatt. Mint megtudtam, mostanában az a menő, hogy a pasik italmeghívás helyett, „kedvesen” felajánljanak egy kortyot saját italukból. Gáláns és végeredményben mindkét félnek kifizetődő: nem kell sorban állni, pénzbe sem kerül, és jó előjáték lehet a csókolózáshoz. (??)
De ezeknél még sokkal rosszabb, hogy a férfiak egyre inkább feljogosítva érzik magukat arra, hogy két mondat után felhívják a nőket a lakásukra. Van, aki még arra sem veszi a fáradságot, hogy egy kis körítést rittyentsen az ajánlat elé. (Bár múltkor egy negyvenes férfi megdicsérte a barátnőm szemét, mielőtt feltette volna a nagy kérdést. Becsülendő.)
Mielőtt bárki úgy érezné, hogy ez az iromány a férfiak ellen szól, kitérnék az ellenkező nem képviselőire is. Meggyőződésem ugyanis, hogy a pasik eme magatartása többek között egyes nők viselkedésének köszönhető. Múltkor például szemtanúja voltam, ahogy egy frissen egymásra talált „szerelmespár” a pultnak támaszkodva, szinte guggoló pozícióban „táncolt”, vagyis inkább vonaglott egymáson. A Hozzád vagy hozzám? kérdés talán ezért is tűnik helyénvalónak, és nyilván azért is, mert volt nő, aki korábban igent mondott erre az ajánlatra.
Ezek alapján felmerül a kérdés: hol lehet ismerkedni manapság? Mármint normális és lehetőleg józan emberekkel, olyanokkal, akik nem dörgölőznek hozzád, ha nem kéred, és nem gondolják azt, hogy egy Bacardi Cola után náluk alszol.
Sajnos bevált módszer nincs. Az egyetlen megoldás talán az lehet, hogy többet járunk közösségbe. De nem ám díszkísérettel, hanem egyedül. Most hallottam például, hogy az egyik belvárosi önkiszolgáló étteremben remekül lehet ismerkedni. A kevés asztal miatt ugyanis az emberek kénytelenek leülni egymás mellé, ami előbb-utóbb társalgáshoz vezet. Ebédidőben ráadásul a józanság is garantált (vagy nem).
