Nemsokára megújulhat, s bekapcsolódhat a város vérkeringésébe a Pécs felett magasodó, Makrisz Agamemnon által készített, egy városházi előterjesztésben „Szabadság emlékműnek” nevezett, valójában Niké szoborként ismert alkotás és környezete. Az önkormányzat még idén hasznosítaná a területet.
Hogy a válság-e az oka a befektetők távolmaradásának, nem tudni, az azonban biztos, hogy tavaly nem vonzotta a pécsi felszabadulási emlékműként elhíresült Niké szobor környéke a vendéglátóhely-üzemeltetőket.
Az önkormányzat azért írt ki két pályázatot 2010-ben, hogy egy leendő éttermes a terület rendezését is vállalja el, cserébe a rendelkezésére bocsátott telekért. A városháza szerint azonban nem annyira a környezet rendben tartására irányuló kötelezettség, hanem a kedvezőtlen gazdasági helyzet tartotta távol az érdeklődőket.
Éppen ezért most tavasszal ismét pályázatot hirdetnek, s abban bíznak, immáron lesz érdeklődés a május végi határidőig.
A telkek városi tulajdonban maradnának, az érdeklődő azonban használhatja azokat vendéglátó funkcióra. A lenyűgöző panorámáért és forgalomért cserébe pedig elvárják tőle az alkotás környezetének folyamatos gondozását, fejlesztését is.
A Szécsi Zsolt városi főépítész által jegyzett bizottsági előterjesztés szerint a pályázati kiírás tartós elárusítóhelyre (például pavilon) vagy idényjellegű kitelepülésre ad lehetőséget. Az érdeklődő tízéves szerződést köthet a várossal, ám a megállapodás meghosszabbítható.
A szoborról a következőket írja a város hivatalos honlapja:
„1975-ben Magyarország felszabadulásának harmincadik évfordulójára Pécs városa emlékművet állíttatott a Mecsekben. A szükséges anyagi hátteret széleskörű társadalmi összefogás biztosította. Makrisz Agamemnon szobrász és Jánossy György építész tervező közös munkájából a szokásos konvencionális emlékművek helyett egy igazán különleges, elgondolkodtató alkotás készült el.
Már a belvárosból jól láthatóan kirajzolódik a szobor körvonala, de ahogy közeledünk felé a Mecsek szerpentinjén, hirtelen tárul elénk teljes nagyságában a lenyűgöző méretű szobor. Szobrász és építész a táj és a város léptékét, ritmusát átvéve együttesen alkotott itt maradandót. A szobor háttere közelről szemlélve maga az ég, ezáltal válik igazán monumentálissá a látvány.
Egy jó emlékmű amellett, hogy történelmi eseményeket idéz meg, sajátos eszközeivel politizál is. Magasztosan kell kifejeznie az eszmét, mely az emberiség meghatározója, sugároznia kell a békére törekvő ember örök igazságát. Szamotrakéi Niké győztes istenasszonyának megidézésével a felszabadulást szimbolikus erejűvé fokozza a művész ebben a kubisztikus-expresszív műben.
A szoboralak, nem naturális megfogalmazásban ugyan, de egy lebegő, szárnyaló nőalakot idéz. A dinamikus mozgást a lábak és a törzs elfordulása, a felsőtestre tekeredett kendő lobogása jelzi. A szobrot körbejárva érdemes egy pillantást vetnünk a panorámára, hiszen páratlan élményt nyújt az előttünk elterülő város.” – Forrás: pecs.hu
