Könnyűzenei kerekasztal-beszélgetést szervezett hétfő estére a PTE Zenélő Egyeteme, illetve a BTK Hallgatói Önkormányzata. A rendezvényen a pécsi zenei élet meghatározó szereplői – szervezők, zenészek – osztották meg tapasztalataikat a Szenes Klubban. A programot koncert zárta.
A kerekasztal beszélgetés remek lehetőség volt arra, hogy az érdeklődők bepillantást nyerhessenek a fesztiválok, klubok háttérmunkájába. Az első beszélgetés Beck Zoli moderálásával zajlott: a vendégek Kálocz Tamás, a Fishing on Orfű főszervezője és Urbán Ernő, fesztiválok, koncertek műszaki hátterének biztosításával foglalkozó szakember voltak.
A beszélgetés nosztalgiázással indult: Beck Zoliék felidézték, hogy mennyi minden történt a nemrég felújított Szenessel, annak 1995-ös indulása óta. A 30Y frontembere elmesélte, hogy volt példa olyan koncertre is, amire 700 jegyet adtak el.
A 90-es évek népszerű egyetemi klubélete – amelynek a Rák volt a pécsi központja – napjainkra szinte teljesen eltűnt. Egyre kevesebb fiatal jár koncertekre. Urbán Ernő szerint azért, mert régen nagyobb motivációs erővel bírt, ha valahol jó rockzene szólt.
Kálocz Tamás úgy látja, hogy a fiataloknak nincs elég pénzük, ezért inkább fesztiválokra járnak, ahol arányaiban kevesebb pénzért, több jó együttest láthatnak, hallhatnak. Urbán Ernő elárulta: korábban vizsgálódtak a témában a megyei iparkamarával és arra jutottak, hogy nagyon jót tesz a régió gazdaságának, ha ezekkel az eseményekkel máshonnan pénzt szívnak ide.
Beck Zoli arról faggatta a vendégeit, hogy azok miként állítanak össze egy-egy fesztivált? A saját elképzeléseiket követik, vagy szigorúan a népszerűség dönti el, hogy melyik együttes, mikor, melyik színpadon játszik?
Kálocz Tamás a Fishingre többnyire saját kedvenceit hívja, viszont úgy látja, hogy a legtöbb hasonló hazai rendezvény szigorúan gazdasági alapokon működik. Ugyanakkor szerinte úgy kell megtervezni egy fesztivált, hogy arra a rendező is szívesen elmenjen. Urbán Ernő azonban úgy gondolja: hiába vannak valakinek jó ötletei, előbb-utóbb olyan gazdasági csapdák kerülnek elő, ami elkerülhetetlenné teszi a népszerű bandák meghívását is.
Beck Zoli kitért a feltörekvő magyar együttesek és zenekarok problémájára is. Úgy látja, hogy ezen a fronton egy teljes generáció kimaradt hazánkban. Jelenleg itthon őket is fiatalnak tekintik, Nyugat-Európában azonban már sok 20 évesekből álló banda is képes világszínvonalon zenélni. Sokszor ugyanakkor a hazai fiatalok túlvállalják magukat: túl hamar akarnak túl sokat szerepelni, ami szerinte általában a minőség rovására megy.
