Nem azért élünk, hogy együnk, hanem azért eszünk, hogy éljünk – szól a bölcs mondás, ami már sejtetni engedi az egészséges táplálkozás egyik fontos szabályát, a mértékletességet. Hisz jóból is megárt a sok, de ugyanilyen veszélyes, ha túl keveset eszünk. Szóval, az étkezés terén is érdemes az arany középutat választanunk. A hagyományos magyar konyha ízletes, laktató, de valljuk be: a dietetikusok számára nem épp mintaértékű. Ám azzá tehető.
Pörkölt, töltött káposzta, gulyás, disznótoros – e hamisítatlan magyaros étkek hallatán is szinte érezzük a paprikás-hagymás szaft illatát, a fűszeres hurka-kolbász ízét, s képzeletben már nyúlunk is egy karéj ropogós héjú kenyér után… Az ínycsiklandó falatok közben pedig ritkán gondolunk arra, miért is kellene jobban odafigyelnünk a táplálkozásra. Az első epegörcskor meg már késő. De a magas vérnyomás, a köszvény, a 2-es típusú cukorbetegség, az elhízás, a gyomor- és a daganatos betegségek, s a vezető halálokként emlegetett szív- és érrendszeri problémák veszélye is fenyeget, ha egyoldalúan étkezünk, túl sok húst és zsiradékot használunk, erősen fűszerezünk, és ,,D”-vitamin címén csak a hungarikumnak számító dobostorta jut eszünkbe.
A táplálkozástudománnyal foglalkozó szakemberek óvatosságra és főként mértékletességre intenek.
– Nincsenek tiltott táplálékok, csak kerülendő mennyiségek – vallja Bonyárné Müller Katalin vezető dietetikus, a Pécsi Tudományegyetem docense. – A napi energia-bevitel: alapkérdés, amire oda kell figyelnünk. Az összmennyiséget befolyásolja az anyagcserénk és a fizikai aktivitásunk, hisz nem ugyanannyit kell ennie egy nehéz fizikai munkát végzőnek és egy irodában dolgozó, ülő foglalkozásúnak. Természetesen a szabadidős tevékenység is befolyásoló tényező, hiszen van, aki a pihenőidejében aktívabb, mint napi munkája során, vagy fordítva: ilyenkor inkább csak lazít. Mindezek együttes vizsgálatával, az illető korának és nemének figyelembevételével állapíthatjuk meg, kinek mennyi energiára van szüksége.
– Mégis, milyen általános szabályok léteznek?
– A napi négyszeri-ötszöri étkezést javasoljuk, a háromszori egészségtelen. A negyedik az uzsonna legyen (egy kefir, joghurt vagy valamilyen könnyű saláta), s este hat óra után már lehetőleg ne együnk. A reggelink bőséges legyen, s mindhárom főétkezésünk tartalmazzon állati eredetű fehérjeforrásokat, tejet, tejterméket, húst vagy húskészítményt, illetve tojást. A vacsora könnyen emészthető ételféleségekből álljon. A változatosság roppant fontos: minél többféle nyersanyagból építjük föl az étrendünket, annál valószínűbb, hogy minden tápanyag, vitamin és ásványi anyag valamilyen mértékben a szervezetünkbe jut. Ami az energia-bevitelt illeti, a túl sok és a túl kevés egyaránt káros. Nagyon sok az alultáplált ember, részben anyagi okok miatt. Érdemes tudatosítanunk: nem csupán a soványság jelent alultápláltságot, mert külsőre nem biztos, hogy látszik, ha valakinek a szervezete hiányt szenved vitaminból, ásványi anyagból. Ez viszont az immunrendszer működését is kedvezőtlenül befolyásolja, hajlamosabbá válik a szervezet a betegségekre, a már meglévők pedig lassabban gyógyulnak. Ezért fontos a megfelelő táplálkozás a megelőzésben is, nemcsak a gyógyításban. A túltápláltság ugyancsak komoly probléma. A legutóbbi felmérések szerint hazánk felnőtt lakosságának 61,8%-a rendelkezik súlyfelesleggel. Több túlsúlyos van, mint elhízott, de csak egyetlen lépcsőfok választja el a kettőt egymástól. Nagyon szomorú tény, hogy a gyermekkori elhízás gyakorisága is növekszik. Az elhízást a WHO már önálló betegséggé nyilvánította, ugyanakkor nagyon nagy szerepet játszik sok egészségügyi probléma kialakulásában is. A megelőzéshez persze a helyes táplálkozás mellett a rendszeres testmozgás is kulcsfontosságú.
– Mi jellemező a magyar konyhára?
– Túl sok állati eredetű fehérjét és túl sok, főleg állati eredetű zsiradékot használunk, magas a só- és a koleszterin-bevitelünk, miközben a kelleténél kevesebb zöldséget, gyümölcsöt és rostanyagot fogyasztunk. Az élelmiszeripari termékekkel jelentős mennyiségű sót juttatunk a szervezetünkbe, ezt csak úgy tudjuk ellensúlyozni, ha az otthoni főzéshez minimális mennyiségben használjuk. Ám hogy ne legyenek az ételeink íztelenek, friss és szárított fűszernövények alkalmazását javaslom. Remek ízesítő például a rozmaring, a borsikafű, a babérlevél, a csemegepaprika, és kevés borsot is szórhatunk az ételbe. Más fortélyokkal is fokozhatjuk az ízeket: ha például a húsokat együtt pároljuk különböző jó ízű zöldségekkel (sárgarépával, zöldborsóval) vagy szárított gombával, a baromfihúst akár gyümölccsel is; vagy ha szalonna helyett vöröshagymával és fokhagymával tűzdeljük meg. Magyaros ízeket kevesebb zsiradékkal, az ételt nem agyonpirítva és zsírszegényebb tejföllel is megalkothatunk, s ha előnyben részesítjük a párolást, a fóliában, fedett cserép- vagy teflonedényben való ételkészítést, ha rántás helyett inkább habarunk, s a főétkezés végén legfeljebb hetente kétszer kerül édesség a tányérunkra, máris sokat tettünk az egészségünkért.
