Kovács Noémi 25 éves. Mindössze két éves volt, amikor szüleivel, 1989-ben a román határfaluból, Margittából átszöktek Magyarországra. Itt járt óvodába, iskolába, itt dolgozik, magyarul beszél és álmodik. Mégsem lehet hivatalosan magyar, de egyelőre román sem.
– Tavaly novemberben lejárt a külföldiek számára készült személyi igazolványom, amelyet még 2005-ben állítottak ki Magyarországon – kezdte történetét a szőke lány. – Új iratokat azonban nem kaphatok, mert szerintük én román állampolgár vagyok és egy friss jogszabály miatt már nem adnak ki ilyen személyit.
A lány ebbe nem nyugodott bele, és elindította az egyszerűsített honosítást, hiszen kétéves kora óta itt él és dolgozik, gyermeke is itt született. Kérelmét azonban indoklás nélkül elutasították. A pécsi okmányiroda szerint azért, mert honosítást kezdeményezni csak érvényes fényképes igazolvánnyal lehet. Ez viszont neki ugye tavaly novemberben lejárt.
Noémi ekkor megpróbált román, fényképes okmányokat szerezni a nagykövetségen keresztül, hátha ezekkel már könnyebb lesz visszakerülni a magyar nyilvántartásba. Ekkor érte a második meglepetés.
– Amikor érdeklődtem a román követségen, közölték velem, hogy töröltek a nyilvántartásból, nem vagyok román állampolgár, ezért nem kaphatok útlevelet sem. Azt mondták, azért törölték a létezésünket, mert a szüleim 1989-ben átszöktek a határon. Én akkor kétéves voltam, erről nem tehetek – mondta a lány, akit most egyik ország sem érez sajátjának.
Románia Magyarországi Nagykövetségén érdeklődésünkre elismerték, 1990 előtt – a szocialista országok közötti megállapodás alapján – elvehették az állampolgárságát a disszidenseknek, így Noéminak és családjának is elvették. A követség azonban ígéretet tett arra, hogy megvizsgálják a család anyakönyvi kivonatát, és amennyiben azok hitelesek, Noémi elindíthatja az állampolgári kérelmét és kaphat román útlevelet. Ezzel pedig talán újra hivatalosan is magyar lehet.
Olvassa el jegyzetünket ITT!