Szabó Krisztiánnal, az Uránia mozi ügyvezető igazgatójával beszélgettünk az idén 4 éves filmszínház újraélesztéséről, a felújítás kihívásairól, a sikereikről és a pécsiek mozizási szokásairól.
– Mi volt az oka annak, hogy 4 éve belefogott az Uránia mozi felújításába?
– Ahogy a mozdonyvezető is azért lesz mozdonyvezető, mert megcsapja a vonatok füstje, engem is gyerekkorom óta érdekeltek a mozik. Sokat jártam moziba és már korán elhatároztam, hogy nekem egyszer lesz egy saját mozim. Ez aztán 2013-ban meg is valósult, akkor Szentesen és Hódmezővásárhelyen nyitottunk mozikat, mert látszott, hogy ez üzletileg életképes. Ezután tovább kerestem a lehetőségeket, hogy hol lehetne még mozit nyitni, így jutottam el Pécsre, az Urániához. A pécsi városvezetés éppen annak a lehetőségeit kereste, hogy miként lehetne új élettel megtölteni az elhagyott műemlékházat, az elképzeléseink pedig szerencsére egybevágtak.
– Elég gyorsan végeztek a felújítással.
– Igen, közel 2 és fél hónap alatt megcsináltuk, ez csak jó szervezés kérdése volt. Az Uránia előző bérlői egyébként az utolsó buli után lekapcsolták a villanyt, állt a víz a pincében, úgy hagyták itt a filmszínházat. A pulton a hamutálakban még ott voltak a cigicsikkek, a poharakban még állt a pia, az áram ki volt kapcsolva, így vettük át az elején.
– Mi volt a legnagyobb kihívás a felújítás során?
– A terem lejtésének megváltoztatása. Ez egy Bauhaus stílusú épület és teknőszerű nézőtere volt, tehát mindenki felfelé nézett a vászonra, míg a modern, 21. századi mozikban a lépcsős, lefelé néző nézőtér a norma. Tehát meg kellett fordítani a mozi lejtését. Ezt elintézni a műemlékvédelemmel nagyon nem volt egyszerű, de szerencsére látták, hogy ha nem mennek bele a nézőtér korszerűsítésébe, akkor a ház tönkremegy, mert nem tudják újra moziként használni, nem tudják élettel, funkcióval megtölteni. A másik probléma az volt, hogy az előző bérlő idején a mozi előcsarnoka vörösre volt festve, mi pedig gondoltuk, hogy megtartjuk ezt a színárnyalatot. Idejött a festő 100 liter vörös festékkel, a műemlékvédelem azonban közölte, hogy a mozi előcsarnoka eredetileg fehér és nem vörös. Pontosan tizenkét réteg fehér festék kellett ahhoz, hogy eltüntessük a vörös falakat. Gebauer Ernő freskóját is vissza kellett állítani az eredeti állapotába.
– Üzletileg volt inkább fontos a mozi renoválása?
– Nagyon szeretek mozizni és csak ezzel foglalkozom, de az túlzás, hogy valamiféle küldetéstudat vezérelt volna a felújításban, inkább elhivatottságnak nevezném. Összesen 8 mozink van az országban, és ez most nem reklámszöveg, de nekem őszintén a pécsi a kedvencem. Ezt a gyönyörű, nagy múltú filmszínházat 1935-ben mozinak építették, és szerettem volna, hogy újra az is legyen. Az pedig egyértelműen látszik, hogy a pécsiek lokálpatrióták, és nagyon szeretik ezt a város számára fontos mozit.
– Hogyan értékeli a mozi első 4 évét?
– Szerencsére sokan járnak az Urániába, több mint 300 ezren moziztak már itt. Mi ezt érezzük és próbálunk mindig fejleszteni, hogy ez így is maradjon. A korszerű vetítéstechnika, annak szinten tartása és folyamatos frissítése mellett modernizáltuk a fűtést, klimatizáltuk a termet, és nemsokára egy légtechnikai fejlesztés is megtörténik. Mindezzel egyrészt a nézők is jól járnak, ugyanakkor a műemlékházat is megmentjük, nem fenyegeti a pusztulás.
– Nem csak mozifilmeket vetítenek a moziban.
– Fontosnak tartjuk, hogy más tartalmakkal is megtöltsük a termet és a vásznat, hogy emberközelibbé tegyük a mozit, hiszen mi nem egy mozigyár vagyunk. Most is jön majd egy előadással Müller Péter, őt minden évben meghívjuk, közben sikerrel megy az operavetítés-sorozatunk is, de rendszeresen vetítünk koncertfilmeket is, az egyetemmel közösen pedig filmklubokat is rendezünk. Nagyon jó a kapcsolatunk továbbá a pécsi általános- és középiskolákkal is, sok gyerekfilmet, tematikus filmet, és animációt vetítünk iskolás csoportoknak. Halloweenkor szervezünk például egy véradást, éppen vérvörös pattogatott kukoricát próbálunk meg gyártatni erre az alkalomra, de egyelőre nem jön össze a szín (nevet).
– Az Urániában világszínvonalú a háromdimenziós vetítőgép, de népszerűek még a háromdimenziós filmek?
– Úgy látom, hogy egyre kevésbé. Négy évvel ezelőtt nagyjából a látogatók 70 százaléka 3D-s vetítésekre jött, ma már ez nagyjából 60 százalékra csökkent. Keddenként akartam kizárólag 2D-s vetítéseket szervezni, mert a kedd a „két d-s”, de senki nem értette ezt a szóviccet, ezért mérgemben abba is hagytam (nevet).
– Mik a terveik a jövőre nézve?
– Az önkormányzattal a ház bérlésére szóló megállapodásunk még 13-14 évig tart, de szerintem azután sem lesz gond, hosszú távra tervezünk. Közben persze mindig haladunk majd a korral, fejlesztünk, frissítünk mindenen, amin kell. A homlokzatot nemsokára felújítjuk, a tetőn látható nagy Dolby-logót renováljuk, és egy székcserét is tervezünk, a cél ugyanis mindig az, hogy a nézők jól érezzék magukat, hogy szeressenek idejárni.
