Kosárban ücsörgő csecsemők, szőrmébe csavart kisbabák, mosolygó arcocskák, édesen gyűrődő pofik. A legtöbben odáig vannak az ilyen fotóktól. Aztán van a másik tábor, akik szerint borzasztó, hogy egyes szülők mit nem művelnek a gyerekeikkel. De kinek van igaza?
Trendi babák, trendi anyák
Amikor mi voltunk kisgyerekek, a gyermekfotózás abból állt, hogy egy könyvvel vagy pöttyös labdával a hónunk alatt lencsevégre kaptak bennünket. Pár kattintás, és már kész is volt a fotóalbum. Túl sok fantáziát nem igényelt a dolog, a lényeg csak az volt, hogy meg legyen örökítve a kis dundi Pistike vagy Julcsika.
Manapság már nem így van. A baba- és gyermekfotózás szinte külön művészeti ággá nőtte ki magát. Az apróságok különféle fejpántokban, színes sapkákba, bőröndökben és dézsákban fekszenek, alszanak vagy játszanak a fényképész kamerája előtt. Ha pedig a szomszéd gyerekről készült ilyen sorozat, akkor nincs mese, a miénkről is lesz!
Szugfil-Méhn Niki pécsi fotós telefonja megállás nélkül csörög, és előfordul, hogy hetekkel előre be kell hozzá jelentkezni.
– Nem csoda, hogy ekkora trend lett ez a műfaj, hiszen ma már szinte mindenki „kiteregeti” a magánéletét az interneten. Ha pedig már megteheti/megteszi, akkor nem egy otthon elkészített fényképet akar feltölteni a közösségi oldalra, hanem elmegy egy fotóshoz és profi körülmények között örökítteti meg a gyermekét.
Azért lehet ekkora divatja a művészi jellegű babafotóknak, mert a szülők valami különlegesre, a hagyományostól eltérőre vágynak – teszi hozzá egy másik pécsi fotós, Müller Andrea.
– Ma már egyre jobb fényképezőgépeket lehet vásárolni, viszonylag elérhető áron. Így, ha a szülők akarnak, akkor otthon is remek portrékat, életképeket készíthetnek a kicsikről. Ehhez nem feltétlenül kellünk mi. A fantázia, az ötlet, a körülmények és a kelléktár összerendezése lehet az, amivel igazi pluszt tudunk nyújtani a családoknak.
A legkisebbeket is…
Amíg régebben pár hónapos vagy éves babákról születtek albumok, addig manapság már néhány napos újszülöttek is modellt „állnak” a fotósnak. Ezen sokan megdöbbennek, és egyesek fel is csattannak, mondván: miért nem lehet egy újszülöttet békén hagyni?! Hát ez is egy vélemény, de a szakemberek szerint kár aggódni.
– Ezeket a fotókat a baba 6-10 napos korában érdemes elkészíteni. Így ők leginkább átalusszák ezt a két órát, esetleg szopiznak egyet közben. Ezalatt az idő alatt különböző beállításokban és kellékekkel dolgozunk, természetesen csakis kényelmes pozíciókban. Sokan elfelejtik, hogy az ekkorka babák pár napja még összehajtva gömbölyödtek anyukájuk pocakjában, sokkal kisebb helyen, mind mondjuk egy fonott kosár.
– Nagyon óvatosan bánunk a csecsemőkkel, ráadásul az anyuka is ott van közben. A kicsik semmit sem vesznek észre az egészből – teszi hozzá Andi.
Katicabogár vagy bájos csöppség?
A fotósok rengeteg kellékkel dolgoznak: kosarakkal, pihe-puha textíliákkal, ruhácskákkal és egyéb kiegészítőkkel. Sőt, sok helyen komplett jelmezbe öltöztetik az apróságokat.
Túlzásba esni nagyon könnyű. Az interneten számtalan olyan „műremekkel” lehet találkozni, melyek láttán az az érzése az embernek, hogy a fotós vagy a szülők nem észlelték határt az édes és a bugyuta között. Egyes képek már-már ijesztőnek bizonyulnak.
Müller Andrea szerint minden a kellékek mennyiségén múlik.
– Ne a dézsákon, a plüssállatokon, vagy a fejdíszeken legyen a hangsúly, hanem a gyerkőcön. Az ő bájuk legyen a középpontban, ne omoljon rájuk a sok tárgy!
– Úgy gondolom, a sok tanulás mellett egyéni látásmód kérdése ez az egész. Én kifejezetten arra törekszem, hogy ha szükséges, akkor finomítsak a szülők elképzelésein – mondja Niki.
A mai babafotók (ha rátermett szakembert találunk) talán abban tudnak többet a régieknél, hogy megörökítik a baba vagy a gyerkőc személyiségét, pillanatnyi hangulatát.
-A szülők nagyon szeretik, ha a gyermek mosolyog a fotókon, és ezért néha képesek indiántáncot is járni, csak hogy mosolygós képek szülessenek. Én viszont sokkal jobban szeretem, ha az a mosoly szívből jön. Ha inkább durcizni szeretne, akkor azt is lefotózom, mert neki akkor épp olyan kedve volt.
Türelem, türelem…
Néhány évvel ezelőtt csak néhányan foglalkoztak babafotózással Pécsett – mondja Niki -, ma viszont már szinte mindenki fotózik csöppségeket. Vesznek egy jobb gépet, pár kelléket, és azt hiszik, máris babafotósok lettek. Pedig nem csak ennyiből áll ez a szakma. Elsősorban érteni kell a gyerekekhez, és sok-sok türelemre van szükség.
– Én sosem erőltetek semmit, mert az csak rosszabbítaná a helyzetet. Az első, hogy megbarátkozok a kis modellemmel, aztán szépen lassan elkezdjük a fotózást. Először csak simán kattintok pár fotót, majd jöhetnek a kellékek, esetleg ruhacsere, és a végén már észre sem veszik, hogy fotózáson vannak, csak simán jól érzik magukat.
A nagyobb gyerekekkel persze nehezebb, az 1-1,5 évesekkel különösen, hiszen ők már tudnak járni, sőt éppen akkor tanultak meg, így ilyenkor nincs megállás, élvezik, hogy kitárult a világ.
Emellett éhesek, szomjasak, jön a foguk, pisilniuk kell, vagy éppen nem aludták ki magukat. Ám egy babafotós akkor jó, ha ezt mind tudomásul veszi és alkalmazkodik, esetleg el tudja terelni a figyelmüket.
– Mindig koncepcióval a fejemben indulok neki a fotózásoknak, de legtöbbször ez megdől. Ám talán nem is baj, ilyenkor igazán természetes képek születnek, de ez tényleg munkás dolog – mondja Müller Andrea.
