Nem is akármilyen. Mert ha nincs a nyári éjszakában, már hiányolják. Ha nem zenél, akkor a pécsi főtér is csendesebb. Gűth István countryt játszik, mégis ő az egyik legmeghatározóbb hang a Széchenyi téren.
– Szerintem, ha sok pécsinek azt mondjuk, hogy a banjós (ejtsd: bendzsó), akkor rögtön tudják, hogy kire gondolunk. A főterünk alaphangját és ezzel a hangulatát is meghatározza. Mióta zenél a téren?
– Az utcán-vásárban zenélést a nyolcvanas évek elején kezdtem a Színház téren, a Széchenyi téren, időnként a Szent István téren, a vásárban nevezetes helyeken, keresztutakon; sokáig a pavilonsor vége volt a törzshelyem. Bármerre járok az országban-világban, a hangszert oda is viszem és zenélek az utcán. Dubrovnikban például megkérdezték, hogy előző nap én játszottam-e Mostarban is?
– A country olyan, mintha mindig is része lett volna a pécsi főtérnek és a nyári estéknek. Mi mindent játszik még?
– Zömében countryt játszom, hiszen olyan nagy olvasztótégely ez a műfaj, hogy mindenféle hangszer, népzene, stílus belefér. Repertoárom nagy része több száz éves darabokból áll. Utcazenélni mandolinbendzsón szoktam, ez a leghangosabb. Ezen a hangszeren 3 és fél órán belül nem kell ismételnem, kivéve persze, ha kérik. A mandolin eredetileg olasz hangszer, de átvették az írek és az amerikaiak is a népzenéjükhöz. Általában válogatom, hogy mi az, ami egy hangszeren szólóban eljátszható, ami ének nélkül is megállja a helyét.
– Ez a hangszer mennyiben más, mint a gitár?
– A mandolinon 8 húr van, a gitáron 6 és a nyaka is keskenyebb és rövidebb. Kétszer 4 húr van rajta kvint hangolásban (mint a hegedűn). Az én hangszeremnek bendzsóteste van, a rezonátor nem (fenyő)fa, hanem régen bőr, ma már jó minőségű műanyag, ezért kicsit hangosabb, ércesebb a hangzása.
– Akárhányszor látom, állnak Ön előtt és csodálva, de mosolyogva hallgatják a zenéjét, jókedvre deríti a sétáló embereket. Ön hogy látja a pécsieket, van kedves története?
– Sok történetem van természetesen. A legkedvesebb az, amikor pár évvel ezelőtt egy négytagú baráti társaság vagy másfél órát eltöltött előttem és jöttek másnap is. Végül megszólítottak, beszélgettünk és adtam nekik egy névjegykártyát. Pár hét múlva kaptam egy e-mailt Bálinttól, hogy milyen nagy hatással volt rá, ahogy zenéltem, ezért elővette újra és leporolta a gitárját. Levelezésbe kezdtünk és következő nyáron már úgy jöttek Pécsre Esztergomból, hogy vendégül is láttuk őket, illetve meghallgatták ők is az abaligeti akusztikus zenei fesztivált. Bálint beleszerelmesedett a mandolin hangjába. Kölcsönadtam neki egyik régi mandolinomat némi instrukcióval, hogy próbálgassa és ha tetszik, akkor vegyen csak hangszert. Januárban már hozta a saját mandolinját, jelenleg pedig a zenekarunk tagjaként együtt zenélünk, amikor a távolság leküzdhető.
– Beszélgetnek is vagy csak nézik a pécsiek? Hogyan fogadják a zenéjét?
– Néha lelkisegély-szolgálatként is működöm. Sokan rendszeresen felkeresnek mindenféle korosztályból. Ha pár napig nem érek rá lemenni, számon kérik néha. Ha valamilyen rendezvényre jönnek, odajönnek hozzám a vidékiek is.
– És a turisták?
– Általában jobban ismerik a dalaimat (ír, country). Érdekes volt egy német hölgy, aki az Ungarescát hallgatva megkérdezte, hogy reneszánsz-e. Kanadából is van egy visszatérő „hódolóm”.
– Sokan nem tudják, de gyerekeknek is külön zenét játszik. Fogékonyak a gyermekek a zenére? Másképp kell nekik játszani?
– A gyerekek mindig azt szeretnék, hogy gyorsat játsszak, mert arra tudnak ugrabugrálni. Ha látom a szülőkön, hogy szeretnének már menni, akkor belekezdek egy lassúbba. A gyerekek nagyon fogékonyak, jó a bendzsó rezgése, elalszik, nem ébred föl, hiába hangos. Egy hölgy megjegyezte egyszer, hogy a 8 hónapos pocaklakója is jól érzi magát a bendzsó hangjára.
– Nem szívesen turkálok más zsebében, most sem tenném, csak az érdekelne, hogy gyűjt valamire, amiért kiteszi a kalapját? Tud ebből félretenni vagy csak a zene iránti szerelem viszi ki a térre Önt?
– Sok hangszerre sok húr kell, de nem elsősorban a pénzért zenélek. Nem is működik elvárással az utcazene. Próbáltam régebben doboz nélkül, de keresték, hogy hova tegyék a pénzt. Elsősorban egy kommunikációs esély a doboz: alkalom, hogy szóba elegyedjen, megköszönje, hogy játszom stb.
Ilyen, ha zenekarral lép fel a téren:
– A téren kívül zenekara is van? Kik ők, hol lehet Önöket látni?
– Két zenekarban játszom: az egyik az IREG együttes, amelyben főleg ír és ragtime zenéket játszunk (innen a név) és régi idők zenéjét akusztikusan. Mindenhova elmegyünk, ahova hívnak; rendszeresen fellépünk az abaligeti Bluegrass és Akusztikus Zenei Fesztiválon (felnőtt- és gyerekműsorral), valamint a pécsi Janus Fesztiválon reneszánsz műsorunkkal. Mindkettő augusztusban lesz (honlap: www.ireg.5mp.eu). A másik a Mecsek Country zenekar, amellyel sokáig a Zsolnay-negyedben játszottunk country táncházat. Sokfelé fellépünk, legközelebb július 23-án Bólyban (honlap: http://mecsek-country.webnode.hu/aktualis/).
