Négy fiatal lány, négy stílus, egy iskola. A Pécsi Művészeti Gimnázium és Szakközépiskola falai között nem kevés tehetség cseperedett fel az idők során: táncosok, drámatagozatosok, zenészek és még folytathatnánk a sort. Most a textilműves tagozaton tanuló négy végzős lányt mutatunk be, akikről talán még hallani fog a magyar- vagy a nemzetközi divatvilág, és akik szerint a pécsi divatéletre ráférne egy kis pezsgés.
Belénessy Borka – 4. évfolyam
Továbbtanulási szándék: MODART Művészeti és Divatiskola
– Bár még biztosan nem alakult ki teljesen, de milyen stílus áll hozzád a legközelebb – már ami az alkotást illeti?
– Nagyon sokféle munkát kapunk, teljesen változó, hogy mit kell csinálni, de általában a nagyon letisztult vonalakat követem. Az egyszínű dolgok, a fekete és a pasztell árnyalatok állnak közel hozzám. Persze változó, hogy miként tudjuk ezt megvalósítani. Ha lehet, akkor inkább a textúrákkal, a formákkal és a fény-árnyékkal szeretek játszani, nem kedvelem a mintás, túldíszített dolgokat. Ennél a táskánál is a geometriai formákból indultam ki, így adva egy kis extremitást neki. Ami pedig a technikákat illeti, nagyon szeretem a kézimunkát, mint például a horgolás, kötés.
– Kedvenc tervező?
– Nincsenek igazán kedvenc tervezőim, nem tudnék kiemelni egyetlen divatházat, bár a magyar alkotókat nagyra becsülöm, szerintem rendkívül tehetségesek. Én magam egyébként is nagyon keverem a stílusokat, a ruhákban a legegyszerűbb darabokat kedvelem, és inkább a kiegészítőkben szeretem a feltűnést: legyen minél nagyobb, minél fényesebb.
—————————————————————————————————————————
Büki Anett – 5. évfolyam
Továbbtanulási szándék: MOME – Moholy-Nagy Művészeti Egyetem
– A textilműves szakon többféle technikát kipróbálhattatok. Melyikben tudsz igazán kiteljesedni?
– Az iskola elejétől fogva rengeteg technikát ismertettek meg velünk: megtanultunk szőni, kötni, horgolni, nemezelni, varrni, és még számtalan más dolgot is. Úgy gondolom így, a képzés végéhez közeledve kezd letisztulni, hogy nekem a tervezés és a varrás fekszik leginkább. Ha időm engedi, akkor magamnak is szívesen varrok, de a szövés például abszolút nem az én szakterületem.
– Nemrég megnyertél egy pályázatot, mi volt ez pontosan?
– Formaruhát, vagyis munkaruhát kellett tervezni egy szegedi méretes szabóságnak, illetve dizájner boltnak. A varrónőknek és a szalonban dolgozók mindennapi viseletének a megálmodása volt a feladat, és az én tervem nyert. Így egyrészt elkészültek a ruhák, másrészt három hónapig gyakornokként dolgozhattam náluk. Ennek hatására egyébként beindult a divatélet Szegeden, úgyhogy nagyon jó lenne Pécsen is egy hasonló kezdeményezés.
—————————————————————————————————————————
Dorogi Panna – 4. évfolyam
Továbbtanulási szándék: Kaposvári Egyetem Művészeti Kar
– Mi zavar elsősorban, ha szakmai szemmel körülnézel a pécsi utcákon?
– Az egyformaság, az, hogy alig lehet megkülönböztetni az egyik embert a másiktól. A többség kinéz magának egy trendet, és akkor tíz évig nem tud róla leszakadni. Nagyon jó példa erre a hajvasalás: körülbelül ötödikesek lehettünk, amikor ez menő volt, és sokan még most is bőszen vasalják a tincseiket, pedig látható, hogy igazából egyre inkább a természetesség kerül középpontba. És még mindig vannak lányok, akik alapozóban alszanak…
– A divaton belül téged egy egészen különleges terület érdekel, mi az?
– Nagyon sokat gondolkodtam, hogy merre menjek, mit tanuljak, ahol mindent megtalálok, ami engem érdekel. Csak nemrég jöttem rá, hogy a jelmez- és a díszlettervezés az, ahol kiteljesedhetem. Itt szabadjára engedhetem fantáziámat, emellett minden olyan témát felölel, ami nekem fontos: jelen van a történelem, a viselettörténet és az irodalom is.
—————————————————————————————————————————
Wakabayashi Noémi – 5. évfolyam
Továbbtanulási szándék: MODART Művészeti és Divatiskola; vagy BKF kézműves szak
– Osztod a többiek véleményét, miszerint a pécsiek nagyon hasonlóan öltözködnek?
– Én kicsit másként látom ezt a dolgot, mivel egészen az általános iskola végéig Japánban éltem, így van összehasonlítási alapom. Ott tényleg mindenki egy kaptafára öltözik, ha például a papucs zoknival a trend, akkor kis túlzással mindenki abban jár függetlenül attól, hogy tudja-e viselni vagy sem. Talán épp emiatt én nem látom olyan borúsan a helyzetet, szerintem Pécsen sokkal egyedibbek az emberek. Ugyanakkor egyetértek azzal, miszerint divat szempontjából igencsak fejlődésre szorul még a város.
– A Gombold újra! pályázaton is indultál 2012-ben, nem mással mint az itt látható fejfedővel. Milyen koncepció alapján készült?
– Ezen a pályázaton ugyebár a magyar kultúrából kellett ihletet meríteni. Nekem pedig volt kislányként egy matyó népviseletbe öltöztetett babám. Az ő fejdísze adta az ötletet, ebből kiindulva készítettem ezt a darabot. Az alapja egy nemezelt sapka, és ezt munkáltam meg, varrtam rá fonalakat és kihímeztem. Éppen nagyon beteg voltam, amikor készült, úgyhogy három napig folyamatosan szenvedtem vele, de megérte, mert végül döntős tervező lettem.
[note note_color=”#daeea5″]
A négy textilműves növendék – több másik diákkal karöltve – múlt héten látványos divatbemutató formájában mutatta be munkáit az iskola falai között. Az eseményről bővebben ITT olvashat.
A lányok felkészítő tanára: Vata Enikő, iparművész, textilműves szaktanár[/note]
