Több ezer kilométert diktáltak már a pécsiek lábába, juttatták már a csúcsra őket, de azért a holtpontokon is átsegítették az elesetteket. Ők Pécs Futónagykövetei! Dinya Illés, Dinyus és Papp Ferenc feladata nemes egyszerűséggel az, hogy kedvet csináljanak a futáshoz és persze figyeljenek is azokra, akik sportcipőt húztak.
-Hogyan jött ez a kitüntető cím? Mit jelent pontosan, hogyan kell ezzel bánni?
Feri: Az ötletgazda Budapest Sport Iroda felhívására Magyarországon és a határon túli településeken is vannak olyanok, akik vállalták, hogy Futónagykövetek lesznek. Ők a lakóhelyükön futó közösségeket szerveznek, vagy a meglévőknek adnak új lendületet. Pécsen Dinyussal dolgozunk ezen 2011 óta, de úgy érezzük most kezd beérni munkák gyümölcse.
Honnan indultatok Pécsen?
Dinyus: Pécsett pár éve még csak elvétve akadtak futóversenyek, amelyeken azok indulhattak el, akik komolyan gondolták a futást. Ma már egy szezonban, ami tavasztól őszig tart, szinte nincs olyan hétvége, hogy ne lenne valamilyen sportolási lehetőség a városban.
Feri: Arról nem is beszélve, hogy akik nem versenyezni akarnak, szinte minden nap tudnak csatlakozni olyan pécsi csoporthoz, egyesülethez, akik amatőr szinten végeznek edzéseket.
Ez lett volna a következő kérdés, amatőr szinten hogyan lehet nekiállni? Kikhez lehet csapódni, ha épp nem egyedül akarunk izzadni?
Dinyus: Hétköznap is szerveznek olyan futásokat, amelyek a munkába igyekvőknek szólnak. Van, hogy hajnalban megyünk ki a Tüskésrétre, rendszeresen vasárnap délután tartunk kocogást, amikor mindenki hozza a kis családját. Amíg apa vagy anya fut, egymás gyerekeit elszórakoztatjuk. Az sem ritka, hogy ők is futásnak erednek.
Feri: A város több pontjáról indulnak ezek a futások, az én csapatom a belváros kellős közepéről, a Kossuth térről szokott indulni, de van, amikor Uránvárosban, a volt Szivárvány Gyermekház, most Pécsi Kulturális Központ körül futunk.
[su_note note_color=”#73ebff”] A különböző időpontban megtartott futásokhoz bárki, kortól, állóképességtől függetlenül csatlakozhat. A Futónagykövetek azért vannak, hogy tanácsokkal és lelkesítéssel lássák el a kezdőket is. [/su_note]
Biztos van kedves és kedvenc történetetek kezdőkkel, ami esetleg a többieknek, akik még gondolkoznak a mozgáson, lelkesítő lehet. Elárulnátok párat?
Dinyus: Pont az a lényeg, hogy sosem emelünk ki a többitől egy „kezdőt” sem, hiszen mindenki egy kis kocogással kezdte és valahogy „megfertőződött”. De persze vannak olyan történetek, melyek szívet melengetőek és példaértékűek mindenki számára. Talán nekem az, hogy hozzám, a Fittbike SE kapcsán már hallássérültek is járnak mozogni, teremkerékpározni. De azt is kiemelhetném, hogy Pécsett van egy városi spinningversenyünk is, ami igaz, nem futás, de ott is háromszázan biztos, hogy egyszerre sportolnak. A cél: a közösség megteremtése a sporton keresztül, úgy érzem ez sikerült.
Feri: Amikor elkezdtem sportolni, én is csak egyedül róttam a köröket. Most ott tartunk, hogy száz főt biztosan magam köré tudok szervezni egyik napról a másikra, ha mozgásról van szó. Hozzánk, a FutaPécs csapatához pedig a reptéri futás kötődik szervesen.
Sokan vannak, akik mindig találnak kifogást,és olyan is van, akinek tényleg jó oka van arra, hogy ne húzzon futócipőt. Mit ajánlotok azoknak, akik bizonytalanok és nekiállnának?