Oroszlán-, páva- és nyúlábrázolással is találkozunk a közismertebb keresztény szimbólumok mellett azokon a templomablakokon, melyek színes üvegeit Kertészfi Ágnes készítette. A pécsi üvegtervező iparművész alkotásait karácsonykor szentelték föl Nagykanizsa palini városrészének templomán.
Amikor elérkezett az idő a húsz esztendeje épült nagykanizsai templom nyílászáróinak rendbetételére, a helyi plébánián úgy gondolták, művészi igényű üvegekkel díszítenék azokat. Felkérték hát Kertészfi Ágnes üvegtervező iparművészt ezek elkészítésére. Tavaly húsvéttól karácsonyig tartott a munka.
– Horváth Lóránt plébános úr ókeresztény szimbólumokat képzelt ezekre az ablaküvegekre, s ő választotta ki mind a húszat – meséli a pécsi művész. – Nemcsak a jól ismert jelképek szerepelnek köztük: a hal, a kenyér, a galamb, a kereszt vagy a bárány, hanem például páva (halhatatlanság), szarvas (ha forrás mellett ábrázolják, akkor a keresztségre vágyó hívőt jeleníti meg, máskülönben a gonosz felett győzedelmeskedő Krisztus jelképe), delfin (a feltámadás szimbóluma) és oroszlán ábrázolást is találunk (ez kettős jelkép, Isten mindenható hatalmára és az ősi ellenségre, az ördögre is utal). Tanulságos volt utánanéznem mindennek, mielőtt munkához láttam. A motívumok közé belecsempészhettem egy pécsi kötődésűt is, a világörökségi jelképpé vált krisztogramot.
– Az ábrázolásmódban mi volt a legfőbb szempont?
– Ez esetben nem az önkifejezés, hanem a közérthetőség. Az, hogy felismerhető legyen a motívum. A plébánia készített egy kiadványt is ezekről, jelentésmagyarázatokkal kiegészítve. Közel fél négyzetméteres üvegablakokról lévén szó, amennyire csak lehetett, színessé tettem a képeket. Nemrég felfedeztem egy újfajta festéket, amit szitával kell fölvinni az üvegre (mintha porcukrot szórnánk), s így kell ráégetni. Valójában színes üvegdarálmány ez, ami a nyolcszáz fokos kemencében összeolvad, eggyé válik az alapüveggel. Izgalmas munka volt, mert e technikát most alkalmaztam először. És hiába vagyok negyven éve a pályán, az üveg állandó rejtély, sosem mehet biztosra az ember, mindig érhetik meglepetések. Most például kiderült: nem minden esetben keverhetők a színek egymással.
– Korábban is voltak templomi munkái.
– Somogy megyében ez volt az ötödik. Nagybajomba szólt az első ilyen felkérésem, aztán Böhönyén dolgoztam, Vésére egy olyan oltárképet készítettem, amelyen a Madonnát helyi népviseletbe öltözötten ábrázoltam, Pálmajorban pedig egy pécsi tervező által megálmodott, új templomot díszítenek az alkotásaim. Pécsett a postavölgyi templomba a szentségtartó ajtaját készítettem el, 1995-ben az ürögi templom összes belső üvegdíszítését. A látássérült gyermekek intézetének Bálicsi úti kápolnájába egy lorettói madonnás oltárképet készítettem, a rácvárosi templomba pedig négy ablakot: az oltár melletti apszisban lévő a Feltámadt Jézust ábrázolja, a Mária-kápolnába egy tisztán virágmotívumokból álló kerek ablak került, a két barokkos hegedűtok-ablakra a régi, méhsejtes ólmozott üvegek imitációjaként terveztem üvegplasztikát. Mayer Mihály megyés püspök magánkápolnájába egy nagy ablakot tervezhettem: a Szentlélek egy széttárt szárnyú, kékes színű galamb képében jelenik meg rajta, s az egészen dicsfény sugárzik. Ehhez nagyon sok aranyat használtam föl. Igazi szépségét érdekes módon nem a rajta átszűrődő természetes fénynél mutatja meg, hanem akkor, ha szemből világítják meg.
– Mi lesz a következő nagyobb munkája?
– Egyelőre semmi. Rendkívül ritka a komolyabb megrendelés. Pedig az igazi öröm az, ha az emberek látják és használják, amit csináltam. Épp ezért nagy szívfájdalmam, hogy azokból az egykori pécsi bankokból, kávéházakból, amelyek tele voltak az üvegplasztikáimmal, csillárjaimmal, ezeket egyszerűen kidobták, mind szemétre került. Az új tulajdonos új funkciót, s ezzel együtt más berendezést akart, melyben az egyedi iparművészeti alkotásoknak nincs helyük. Ma megveszik a boltban kapható trendi lámpákat, így Londontól Párizson át Pécsig mindenütt egyforma lehet a berendezés. Halk panaszként mondom mindezt, és folytatom a munkát, használati és dísztárgyakat készítek, és persze minduntalan kísérletezem.
