Gondoltad volna, hogy amikor a gyerkőcök a játszótéren pörögnek, mint a kis tornádók, akkor tulajdonképpen az életre készülnek fel? A hintának, a csúszdának, a homokozónak és valamennyi játszótéri elemnek köszönhetően fog majd koncentráltan, nyugodtan ülni a padban, lesz jobb sportoló, de az írás-olvasás megtanulása is könnyebben fog menni azoknak a gyerekeknek, akiket sokszor vitt le édesanyjuk a grundra.
Bár a legjobb az lenne, ha életkori bontás szerint lennének tematikus játszóterek, de még így is méltán nevezhetjük őket – a történelem után – az élet tanítómesterének. Radnai Yvette gyógypedagógus, kognitív fejlesztő terapeuta szerint a játszóterek egészen kis kortól, tinédzserkorig rendkívül hasznosak, ez utóbbi korosztályra is fejlesztő hatással lennének a játszótéri elemek, hiszen létezik homokszobrászat, akrobatika és számos olyan sportág, amire felkészíthet a sok játszóterezés.
Szinte minden játszótéren van homokozó, és nem véletlenül! Ez az az elem, amit már az egészen picik is birtokba vehetnek, akár olyan babák is, akik még nem tudnak járni. A homokozó sok mindenre „jó”, de leginkább a taktilis, vagy tapintásos észlelésben játszik szerepet, mely a bőrünkkel történő tapasztalatszerzést jelenti. Míg a homokot fogja, gyúrja, kezébe veszi, tapicskol benne, addig egyrészt megismeri az anyagot, fejlődnek a képességei, másrészt örömforrás is számára. A szakember szerint a közösségi élmény is fontos velejárója a homokozásnak, hiszen már a tipegők is interakcióba kerülnek kortársaikkal.
A hintázó, ringó mozgással már a bölcsőben és az anyai ringatás során találkoznak a babák, ezeket a kellemes emlékeket idézi fel a hinta – kisebb gyerekeknek a bébi hinta – ide-oda lengő mozgása. Radnai Yvette hangsúlyozza, hogy a hintázás azon túl, hogy fejleszti a mozgáskoordinációt, a ritmusérzéket, az egyensúlyérzéket és az ügyességet, fontos szerepet játszik a központi idegrendszer érésében is, mely hároméves korig a mozgáson keresztül megy végbe. Ennek szerepe van később a tanulásban is, mivel a hasonló mozgások ösztönzik az agyat a tanulásra. Egy lapon említhető a hintával a libikóka is, mely egyrészt egy társas játék, másrészt szintén az egyensúlyérzéket fejleszti.
A vas, illetve a kötelekből álló mászókák a mozgásszervezés szempontjából lényegesek, hiszen ez a szer már egy összetettebb mozdulatsort követel meg a piciktől.
– Azon túl, hogy például egy instabil, kötelekből felépülő mászókán már nagyobb feladat megállnia, és megtartania magát egy gyereknek, az arra való felmászás és lejövetel is komplexebb gondolkodást igényel – mondja a szakember.
Láttunk már szomorú trambulinozó gyereket?
Szintén az idegrendszeri érést segíti a trambulin, az ugrálás során a talajtól való elrugaszkodás és érkezés aktívan fejleszt, mégis fontosabb megjegyezni az örömet, amit ez az eszköz okoz a gyerekeknek. Ha elvétve találunk trambulint a játszótereken, akkor szinte biztos, hogy gyerekkacajtól lesz hangos a tér. Hasonló szempontból érdemes megemlíteni a csúszdát is, mely a hirtelen nagy sebességgel történő lecsúszás miatt örök sláger a gyerekeknél.
A játszóterezés az idegrendszeri érést segítő hatása miatt, és a jobb és a bal agyféltekének az összehangolása miatt nagyon hasznos. Koncentrációra, fegyelemre, kitartásra nevel.
– Mindez nem azt jelenti, hogy aki sokat játszóterezik, az nem lesz diszlexiás, ám az tény, hogy sokat csillapíthat például a genetikailag öröklött képességzavarokon. Ma már köztudott, hogy a diszlexiás és diszgráfiás gyermekek zöménél fellelhető valamilyen mozgásfejlődési elmaradás – hangsúlyozza Radnai Yvette.
