Talán kevesen tudják, de több olyan pécsi hegymászó is van, aki járt már hatezer méteres csúcsokon, embert próbáló sziklafalakon, túrázott pokoli körülmények között a világ hegyein. Egyiküket, Scherer Ádámot kérdeztük a magashegyi mászás jó és rosszabb oldalairól, a kezdőkre vonatkozó jó tanácsokról.
Egyvalamit nem árt az elején leszögezni: a magashegyi mászás, Európa és a világ hegyeinek megmászása nem úri huncutság, s nem a gazdagok hobbija. Scherer Ádám átlagos magyar fiatalember, átlagos, bolti eladói állással, kevés pénzzel a zsebében. Mégis évről évre arra gyűjt, azértspórol, arra áldozza a szabadságát, hogy a hegyekben barangoljon, sziklát másszon, s olykor szorult helyzetbe kerülve, pusztán az életben maradásért küzdjön a világ végén, mindenkitől távol, a pokol tornácán.
– Családommal gyermekkoromban itt Pécs felett sokat túráztunk, bejártuk a Mecsek turistaútvonalait, így már korán megkedveltem a magaslatokat. Az igazi szerelem azonban akkor jött, amikor először vettem részt egy, a Magas-Tátrába szervezett többnapos túrán. Megízleltem a hegyi levegőt, s valósággal beszippantott az életérzés – mondja.
Azóta sok víz lefolyt a hegyi patakokból, s Ádám közben az Alpok csúcsainak jó része után a Kaukázusba és a Himalája hegyei közé is ellátogatott.
– Hogyan jutottál el India egyik hatezer méter feletti csúcsára?
– Mindössze repjegyet vettünk cimboráimmal Delhibe; ott érdeklődtem a szóba jöhető útvonalakról, s így jutottam el a 6153 méteres Stok Kangri csúcsára. Ez egy viszonylag egyszerűbben meghódítható csúcs volt, hiszen elegendő hozzá hágóvas, biztosítókötél, jégcsákány. Az igazi kihívás a magasságban rejlik a ritka levegő és a zord időjárás miatt. Ám teherhordók nélkül mindent magunk vittünk cimborámmal, így nagy küzdelem volt számunkra. Nem is bírtam volna a mászást ilyen magasságban; ha egy jó fél évet nem készülök rá itthon kerékpározással, futással és erősítéssel.
– Mivel a hegycsúcs elérése csak egy dolog, ha jó gondolom…
– A balesetek, sérülések túlnyomó része a visszajövetelkor éri a hegymászókat, ezért észnél kell lenni. A ritkább levegő miatt az ember gondolkodása lelassul, a fáradtság eltompítja érzékeinket. Minden lépést át kell gondolni, még arra is figyelnünk kell, hogy hogyan emeljük a lábunkat, mert egy rossz lépés elegendő a tragédiához ilyen magasságban.
– Kerültél már emiatt komoly veszélybe?
– Van egy mondás, hogy kétfajta hegymászó van: a bátor meg az öreg. Ugyanis a bátor nem öregszik meg. Én az utóbbiak közé szeretnék tartozni. Ha nem érzem magam biztonságban, visszafordulok. Egyik évben az Ötz-völgyi Alpok legmagasabb csúcsát, a közel 3800 méteres Wildspitzét szerettük volna megmászni. Télen. Odafent tomboló vihar, hófúvás, köd és hideg volt. A csúcsmenet felénél a többiekkel szemben én visszafordultam, mert nem éreztem magam biztonságban a túlzott lavinaveszély miatt. Később a társaim is követtek. Egy másik esetben, egy hatezres hegyen annyira kimerültem, hogy leültem pihenni, s elaludtam. Nem voltak tiszták már a gondolataim, el-elvesztettem a józan ítélőképességemet. Mégis sikerült megmásznom a hegyet. Van, hogy néha úgy érzem, egy hajszál választ el a haláltól.
– Egyszer a hazajutásod is kétséges volt a Kaukázusból, igaz, nem azért, mert a hegy kifogott volna veled…
– Csecsenföld határán, Grúziában, az 5033 méteres Kazbek-hegy környékén túráztam. Egyedül. Ki volt számolva a pénzem, ám az utolsó napokban kifogytam belőle, s egyetlen, Isztambul-Budapest repülőjegy maradt a zsebemben. Nem tehettem mást, elkezdtem barátkozni az utcán. Volt, hogy az utcán aludtam, volt, hogy a helyiek adtak szállást és ételt. Egy kedves grúz még buszjegyet vett nekem, s végül elértem Isztambulig is.
– Ezek szerint nem úri hóbort a hegymászás?
– Esetünkben nem, hiszen egész esztendőben a túrákra teszünk félre, s minden forintot kiszámolunk, helyi kifőzdékben eszünk, minimalizáljuk a költségeket, nem megyünk nyaralni. Így is előfordul, hogy elfogy a pénzünk, de hát ez az életünk.
– Még csak huszonéves vagy. Milyen terveid vannak még?
– A következő időszakban elsősorban sziklamászással foglalkoznék. Persze a jó sziklákhoz is olykor meg kell hódítani hegyeket, s szükség van a túrákra is. Most azonban az Alpok felé tekintgetek. A későbbiekben, ha anyagilag sikerülne finanszírozni, hétezer méter fölé szeretnék mászni Belső-Ázsia hegyvonulatai közt. Több csúcs is a tervbe van véve, ám legvalószínűbbnek közöttük a 7546 méter magas Muztagh Ata tűnik, ami Nyugat-Kína területén van.
Jó tanácsok kezdőknek
Scherer Ádám a hegymászással, túrázással ismerkedőknek azt javasolja, kezdésként válasszanak könnyen megmászható, jól kiépített turistautakat. Elsősorban a Magas-Tátrában és Szlovéniában vannak ilyenek a legközelebb hozzánk. Ezeken az utakon eltévedni nehéz, mégis kétezer méter felett barangolhatunk. Érdemes magas szárú, a bokát jól tartó bakancsot, vízálló kabátot vásárolnunk, mindezek megvannak harmincezer forintból, s érdemes nyáron indulni az első túrákon. Az időjárás-előrejelzést is nyomon kell követni, hogy ne érjenek kellemetlen meglepetések a hegyekben. Érdemes emellett tapasztaltabbakkal kezdeni a túrázásokat. Scherer Ádám éppen most hozta létre társaival a Sopianae Hegyisport Egyesületet – a Facebookon bárki megtalálhatja őket -, amelynek egyik célja, hogy kezdőknek segítsen, akiket érdekel a túrázás, illetve a hegy- és sziklamászás.
