Egy héten keresztül nyújtott önkéntes segítséget a PTE Földrajzi Intézetének Munkaerőpiaci és Esélyegyenlőségi Tanulmányok Központja az Ormánságban. A földrajzos hallgatók az Ormánság Szíve Alapítvánnyal együttműködve segítettek a hátrányos helyzetben élőkön.
A PTE Földrajzi Intézete, több más intézettel és tanszékkel kooperálva, hosszú évek óta küldetésének tekinti – többek között – a munkaerőpiac egyenlőtlenségeinek kutatását is. Az egyenlőtlenség okainak feltárását az épp egy évtizede alakult Munkaerőpiaci és Esélyegyenlőségi Tanulmányok Központja végzi, a központ munkatársai ezt kiemelt feladatuknak tekintik.
Lapunknak dr. Tésits Róbert egyetemi docens elmondta, hogy az állam és az önkormányzatok képviselőivel, valamint civil szervezetekkel kötött sikeres együttműködések vezettek oda, hogy felvegyék a kapcsolatot az Ormánság Szíve Alapítvánnyal is, akik az elmúlt években olyan innovatív, önkéntességet népszerűsítő és a meglévő életkörülményeken javító programokat valósítottak meg, melyeket a térségben példaértékűnek tartanak.
Tésits kifejtette, hogy az önkéntes segítségnyújtás programja a bizonyíték arra, hogy a Földrajzi Intézet nem kizárólag „íróasztal-geográfusokat” nevel. A tantervben ugyan számos lehetőség kínálkozik arra, hogy a hallgatók a hátrányos helyzetű térségek problémáival, fejlődési- és felzárkózási lehetőségeivel foglalkozzanak – de főképp elméletben. Azonban – folytatta Tésits – egészen mást jelent az, ha a hallgatók saját bőrükön tapasztalják meg, hogy mégis mit jelent az, ha egy térség társadalmi és gazdasági segítségre szorul. Így szembesülhettek azzal, hogy miként is néz ki az, amikor valahol nincs folyóvíz, hiányos a csatornázás, leromlott az infrastruktúra, a nélkülözés pedig állandó és általános jelenség.
Az Ormánságba utazó hallgatók – köszönhetően az Egyetemi Hallgatói Önkormányzat támogatásának – rádöbbenhettek arra, hogy milyen fontos is a társadalmi szerepvállalás, az önkéntes segítség. Lefestették a helyi óvoda kültéri játékait, megépítették a játszótér kerítéseit, több helyen javítottak a kertek állapotán és árkokat tisztítottak.
Tésits hozzátette, hogy a jövőben a helyi vállalkozóknál terveznek egy önkéntes szüretelést is, a leszedett gyümölcsök és egyéb termények egy részét pedig adományként osztanák szét.
A segítés élményén túl így fejlődik a hallgatók társadalmi értékrendje és szociális képességeik is árnyaltabbá válnak. Mindez pedig elengedhetetlen későbbi sikerességük érdekében.
Tésits végezetül kiemelte, hogy segítségüket nem csupán egy hétre ajánlották fel. Az önkéntességből, a segítségnyújtás hasonló programjaiból ugyanis szeretnének hagyományt teremteni – ha úgy tetszik, divatot. Hiszen a segítség nem csak pénz formájában érkezhet a rászorulóknak.
