A miniszterelnök szerint a magyarok programja és kívánsága 2012-ben ugyanúgy szól, mint 1848-ban: „nem leszünk gyarmat”. Orbán Viktor márciusi 15-i, csütörtöki beszédében a Kossuth téren úgy fogalmazott: a „nagy március” óta sosem voltunk még ilyen közel a szabadsághoz, mert még sohasem voltunk olyan egységesek, mint ma. A kormányfő egyúttal egyenlőséget követelt a magyaroknak, hogy ugyanazt a mércét alkalmazzák velünk, mint más országokkal szemben.
Orbán Viktor – akit a tömeg a „Viktor!, Viktor!” skandálásával fogadott – ünnepi beszédét azzal kezdte: ez a nap a szabadságharcosok napja, a Kossuth Lajos tér a szabadságharcosok tere, a magyarok pedig a szabadságharcok népe.
Mi, ma élő magyarok 1848 politikai és szellemi örökösei vagyunk – mondta a miniszterelnök. A téren összegyűlt tömeg hangos tetszésnyilvánítással fogadta szavait, amikor beszédét úgy folytatta: 1848 politikai és szellemi programja úgy hangzik, „nem leszünk gyarmat”, és a magyarok programja és kívánsága 2012-ben ugyanígy szól.
A kormányfő külön köszönetét fejezte ki azoknak, akik januárban a Békemenetben való részvételükkel fejezték ki kiállásukat az ország függetlenségéért és egymásért.
Szerinte jó okunk van arra, hogy 164 év után is kövessük a ’48-asok példáját; 1848 óta a magyarok „szabadságverséből”, a Nemzeti dalból élünk, amelynek esküje szerint „rabok tovább nem leszünk”.
Tartjuk-e még az esküt? – tette fel a kérdést a miniszterelnök. Szabad-e az a magyar, akit víz alá nyom az adóssága, akinek a saját otthon csak vágyálom, aki háromszor is meggondolja, vállaljon-e újabb gyermeket, aki évek óta nem talál munkát, akinek éhes a gyermeke, és szabad-e az az ország, ahol minden száz jövedelemadó-forintból 90 a hitelezőkhöz kerül, amely szilárd talaj helyett adósságingoványon áll? – sorolta, kérdéseire „nem”-eket kapva a hallgatóságból.
De a „nagy március” óta sohasem voltunk még ilyen közel a szabadsághoz, mert még sohasem voltunk olyan egységesek, mint ma – hangoztatta Orbán Viktor, majd – a tömegből gúnyos véleménynyilvánítást kiváltva – megjegyezte: ne tévesszen meg senkit, ha a nemzetközi sajtó arról számol majd be, csak néhány százan voltak a Kossuth téren, és azok is a kormány ellen tüntettek.
A miniszterelnök úgy fogalmazott: hosszú évtizedek óta nem voltunk olyan erősek, mint ma, még sohasem állt ennyi politikai, alkotmányos és gazdasági eszköz a rendelkezésünkre, hogy kitörjünk a kiszolgáltatottságból. Ma már elegen és elég elszántak vagyunk, hogy a szabadságjogaink után kivívjuk a szabad magyar életet is – jelentette ki Orbán Viktor.
A szabadság – szavai szerint – egyebek mellett azt jelenti, hogy magunk állapítjuk meg saját életünk törvényeit, „mi magunk döntjük el, mi a fontos, és mi nem. Magyar szemmel, magyar észjárás szerint és a magyar szív ritmusát követve. Ezért mi magunk írjuk az alkotmányunkat, nincs szükségünk szamárvezetőre, és nem kérünk az idegenek kezünket irányítani akaró, kéretlen segítségéből sem”. Szavait itt is nagy éljenzés és hosszas taps fogadta az ünneplő tömegből.
Mint mondta, „jól ismerjük a kéretlen elvtársi segítség természetrajzát, és felismerjük akkor is, ha nem váll-lapos egyenruhában, hanem jól szabott öltönybe bújik”. Közölte: Magyarországnak a saját tengelye körül kell forognia, ezért meg kell védeni „a jövőnk zálogát jelentő” alkotmányt. Kijelentésére reagálva a tömeg hosszasan skandálta: „megvédjük, megvédjük”.
„Tisztában vagyunk a kihívás és a feladat súlyával” – mutatott rá a kormányfő, aki szerint most egyszerre van szükség a radikális Petőfire, a tettre kész Kossuthra és a bölcs Széchenyire.
„Krasznahorka égő várának fényénél, a nemzetközi pénzügyi rendszer felől érkező morajban (…) meg kell kérdeznünk, és meg kell válaszolnunk a legnagyobb kérdést: elfogadjuk-e a szemfödélig tartó kiszolgáltatottságot, avagy azokra az erényekre támaszkodunk, amelyek a magyart magyarrá teszi, a szuverenitást szuverenitássá, és a történelmet történelemmé” – mondta Orbán Viktor, feltéve a kérdést: a „gyarmati sorsot vagy a legjobb énünk szerint felépített és berendezett magyar életet választjuk-e?”
Természetes – folytatta -, hogy a magyarokat is lehet szeretni vagy nem szeretni, azt azonban senki nem vitathatja, hogy a magyarok szabadságharcai mindig előbbre vitték a világot, „előre vitték, mert igazunk volt, akkor is igazunk volt, ha mindenki tagadta”. Mint fogalmazott, az európai bürokraták ma is gyanakodva néznek a magyarokra, mert „azt mondjuk, új utak kellenek (…), és meg fogjátok látni, kedves barátaim, ismét igazunk lesz”. A feudalizmust nem a hűbérurak számolták fel, a kommunizmust nem a párttitkárok rombolták le, s a spekulánsok uralmát sem a spekulánsok fogják felszámolni – jegyezte meg.
A miniszterelnök azt mondta, már az 1848-as márciusi ifjak is látták, amit ma Európában sokan nem akarnak észrevenni, vagyis hogy a pénzügyi függetlenség a szabadság feltétele. Ezért kellett a tizenkét pont közé kerülnie a nemzeti bankra vonatkozó követelésnek – tette hozzá, majd közölte: már a márciusi ifjak is tudták, hogy „nem az a független nemzeti bank, amelyik a nemzetétől független”, hanem az, amelyik megvédi az idegen érdekektől a nemzet gazdaságát. A nemzeti bankkal kapcsolatos szavait nagy éljenzéssel fogadták a Kossuth téren összegyűlt ünneplők, gondolatmenetét pedig Orbán Viktor úgy folytatta: a márciusi ifjak „is tudták, mi is tudjuk, hogy józan ember nem adja a kamra kulcsát a szomszédjának”.
Orbán Viktor szerint bár ma is sok igazságtalansággal kell szembenéznie Magyarországnak, nem szabad elmerülnie az önsajnálatban, az ugyanis a vesztesek szokása, legyengít, „felpuhítja a csontot, és gyávává aszalja a jellemet”.
„Nem engedhetünk a csábításnak, hogy az olcsó önsajnálat szélcsendes és langyos vizű kikötőjébe manőverezzük Magyarország hajóját” – fogalmazott a miniszterelnök, hozzátéve: az önsajnálat, az áldozati méltatlankodás a bukásukat és tehetetlenségüket magyarázó vesztesek szokása, nincs köze a szabadságharcosok bátorságához. A győzelemhez, a sikerhez, a méltányos bánásmód kiharcolásához bátorság és erő kell – hangsúlyozta.
Úgy fogalmazott: a modern kor gyarmatosítói türelmesen cserkészik be célpontjaikat, elaltatják és lassan emésztik föl a kiszemelt nemzetek életösztönét és ellenállását. Éppen úgy, ahogy az oktondi békát főzik meg a fokról fokra fölforralt vízben: bár szűk a hely, jól érzi magát, eszébe sem jut, hogy aggódnia kellene, nem érti, mi történik vele, s mire észbe kap, már meg is van főzve – szemléltette Orbán Viktor, rámutatva: így süllyednek kiszolgáltatottságba hajdan volt büszke és erős nemzetek, így kerül családok millióinak „nyakába hám, szájába zabla”, így jutnak oda, hogy visszafizethetetlenné dagadt hiteleiket hagyják gyermekeikre „és vele saját sorsuk beszűkült horizontját”.
„Így jártunk mi is 2002 után, az emberek észre sem vették, hogy a kényelmes hitelekkel szép lassan megfőznek bennünket. Az utolsó pillanatban ugrottunk ki a fazékból” – folytatta a hasonlatot a kormányfő.
„Mi megértjük, hogy Európában sok baj van, csikorognak a fogaskerekek, feszülnek az inak. De ezeréves európai nemzetként van egy követelésünk: egyenlőséget követelünk a magyaroknak” – mondta a kormányfő, közölve: „nem leszünk másodrendű európai polgárok”, jogos követelés, hogy ugyanazt a mércét alkalmazzák a magyarokkal, mint más országokkal szemben.
Orbán Viktor csaknem félórás beszédét a szokásos „Hajrá, Magyarország, hajrá, magyarok” fordulattal zárta, a tömeg pedig, ahogyan a miniszterelnök szónoklata elején, annak végén is azt kiabálta: „Viktor!, Viktor!”.
