Furcsa módon nem a kormányfő beszélt a témáról, hanem Nagy Katalin riporter, aki szerint 24 óra alatt “megérkezett a segítség” Pécsre. Finoman fogalmazva nem nagyon mentek bele a kényes témába.
Tegnap írtuk meg a 444 cikke alapján, hogy Prof. Dr. Bogár Lajos, a pécsi egyetem Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Intézetének vezetője egy szerdai online mini konferencián a pécsi covidos intenzív osztály dolgozóira nehezedő, egyre elviselhetetlenebb nyomásról beszélt.
Úgy fogalmazott: “Nagyon rossz helyzetben vagyunk. Elsősorban azért, mert nem számoltunk ennyire sok és súlyos állapotú beteggel. Az őszi feladataink nyolc-tízszerese a tavaszinak”. Az is kiderül az intézetigazgató beszámolójából, hogy jelenleg kétharmadnyi ápolóval kellene ellátniuk 2-3-szoros feladatmennyiséget, ugyanis Pécsett a nagyjából 50 ápoló egyharmada mostanra kiesett. Vagy megfertőződtek, vagy szoros kontaktnak számítva hatósági karanténba kerültek.
“Ez olyan terhelés, amit már nagyon nehéz elviselni” – mondta.
A professzor beszámolója a nem a kormányzat uralta hazai sajtófelületeken csütörtökön délután végigszaladt, a központi kommunikációs gépezet viszonylag gyorsan reagált is. A kormányfő szokásos péntek reggeli PR-interjújában a Kossuth Rádió riportere, Nagy Katalin a csütörtök esti válogatott meccset követő (!) – megvannak a prioritások – járványblokkban a kínos részletekbe bele nem menve megemlítette, hogy a “pécsi klinika vezetője jelezte, hogy gondban van”, de “24 óra alatt érkezett az osztályára ápoló, igaz, hogy nem Pécsről, de megérkezett a segítség”.
Erre Orbán mindössze annyit mond: “Ez a vezénylés nagyon nehéz dolog, képzelje el, ha most Önt innen átvezényelnék a gyulai stúdióba.” Ennyi. Aki nem néz utána a történetnek, azt gondolhatja, hogy nincs itt semmi látnivaló, a probléma (ami minimálisan sem lett felvázolva) megoldódott.
Próbáltuk kinyomozni, mire alapozza kijelentését a riporter, de sehol nem találtunk erre vonatkozó nyilatkozatot, közleményt, megszólalást. Aztán rájöttünk, hogy a kormányzati kommunikációs guruk, esetleg a riporter nagy valószínűséggel a Bogár Lajos által elmondottakat értelmezte meglehetősen kreatívan.
A professzor ugyanis a következőket mondta az érkező, pontosabban a várt segítségről: “Úgy néz ki, hogy az elmúlt 24 órában a drámai expozícióm, a kérésem hatott, valami fény csillant az alagút végén, hogy tényleg kapunk a társklinikákról és az egyetemi hallgatók irányából is segítséget. Rettenetesen nagy a feladat, nem vagyunk hozzá elegen. A társklinikák nem szakápolóit kell a feladatra beállítani, akik megrettennek mindattól, amit látnak, tapasztalnak az osztályunkon.”
Az orvos arról is beszélt, hogy a szakszemélyzet annyira fel fog hígulni, hogy 10-15-20 súlyos állapotban lévő betegre fog jutni egy szakápoló műszakonként.
Korábban szakértők arról beszéltek, hogy egy ideális világban a nővér-beteg arány intenzív osztályon 1:1, legfeljebb 1:2 arány lehetne. Nagy kompromisszumok árán 1:3, drámai helyzetben 1:6, de az már tényleg az ellátás megfelelő minőségének a határa.
Azaz a probléma messze nem oldódik meg azzal, hogy ápolók érkeznek az intenzív osztályra.
Megkérdeztük a PTE-t, honnan mennyi ápoló érkezett a szóban forgó osztályra és közülük mennyi az intenzíves szakápoló. Ha kapunk hivatalos választ tőlük – amire tapasztalatunk szerint kevés az esély -, frissítjük cikkünket.
