A Képzőművészeti Szabadiskola 2019-ben is folytatódik: január 18-án lesz az első foglalkozás az E78 Panoráma Teremben, Németh Pál vezetésével.
A szabadiskola szép hagyományokra tekint vissza, hiszen több mint 30 évvel ezelőtt indult az akkori Ifjúsági Házban, ahol a pécsi művészélet jelesei oktatták a rajzolni, festeni vágyókat. Ám most, hogy a Zsolnay Kulturális Negyedben ismét működik, újból hamar népszerűvé vált.
A szabadiskola vezetője, Németh Pál szobrászművész, aki egyben a PTE Műszaki és Informatikai Karán tanszékvezető, a következőket mesélte:
– A lényeg az, hogy ide bárki jöhet, aki képzőművészettel szeretne foglalkozni. A résztvevők köre eléggé jól elkülöníthetően két részre oszlik. Az egyikhez tartoznak azok, akik tényleg „örömrajzolást” folytatnak. Már nem készülnek sehová, de korábban valamiért nem volt módjuk kiélni ezt a fajta vágyukat, hogy rajzoljanak, fessenek, és ezért jönnek. A másik csoport célirányosan készül valahová felvételizni (Művészeti Karra, építészképzésre, ipari formatervezésre stb.), vagyis számukra ez afféle előkészítő kurzus is.
Az említett tagolódásból ered, hogy a csoportok általában életkorilag is megoszlanak, hiszen a felvételire készülők jobbára 17–19 évesek, míg a többiek felnőtt életük derekán vagy azon túl járnak.
Németh Pál fontosnak tartja, hogy a szabadiskola programja teljes mértékben személye szabott:
– Mindig az a kérdés, ki milyen felvételire készül, illetve mivel szeretne foglalkozni. A lehetőségeink azonban némiképp korlátozottak. Az úgynevezett „akadémista” rajztanulás az egyik fő vonal, amibe a kockarajzolástól az aktkészítésig gyakorlatilag minden belefér: perspektívaábrázolás, csendélet, portré. Illetve amire még lehetőség van, az a festői ambíciók beteljesítése, erre is van példa egy-egy esetben. Egyelőre plasztika- vagy szoborkészítésre nincs mód, mert bár állandó helye van a szabadiskolának a Panoráma Teremben, ám ez erre nem alkalmas, mivel itt máskor más rendezvények zajlanak, nem lehet műhelyként berendezni. A szabadiskolások viszont nyaranta eljöhetnek az orfűi művésztelepre, ott minden műfajban kipróbálhatják magukat.
Németh Pál szólt arról is, hogy számára azért is fontos a szabadiskola, mert az építészképzésben dolgozó tanárként szívesen készíti fel a leendő növendékeket a felsőoktatási létre, hogy ott már egy magasabb, emelt szintről kezdhessék meg az egyetemi munkát. A szabadiskola létjogosultságát és egyben sikerét az is bizonyítja, hogy a kortárs magyar képzőművészeti és építészeti közéletben már sokan olyan neves művész és szakember működik, akik valaha itt kezdték a pályájukat.
(x)
