Két pécsi lány gondolt egyet, és megalapítottak egy igazán egyéni rajzszakkört. A dolgok jelen állása szerint pedig apránként meghódítják az internetet – de Pécset mindenképp. Meglátogattuk őket, átlapoztuk a munkáikat, beszélgettünk velük, és természetesen megnéztük azt is, ahogy alkotnak.
Csató Csenge és Biacsics Renáta tervezőgrafika szakos hallgatók a Pécsi Tudományegyetemen, legalábbis civilben. Amikor viszont nem egyetemen vannak, megszállottan rajzolnak pár bögre kávé társaságában.
[youtube url=”http://www.youtube.com/watch?v=DBo8-Oivwu4″ width=”670″]
Persze rajzolgatni és kávézni mindenki tud – gondolhatnánk –, de nem úgy, mint Csenge és Renya, a pécsi Szent Kávé Rajzszakkör alapító tagjai.
Egyszerűnek és könnyednek tűnik a lányok egészen egyedi hobbija – és alapvetően az is. Mert hát mit is csinálnak? Kávéznak, beszélgetnek, és rajzolnak. Méghozzá igencsak meredek dolgokat.
Úgy kezdődött az egész – mesélte Renya –, hogy Csengével beültek egy kávéra, ahogy azt mindennap szokták. Csenge ekkor jött meg egy féléves angliai kiruccanásból, és hozott maguknak egy-egy üres rajzfüzetet, amiket aztán ott helyben, kávézás közben ki is próbáltak. Előkerültek a filcek, a színes ceruzák, és a grafitok, és elkezdtek improvizálni. Ekkor alakult meg a Szent Kávé Rajzszakkör, amit eredetileg tényleg egy szabályos rajzszakkörként képzeltek el a lányok. Hívtak ismerősöket, barátokat, hogy rajzoljanak és kávézzanak velük, de a dolog nem így sült el, ugyanis míg ők rendszeresen összeültek, addig meghívottaik nem voltak ilyen lelkesek. Ezután pedig már mindenki úgy gondolta, hogy a Szent Kávé Rajzszakkör csak és kizárólag Csenge és Renya – ami mára így is lett.
Alkotásaik spontán születnek, a lányok leginkább saját aranyköpéseiket, gondolataikat illusztrálják, vagy az utcán elkapott érdekes, vicces mondatfoszlányokat örökítik meg valamilyen formában.
Szabályok pedig nincsenek, ami jön, azt rajzolják-festik és írják le. Így pedig füzetükben töméntelen mennyiségben sorakoznak az őrültebbnél őrültebb rajzok, amik – elmondásuk szerint – a laikus szemlélőknek nem is jelent olykor semmit. Személyes és őszinte kis „agymenéseik” mégis gyönyörködtetik a szemet, és még akkor is megnevettetik szemlélőjüket, ha az semmit nem ért a látottakból.
Ugyan Csenge és Renya a Rajzszakkörrel semmi komolyat nem akartak elérni saját maguk szórakoztatásán kívül, mégis rendkívül gyorsan nagy népszerűségre tettek szert, megkereste már őket pár nagyobb médium is, és még egy ajánlatot is kaptak egy helyi bár falainak kipingálására.
