Az elmúlt ötven év talán legbrutálisabb bűntényét követte el az a pécsi nő 1971-ben, aki különös kegyetlenséggel ölte meg a mozgássérült, gondjaira bízott idősebb hölgyet pusztán azért, hogy elvegye lakását. Először mindent bevallott, majd a tárgyaláson mindent le is tagadott. A korabeli tudósítások minden részletről beszámolnak. Csak erős idegzetűeknek!
Borzalmas, horrorisztikus bűntény borzolta a pécsiek idegeit 1971-ben. Az időpont október 18-a. A helyszín a Pélmonostor utca, ahol Kiss Rózsa nyugdíjas bírósági gépírónő élt. A hatvanöt éves nő orvosi kezelés alatt állt, korábban a Szülészeti Klinikán gyógykezelték, mozgásában is korlátozott volt, de azért kimozdult a házból, gyakran sétálgatott az udvaron. Szeptember második felétől azonban „eltűnt”, senki sem látta, így a rendőrség nyomozásba kezdett.
Sehol nem találták, így házába behatoltak, ahol rá is leltek feldarabolva. Belső szerveit a ház udvarán, az emésztőgödörben, a többi feldarabolt testrészét pedig a ház kútjában fedezték fel.
Az elsődleges gyanú Molnár Gézáné Gódor Jolánra terelődött, aki megvásárolta volna az áldozat házát 80 ezer forintért, egy eltartási szerződés fejében. A szerződést még nem írták alá, de a gyanúsított már rengeteg holmiját átszállította a Pélmonostor utcába. A rendőrség előre megfontolt, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés alapos gyanújával tartóztatta le. Minderről a Dunántúli Napló 1971. október 31-én számolt be.
Vallomás, bizonyítékok és szakértői vélemények
Az előzetes nyomozás során kiderült, hogy miután feldarabolták a holttestet, a gyilkos megpróbálta elégetni is, olajat öntött rá, majd felgyújtotta. Amikor nem járt szerencsével, a kútba szórta a darabokat.
Az elsődleges feladat a személyazonosság tisztázása volt. Mivel korábban klinikán kezelték az áldozatot, ki lehetett kérni a röntgenfelvételeket, a gyógykezelés leírását. A gerincoszlopáról készült felvétel, amiben egy S alakú görbület is van – ez okozta a mozgásbeli korlátozottságot az asszonynál –, ez visszaköszönt a hulla rekonstruált gerincoszlopánál is. Az Igazságügyi Orvostani Intézet munkatársai megállapították, hogy az ágyban fekvő beteget előbb kézzel megfojtották, majd negyven-ötven fejszecsapással darabolták fel.
Mivel megpróbálták elégetni is a maradványokat, tüzeléstechnikai szakértőket is kikérdeztek. Ők megvizsgálták a pincét, a falon lévő kormot, illetve azt, hogy a mintegy tizenöt kilónyi olajjal két-három óráig égetett a gyilkos.
Egy kész adásvételi szerződést találtak a házban a nyomozók, ami a Pélmonostor utcai ingatlanra vonatkozott. Írásszakértők azonban megállapították, hogy az aláírások hamisítottak, a két tanú pedig, aki a lapon szerepelt, nem létező személyek. Szerintük valamennyi aláírást a vádlott készítette.
A bűntett elkövetésének időpontjában a környékbeliek erős, büdös szagot észleltek, egy kisfiú pedig látta a „lángok kicsapódását” a pincéből. A gyilkosság és a felfedezése közti időszakban Molnárné egy, a kezén lévő sebbel járt az SZTK-ban, ahol azt mondta, szüretelés közben szerezte, rokonainak ugyanakkor munkahelyi balesetről beszélt.
A rendőröknek gyanússá vált, és később a rendőrségen a helyszínen talált késről később elismerte, hogy az övé. Majd mindent bevallott a zsaruknak.
[su_quote]1971. augusztus végén, de már előbb is arra gondoltam, hogy lakásproblémáimat úgy oldom meg, hogy Kiss Rózsát megölöm. (…) Október 18-án nála jártam, nyakát mindkét kezével megragadtam és egy, másfél percig szorítottam, ahogy tudtam. (…) Hogy hány darabba vágtam, azt nem tudom, de sokba.[/su_quote]
A tárgyalás
1972. április 18-án kezdte meg Molnár Gézáné ügyének tárgyalását. A nő miután bevallott a rendőrségen, a tárgyaláson mindent tagadott. A főügyész halálbüntetést kért, a vádlott az utolsó szó jogán pedig fiát és férjét vádolta a gyilkosság elkövetésével. Az ítélethirdetéskor bűnösnek találták előre kitervelt, nyereségvágyból elkövetett bűncselekményért. Az ötvenegy éves nőt halálraítélték. A főügyész tudomásul vette az ítéletet, a vádlott kegyelmet kért.
A nő legendája
A kegyetlen gyilkos alakja még sokáig nem hagyta nyugodni a pécsieket. 1973 novemberében arról írt a Napló, hogy elterjedt a hír, a halálra ítélt Molnár Gézáné szabadlábon van, sorra járja a pécsi üzemeket munkát keresve. Való igaz, nem hajtották végre a halálos ítéletet, mivel egy második orvosszakértői vizsgálat szerint borzalmas tettét beszámíthatatlan állapotban követte el, épelméjűsége kizárt. A vád alól így felmentették, de Budapestre szállították egy intézetbe, elrendelték kényszer-gyógykezelését.
Forrás: Dunántúli Napló archívum
