Van Pécsett egy úr, aki több mint 300 kilométeres sebességgel repteti saját készítésű, igencsak furcsán festő repülőgépmodelljét. Ha csúcson pörög a gép, alig látni, a hangja viszont rettentő. Ja, és ha valaki nem tudná, az ilyen repcsikkel versenyeznek is, Szvacsek Ferenc pedig remek eredményeket ért már el.
Ha a pécsi sportéletről beszélünk, akkor mindenkinek a PMFC és a városi kosárlabdacsapatok ugranak be elsőként, és noha ennek a két nagyon népszerű sportnak a profi pécsi képviselői valóban letettek már sok mindent az asztalra, azt azonban nem árt tudni, hogy a pécsi sportsikerek nem merülnek ki az ő eredményeik felsorolásával. Mert itt van például Szvacsek Ferenc, aki idén augusztusban bronzérmet hozott haza Bulgáriából, a sebességi körrepülő modellek Európa-bajnokságáról.
[su_youtube url=”https://www.youtube.com/watch?v=bJWsFQqmBsg” width=”660″]
A kérdés csupán az ugye, hogy mi is a körrepülő modell, és hogy néz ki egy ilyen verseny? A kisgyermekkora óta modell-megszállott Szvacsek lapunknak elmondta, hogy a sebességi körrepülő modellek olyan repülőmodellek, amelyek hajtását egy dugattyús motor biztosítja (annak maximális lökettérfogata 2,5 köbcentiméter), és amelyeken a felhajtóerőt a repülés tartama alatt aerodinamikai erők biztosítják. Egy gép megépítése semmi másra nem fut ki, mint a sebességre, a versenyeken pedig a cél az, hogy a modell a saját erőforrásával akkora sebességet tudjon elérni, amekkorát csak tud.
A sebességi versenyeken a modellnek a talajról kell felszállnia egy erre a célra barkácsolt kis kocsi segítségével, mivel ha lenne a repcsiknek kereke, az hatalmas légellenállást és ebből kifolyólag lassabb sebességet is jelentene. A furcsa kinézetű, aszimmetrikus szárnyú repülőgépet egy vékony – 0,4 mm átmérőjű – vezetőhuzallal egy fix tengelyhez rögzítik, a modell gazdája pedig a forgó tengelyrúdba kapaszkodva irányítja a körbe-körbe száguldó gépet (így nem segíthet rá rángatással a sebességre).
A szabályok pedig, mint minden technikai sport esetében, nagyon szigorúak, minden milliméterekre megszabott, egy apró eltérés is kizárást eredményezhet. A repülési kör sugara 17,69 méter, a modellnek 9 kört kell megtennie, ami a megkívánt 1 kilométeres távnak felel meg és minden versenyző háromszor próbálkozhat. A repülőnek 1 méternél magasabban és 3 méternél alacsonyabban kell repülnie. A modell mozgása közben pedig távcsővel figyelik a versenyző kezét is, és óvatlan húzómozdulat, vagy a huzalhoz érés is komoly következményekkel járhat.
A három próbálkozásból a legnagyobb elért sebesség számít a versenyben. Ezek az apró gépek pedig nem viccelnek, úgy száguldanak, mint a villám. Az, hogy Szvacsek saját készítésű modellje az őrületes 301 km/h sebességével harmadik helyezést ért el az Eb-n, mindent elmond a „madárkák” teljesítményéről.
Ez a sebesség pedig szinte láthatatlanná teszi a modelleket, videós stábunk ugyan megpróbálta a lehetetlent, de így csak egy villódzó fekete foltot sikerült elkapni belőle. A modell hangja viszont rettenetes, mindenki meg is hallgathatja a videóban. Nem is csoda, ha a versenyeken és a gyakorlópályákon a hangtompító alkalmazása kötelező.
Szvacsek végezetül hozzátette, hogy sokan rácsodálkoznak a vinnyogó hangú, eszelősen gyors modellre, de mindenki csak azt kérdezi, hogy hol lehet venni ilyet, és hogy mennyibe kerül. Egyrészt ilyen repcsit hetek-hónapok alatt lehet csak építeni, ami elvezet a sportág legnagyobb gondjához: a modellekkel járó munka és erőfeszítés elrettenti az érdeklődőket a reptetéstől. Utánpótlás pedig egyre kevesebb akad.
