A Faust, az elkárhozott című táncdrámát, a Pécsi Balett ősbemutatóját láthatja a közönség a Budapesti Tavaszi Fesztivál (BTF) keretében; a Goethe remekműve ihletésére készült kompozíció április 22-én a Müpa Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében kel életre.
Dubrovay László több mint két évtizede fejezte be Faust, az elkárhozott című balettjét. Az 55 éves Pécsi Balett társulata az ősbemutatóra a BTF felkérésére készül. „Az elmúlt hetven évben nem született ilyen nagyszabású, egész estét betöltő táncjáték Magyarországon” – olvasható a Pécsi Balett MTI-hez eljuttatott közleményében.
A zenemű a Zuglói Filharmónia – Szent István Király Szimfonikus Zenekar előadásában szólal meg Záborszky Kálmán vezényletével.
A közlemény a koreográfust, Vincze Balázst, a társulat igazgatóját idézi, aki elmondta: a Pécsi Balett repertoárján visszatérő szereplők a nagy klasszikusok mellett a kortárs magyar zeneszerzők művei. Számos alkalommal dolgozott már kortárs szerzővel, csakhogy akkor a koreográfiai folyamat részeként született a zene.
Kiemelte: nagy megtiszteltetés és felelősség egy kortárs zeneszerző mesterművéhez elsőként koreográfiát készíteni. „Dubrovay László Faustja monumentális, szinopszisa aprólékosan részletezett, elképesztően színes, a zenemű szinte tánc nélkül is vizualizálható” – fogalmazott, hozzátéve: a saját elképzeléseit úgy kell összhangba hoznia a zeneszerzőjével, hogy kettőjük víziója eggyé váljon.
A közleményben Dubrovay László zeneszerző gondolatait is idézik, aki kiemelte: öreg korában ki ne gondolna arra, milyen lenne az összegyűjtött tapasztalatok, ismeretek birtokában megfiatalodni, még egyszer élvezni a fiatalság minden vonzerejét, végigélni az új élet által kínált sokféle szépséget, gazdagságot? Goethe Faustja ezért a célért szövetségre lép az ördöggel, halála után testét a pokoli erők rendelkezésére bocsátja. „De egy tisztességes, becsületes, példamutató élet után az elkárhozás megtörténhet? Győzhetnek a gonosz erők? Erre a kérdésre válaszol a táncdráma” – mondta.
Mint hozzátette, a cselekmény dramaturgiája számára lehetőséget nyújtott „sokféle hangvétel, gesztus- és mozdulat gazdag zenei anyag megteremtésére, amely szolgálja a tánc és a mozgás közlésrendszerével együtt a harmonikus színpadi megvalósítást”.
