PEAC-Pécs – Pinkk Pécsi 424 párharcot hozott a női kosárlabda-bajnokság fináléja. Két pécsi kosárlabda-szerető és -értő szakembert, Rátgéber László mesteredzőt, illetve Halmos Pétert, a PEAC vezetőségi tagját kértük a a PEAC eredményes két esztendejének villámértékelésére.
– Két év alatt a másodosztályból egy friss kupatrófeával is megspékelt élvonalbeli bajnoki döntős gárdává avanzsált a PEAC-Pécs. Nevezhetjük ezt már sikersztorinak?
Halmos Péter: – Bár az eddigi út kétségkívül egyre eredményesebb, a sikersztori kifejezéssel még várnék tíz évet; láttuk már a pécsi kosárlabdában is, hogy a csúcsról is milyen gyorsan vezethet az út a bukáshoz. A PEAC feljebblépését az NB I B-ből épp a MiZo-Pécs utolsó vezetőgárdájának kusza gazdálkodása alapozta meg. Emlékezzünk csak 2010-11-12-re: átláthatatlan pénzügyek, később igaznak bizonyuló rémhírek százmilliós tartozásról, szétszéledő játékosgárda… Bár a város az utolsó utáni pillanatig igyekezett megmenteni őket, eljött a pillanat, amikor új fejezetet kellett nyitni Pécsett női kosárfronton.
– A romokon az egyik oldalon egy bajai indulási jog furfangos megszerzésével, a másikon tiszta lappal, szinte a semmiből kezdett építkezni két Főnix: előbbi a Pinkk, utóbbi a PEAC-Pécs. Önt az egyetemistákat támogatók sorában találta az átalakulás.
Halmos Péter: – Már a korábbi Pécsi Női Kosárlabda Alapítvánnyal is tiszta vizet szerettem volna önteni a pohárba, nem is lehetett kérdéses, hogy a tisztességes, törvényes utat választottuk. Alulról építkezve, helyi fiatalokra, az egyetemi sportra építve. Ugyanakkor a hagyományok tiszteletével, ne feledjük, a PEAC címerében 1923-as alapítási dátum díszeleg. Kellett kis szerencse is az azonnali följebb lépéshez, hiszen a B-csoportban a PEAC előtt végzők nem vállalták a magasabb osztályt, így a szövetség a pécsieket kérte föl az NB I-re.
– Amit biztosan nem bántak meg. Bár egy újonctól nem törvényszerű a második idény végén a kupagyőzelem és a bajnoki döntő… Ön miben látja az eddigi sikerek kulcsát?
Halmos Péter: – A jó menedzsment, jó edző az egyik fontos építőkő minden csapatnál. Kellettek persze lelkes, jól képzett kosarasok, ugyancsak szerencsés légiósigazolások, ha nem is sztárok, de brusztolós, hajtós kosarasok. Ami aztán a klub keretei között egymásért küzdő, az álmaiért áldozatokra is kész gárdává kovácsolódott össze, hatalmas küzdeni tudással, kitartó lelkesedéssel – vagyis a győzelem minden kellékével a tarsolyában.
– Ha valaki, Ön valóban bennfentesnek nevezhető a pécsi kosárpalánkok világában. Kilenc pécsi bajnoki és kupatrófeával a tarsolyában „kívülről” hogyan éli meg e mostani menetelést?
Rátgéber László: – Megvallom, nem hittem volna, hogy két esztendővel annak a csapatnak a széthullása után, amelyben addigi életem legértékesebb egyharmadát töltöttem, Pécsett újra kupagyőztes, bajnoki döntős gárda formálódik. Nagyon boldog vagyok tehát emiatt.
– Ugyancsak örömteli lehet, hogy egy olyan fiatal szakember ül a kispadon, aki az Ön korábbi segítője, Fűzy Ákos segítőjeként alapozta meg mai sikereit, részben pedig Ön is egyengette az útját.
Rátgéber László: – Nagyon is fontos, hogy előbb Fűzy Ákos és Dokics Zseljko, majd utóbbi vezetőedzőként, Imreh Ajtonnyal azt a megkezdett utat és szakmaiságot folytatja és képviseli, amit annak idején mi a rengeteg munkával és persze győzelemmel kiköveztünk. Nagyon modern, öntudatos kosárlabdát játszik ma a PEAC-Pécs, aminek jó látni, hogy van füle-farka. És persze ne feledkezzünk meg az edzők és játékosok mellett a szakmai stábról, amely nélkül ma nincs siker: illendően elsőként a MiZo-ból a legrégibb átmenetet jelentő Lukács Béla fizikoterapeutára gondolok, illetve Mészáros Zalán ügyvezetőre és segítőire.
– Belülről tehát kiveséztük a PEAC sikerhez vezető útját, ám a külső tényezők is elengedhetetlenek.
Rátgéber László: – Természetesen, kellenek elsősorban kitartó támogatók, e téren az önkormányzattal az élen. De nem titkolhatjuk, a mi malmunkra hajtotta a vizet a női szakág enyhe színvonalcsökkenése, a Sopron vártál gyengébb szereplése. És persze sajnálatosan a Győr tragédiája is közrejátszott mindebben. Úgy látom, emellett összességében sem éri el Magyarországon a női kosárlabda az emberek ingerküszöbét, ma a két pécsi gárda együtt sem képes annyi embert a lelátóra csábítani, mint régen az egy. Reméljük persze, a PEAC kitartó munkálkodása és sikerei hamarosan visszafordítják e tendenciát.
