Szinte hihetetlen, hogy azon a tájon, ahová ma borozgatni, mulatni járnak a pécsiek, az ország egyik legjobb bortermő vidékén több mint kétszázmillió éve ötméteres csúcsragadozók, zsiráfnyakú őshüllők éltek, az itt elterülő tengerben pedig cápafélék úszkáltak. Villány vidéke ma igazi paradicsom a dínókutatók számára.
Ez az év ritka jó, páratlan leleteket hozott az Eötvös Loránd Tudományegyetem Őslénytani Tanszékének kutatócsapata számára. Az egyébként is kedvelt, maradványokban gazdag villányi vidéken két hetet töltöttek nyár elején a szakemberek és nem tértek haza üres kézzel – több száz kövületet, fogakat, csigolyákat tártak fel. A csúcslelet pedig egy őshüllő félméteres alsó állkapcsa volt.
Segesdi Martin, a csapat egyik tagja elmondta, a villányi vidék országos viszonylatban kimondottan gazdag leletekben. Itt két-háromméteres mélységben terül el az a kőzetréteg, ami „ontja magából” az értékesebbnél értékesebb maradványokat.
– Szisztematikusan haladunk lejjebb és lejjebb, amíg lehetőség van rá, minden évben dolgoznánk Villánynál. Az itteni leletek a földtörténeti triász korból valók, azaz körülbelül kétszázharminc-kétszáznegyven millió évesek. Ebből az időszakból pedig kevés maradt ránk – mondta a szakember.
Segesdi elmondta, idén nyár elején két hétig kutattak terepen és rengeteg új maradványra tettek szert. Halfogak, cápafogak, vízihüllők maradványai. Ebből is látszik, hogy ez a táj abban a korban egy trópusi, meleg égövi sekély tenger partvidéke volt.
– A legjelentősebb leletünk a ragadozó tengeri hüllő, egy Nothosaurus félméteres alsó állkapcsa. Ebből a méretből is következtetni lehet, mekkora lény volt: négy-ötméteres állatról van szó. Európában és Ázsiában is előkerültek már Nothosaurus-maradványok. Ezek a dinoszauruszok kevés időt töltöttek a szárazföldön, inkább a vízi életmódhoz alkalmazkodtak – koponyaformájukból, anatómiájukból, végtagjainak felépítéséből lehet erre következtetni. Életmódjában olyasféle faj lehetett, mint ma a krokodil vagy a fóka – magyarázta a kutató. – Az idén feltárt állkapocs most még tisztítás és preparálás alatt van.
– Élt errefelé egy nagyon bizarr külsejű dínó, a Tanystropheus, más néven „zsiráfnyakú őshüllő”. Ennek a sekély partokon élő őshüllőnek extrém módon megnyúltak a nyakcsigolyái, ennek következtében a nyaka szinte ugyanakkora volt, mint az egész teste. Kora nyáron több nyakcsigolyát is feltártak – mondta el.
Szabó Márton, a csapat egy másik tagja alapvetően halakkal foglalkozik a dinoszauruszokon belül.
Elmondta, sikerült több száz kis fogat találni a „kavicsfogú álteknőstől”, a Placodontiától. Nagyon sok idő és türelem kell ahhoz, hogy ezeket a pár milliméteres fogacskákat mikroszkóppal átvizsgálják.
– Villány környékén három különböző cápaféle is élt, tőlük szintén előkerültek leletek, többnyire szintén fogak. Itt nem szabad a mai értelemben vett fogazatról, éles metszőfogakról beszélni, hanem kemény zománcú őrlőfogakról, melyekkel a keményebb héjú táplálékokat, kagylókat és rákféléket törte fel – mondta.
Továbbá élt itt egy kifejezetten egyedülálló faj is: a Komlosaurus, melynek ugyan csak lábnyomait találták, csontját nem, mégis rengeteg mindent megtudtak róla ezek alapján is. Szabó Márton szerint ez a szárazföldi állat viszont júra kori, valamelyest „fiatalabb” a villányi példányoknál – ezzel magyarázható, hogy a földtörténeti változásoknak köszönhetően már nem vizes vidéken élt a hüllő.
A magyar dinoszauruszkutató csapat mellett egyébként a Magyar Természettudomány Múzeum munkatársai is aktívan részt vesznek a leletek feldolgozásában. Megtisztítják őket, majd bekerülnek a múzeumi gyűjteménybe, talán egyszer még egy kiállítás részei is lehetnek.
