Korábban több cikkünkben foglalkoztunk már a Pécsi Harmadik Színház segélykiáltásával. A tét a színház életben maradása. Az ennek érdekében meghirdetett támogatási kampány ötletgazdája és szervezője, Patartics Zorán beszélt a háttérről. A támogatási kampányról minden részlet itt olvasható.
– Színházmentő akciót hirdetett a Pécsi Harmadik Színház megmentésére a Facebookon. Miért tesz ilyet egy építész?
– Bárki megtehette volna, és valójában nem vagyok egyedül. A kezdeményezés tőlem indult ugyan, és bizonyos értelemben én fogom össze ma is, de nem vágtam volna bele, ha Máté Gábor barátom a kérdésemre nem állt volna mellém, első szóra. Aztán ahogy egy vállalkozói közegben segítséget kértem, beszállt a támogató munkába Gilbert Ákos is az online marketingtevékenységben – bár alapanyagok hiányában és a meglévő felületek avultsága miatt itt nehezen haladunk előre, remélem, ennek is lesz látszata hamarosan. A PécsMa is azonnal felajánlotta, hogy az ügynek teret ad. Kérésemre P. Müller Péter egy saját felhívás szöveggel, Cseri László pedig egy fotómontázzsal támogatott meg bennünket. Hamarosan lesz fotós, videós, tanácsadói támogatásunk – mindenki a saját tudásával és energiáival ingyen járul hozzá a kampány remélt sikeréhez. Természetesen a színház is feladatokat vállal, igyekszünk együtt kihozni a helyzetből, amit lehet.
Hogy miért éreztem késztetést a kezdeményezésre? Nos, 2012-ig aktív szereplője voltam a kulturális közéletnek, különösen az Európa Kulturális Fővárosa ügyhöz kötődően, de más területeken is. Akkor azonban kategorikusan hátraléptem, mert addig túl sok energiát öltem közösségi ügyekbe, bármilyen üzleti érdek nélkül, és azon kaptam magam, hogy „függő lettem”, a saját építészirodánk sorsa helyett mindenki másét akartam jobbra fordítani. Némileg „súlyosbította” ezt, hogy építészcégtársammal és barátommal, Horváth Andrással azonos értékrend szerint élünk, ő is öntötte energiáit ilyen ügyekbe. Szóval, akkor fel kellett ismernem, hogy megtettem már, amit kellett, és magunkkal kell foglalkozni, de most veszély fenyeget egy olyan kulturális értéket, aminek elvesztését nem tudtam tétlenül nézni. Mi lehetünk kevesebbek, a pécsi kultúra, ha beletörődünk.
– Mi a gyűjtés célja, és mi lesz, ha nem sikerül a kitűzött 20 millió forint összegyűjtése?
– A kampány indítása előtt felhívtam Vincze Jánost, a színház igazgatóját. Az volt felé a kérdésem, hogy mennyi pénzből mit oldhatunk meg – valóban megmenthetjük-e a színházat, vagy csak elodázhatjuk a megszűnés pillanatát, illetve arról a Harmadik Színházról beszélünk-e, amelyik a drámai színházat csinálja, és Vincze János fémjelzi? János arról biztosított, hogy az általa jegyzett színház támogatása a tét, és ebből a pénzből elboldogulnak addig, míg az év közepén megnyílnak a számukra bizonyosan elérhető és további egy évig elegendő források, az előttük álló másfél évben pedig lesz módjuk tenni a jövőjükért. A cél tehát az, hogy a színházat átsegítsük az év első felén, és ezzel megteremtsük a továbbiak alapját.
A színházat arra kértem – és ők azonnal azonosultak ezzel – hogy ne a pénzt gyűjtsék, hanem az elköteleződést. Ha valaki támogatná a színházat, az első körben csak nyilatkozik erről e-mailben, kötelezettséget vállal. Akkor és csakis akkor utal, ha a cél legalább 70 százaléka, azaz 14 millió forint összegyűlni látszik. Ez a minimum, amivel a színház talán túlélhet, vagy amire még talán máshonnan tud hozzá gyűjteni, de ha ez nem gyűlik össze, akkor a gyűjtés sikertelen, és mindenki megtarthatja a felajánlását. Így nem fordulhat elő, hogy valaki hiába adományozott, csak „eltapsolta” a pénzét, miközben nem sikerült elérni a színház megmentését. Ez korrekt alapállás. A kampány sikertelensége esetén pedig valószínű, hogy a Pécsi Harmadik Színház megszűnik. Valami elvész. Bízom benne, hogy ez nem fordulhat elő, és nem a szerencsén múlik majd, hanem sokunkon.
– Kiket céloz a kampány, és miért február végéig tart csupán?
– Egy kollégám írt rám a Facebookon, akit ott megszólítottam, hogy a pécsiektől csupán fejenként 140-150 forint kellene a cél eléréséhez. Egyfelől persze igaza van, de így sajnos nem lehet eredményre jutni. Vannak, akinek a pár száz forint sem engedhető meg, és vannak, akiknek lényegesen nagyobb a mozgásterük. A színház belehalna abba a munkába, amit a túl sok túl apró támogatás adminisztrációja zúdítana rá, és az utalások költségének aránya is túlzott volna – nem bankokat akarunk támogatni, hanem a színházat.
Az összegyűjtendő összeg olyan léptékű, amihez jelentősebb tételekre van szükség, mondjuk, az 50 ezer és a 2 millió közöttiekre. Persze mindemellett minden és mindenki adománya számít, a segítség bármely volumene segítség, és a gesztus már önmagában is érték – nem is gondolnánk, milyen sokat számít ez most a színháznak. Úgy hiszem, hogy a kisebb magánadományok mellett a pécsi és környékbeli, vagy éppen a pécsi kötődésű, de Budapesten vagy akár külföldön működő vállalkozásokon múlhat most az eredmény. A vállalkozások ráadásul az adomány 20 százalékát leírhatják az adóalapjukból – a színház ki tudja állítani az ehhez szükséges igazolásokat. Alkalmasint az is lehet segítség, ha valaki ugyan nem tud pénzzel támogatni, de segít elérni, megszólítani az említett vállalkozásokat, eljuttatni hozzájuk az ügy jelentőségét. Pécs büszke a kultúrájára, és én szeretném, ha ennek tanúbizonyságát is tennénk.