Romológusok, történészek, levéltárosok előadásaival tartanak konferenciát a Névtelen romák holokausztja címmel Pécsen pénteken. Az elhangzottakat tanulmánykötetben foglalják majd össze. Páva Zsolt polgármester az esemény megnyitásakor azt mondta, a Pécsen élő kisebbségek példaértékű együttélésében több száz év alatt egyetlen törés volt csak, de az tragikus eredménnyel zárult.
Kosztics István, a szervező pécsi Cigány Kulturális és Közművelődési Egyesület azt mondta: az egész napos rendezvény célja, hogy rávilágítson a Magyarországon és elsősorban a Dél-Dunántúlon a második világháborús során végbement eseményekre, választ adjon a roma holokauszt eddig nyitott kérdéseire. Csak a legutóbbi kutatásoknak sikerült ugyanis fényt deríteniük arra, hogy mely településekről hány romát hurcoltak el, miként folytak a deportálások, mi lett a szétszakított családok itthon maradó részének sorsa a világháború után.
Páva Zsolt úgy fogalmazott, a baranyai megyeszékhely történetében igazi törés következett be a deportálások idején, ugyanis Pécsen minden korban nagy hagyománya volt a különböző kisebbségek békés együttélésének. Azt mondta, bár az elhurcolt áldozatokat már nem hozza vissza senki, a város polgárainak kötelességük, hogy folyamatosan emlékeztessék a felnövekvő generációkat a történésekre.
Hozzátette: Pécs éppen ezért állított emlékművet a roma holokauszt áldozatainak, s ezért is készül egy roma történeti központ kialakítására a jövőben.
Heisler András, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének (Mazsihisz) arról szólt, hogy a történelem megmutatta: a kisebbségeknek létezik saját felelősségük is a kirekesztés, a rasszizmus, az antiszemitizmus elleni harc területén. A kisebbségeknek ugyanis nemcsak lehet, mondta, hanem hangosan jelezniük is kell, ha kirekesztéssel találkoznak vagy gyűlöletbeszéddel szembesülnek.
Úgy fogalmazott: a kisebbségek a társadalmak legfontosabb és legpontosabb szenzorai. Szerepüket azokhoz a halfajtákhoz hasonlította, amelynek egyedei viselkedésükkel képesek jelezni, hogy az életüket adó élővizek éppen milyen tisztaságúak, mennyire élhetőek.
„Amennyiben a kisebbségek közérzete nem jó, félelmeik vannak, gyűlöletet érzékelnek, vagy elhagyják szülőhazájukat, az a társadalom betegségét jelzi” – jelentette ki utalva arra, hogy jelenleg is a világ számos pontján van vészhelyzet ilyen tekintetben.
