A Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kara (PTE ÁOK) a kampuszon működő Orvosi Népegészségtani Intézet kezdeményezésére hoz létre egészségtervet azzal a céllal, hogy segítsenek a náluk tanuló hallgatók és a munkatársak mindennapjait a lehető legegészségesebbé tenni. Hogy hogyan, arról Dr. Kiss István intézetigazgató beszélt lapunknak.
– Hogy jött létre az egészségterv?
– Az egészségterv ötlete az egyébként betegségmegelőzéssel és egészségmegőrzéssel foglalkozó Orvosi Népegészségtani Intézettől indult. Dr. Horváth-Sarródi Andrea kolléganőmmel megkerestük az ÁOK vezetőit az ötlettel, akik nagy örömünkre meglátták benne a lehetőséget, és azóta is támogatják, ösztönzik a programot. Az egészségtervezés szabályait betartva a külföldieket és magyarokat egyaránt megszólító „Your Life” névre keresztelt program állapot- és elégedettségfelméréssel indult: kérdéseket tettünk fel például dohányzásra, táplálkozásra, testmozgásra, valamint a kari étkezési lehetőségekre és más szolgáltatásokra vonatkozóan is a kitöltőknek. Azóta sok intézeti munkatársammal, valamint a kar más dolgozóival is együttműködünk annak érdekében, hogy az összegyűjtött adatok alapján és „házon belüli”, igényfelmérés után tematikus eseményeket és tréningeket szervezzünk, illetve felhívjuk a figyelmet az egészséges életmód fontosságára és a sajátjaink mellett más intézményegységek egészségmegőrzéssel kapcsolatos programjaira is. Most már egészen konkrét éves terv alapján dolgozunk, a szakmai elvárásokhoz és a lehetőségeinkhez igazodva.
– Az állapotfelmérés szerint az egészségügyi dolgozók és hallgatók jobban odafigyelnek az életmódjukra az átlagnál?
– Igen is és nem is. Sajnos nem lehet azt mondani, hogy az orvosok szignifikánsan kevesebbet dohányoznának. Összességében véve azt látjuk, hogy a kari dolgozók egészségmagatartásán van mit javítani. Pont azért különösen fontos az egészségterv, hogy személyes példát mutathassunk a lakosságnak, hiszen nekünk tulajdonképpen az egészség a foglalkozásunk. Ezt a szemléletet pedig már az orvostanhallgatók között érdemes elkezdeni terjeszteni. Nyilván ezt sem lehet senkire ráerőszakolni, ezért inkább a különböző, a karon kínált lehetőségekkel mutatunk rá. Én magam például odafigyelek arra mit eszem, emellett nem dohányzom és igyekszem fizikailag is aktívnak lenni: sokat biciklizem és sétálok a kutyámmal.
– Önök milyen programokat szerveznek? Ezeket hogyan tudták „koronavírus-kompatibilissé” tenni?
– Nagyon sikeres volt például a kezdeményezés, mikor ivóvízautomatákat helyeztünk el a kampuszon és kulacsokat, illetve információs anyagokat osztva arra kértük a kollégákat és hallgatókat, hogy 21 napig csak vizet igyanak, sőt posztoljanak is erről a közösségi médiában. Sokan örömmel tapasztalták, milyen jó, mikor kimaradnak a mindennapjaikból például az üdítőitalok. De említésre méltó a házi jelmez- és gyorsasági versennyel egybekötött „lépcsőfutás” is, amivel arra hívtuk fel a figyelmet, hogy válasszák a lift helyett a lépcsőzést. Persze hagyományos sport- és egészségnapot is tartottunk, ahol ki lehetett próbálni különböző mozgásformákat. A járványhelyzet miatt az ilyen rendezvények most kiesnek, más típusú foglalkozásokat, mint a mentálhigiénia-tréningeket, a dietetikussal szervezett főzőkurzusokat, vagy a gyógytornákat és sportórákat pedig át kellett helyeznünk az online térbe. Szerencsére ez kifejezetten jól sikerült, a munkatársaim elégedettek az eredményekkel. Hogy éppen mely típusú szolgáltatásokra van nagyobb szükség, azt pedig a helyzet adja: a második koronavírus-hullámban, ráadásul a vizsgaidőszak közeledtével inkább a relaxációs kurzusok, mint a jóga vagy a pszichés coaching a népszerűek. A munkánk nagyon fontos része mindezek mellett az is, hogy a kari közösségünk más tagjai által szervezett programokat népszerűsítsük.
– Meddig folyik majd a munka?
– Terveink szerint folyamatos lesz, nem szeretnénk abbahagyni, hiszen a programnak vannak olyan elemei, amikre mindig szükség lesz. Attól tartok ugyanis, hogy az ember egészsége még akkor sem ér el egy tökéletes és belefektetett energia nélkül is fenntartható szintet, ha a lehető legtöbbet megtesz érte. Vegyük például azokat, akik ülőmunkát végeznek: nekik a gyógytornászok tudnak segíteni abban, hogy elkerüljék az életmódjuk káros hatásait. De van táplálkozási tanácsadás, dohányzásról leszoktató foglalkozás is, amik szintén nem olyan dolgok, amiknek a végére lehet érni, állandó igény van rájuk. Sőt, abban reménykedünk, hogy ha már tökéletesen működik a dolog, majd más szereplők, például cégek vagy egyetemi karok is megkeresnek minket, hogy hasonló terv kidolgozásában támogassuk őket az egészségmegőrzés útján, egyfajta mintául szolgálunk számukra. Volt is már rá példa, hogy érdeklődtek nálam ennek a menetéről, illetve a mi példánk alapján szerveztek meg valamit.
(x)
