Amióta leszórta liszttel Kligl Sándor Weöres-szobrát, kapott hideget és meleget is. Böszörményi István pécsi szobrász most végre elmondja, hogy miért volt szükség az akcióra.
– Kezdjük azzal, hogy miért szórtad le liszttel a szobrot. Mivel volt bajod, a szoborral vagy a szobrásszal?
– Nálam az első és legfontosabb ok a szobor minősége. Ez a szobor méltatlan Weöres Sándorhoz. Ez egy zsánerszobor, gyakorlatilag egy giccs.
– Mit jelent az, hogy zsánerszobor?
– Ezek életnagyságú hírességeket, vagy hétköznapi embereket ábrázoló, sétatereken fellelhető, sokszor viccesnek szánt szobrok. Pécs eddig ezektől a szobroktól eddig nem volt annyira sújtva, mint más városok. A giccset, azt gondolom, nem kell definiálni.
– Azért lehetne, elég megfoghatatlan fogalom.
– Most inkább ne, ahhoz más felkészültség szükséges, és sokkal több idő. Visszatérve az okokra, a második ok az, hogy az a tény, hogy a város különböző szakvélemények dacára egy ilyen minőségű munkát mégiscsak megrendelt, mélységesen elkeserítő. Pécs város vezetése véleményem szerint betegesen vonzódik a gyenge minőségű művészeti alkotások iránt. A harmadik az, hogy az a módszer, ahogy Kligl Sándor szobrait megfinanszírozzák. Felesége államtitkár a kulturális minisztériumban, ami felügyeli a Nemzeti Kulturális Alapot, ahol az ilyen megrendelésekhez állami támogatásra pályázni lehet, miközben Kligl Sándor is tagja a Nemzeti Kulturális Alap egyik bizottságának. Ez összeférhetetlen szerintem. Ezt úgy próbálják megoldani, hogy az önkormányzatok pályáznak. A szoborhoz az NKA 5 millió forintot, a város 13 és fél millió forintot adott. Ha a kulturális szférában nincs pénz, akkor hogy tudnak egy szoborra ennyit kiadni?
– Zavar, hogy Kligl Sándor nem pécsi szobrász?
– Nem. Szinte örülök is neki, hogy nem itt regnál. Az se zavarna, ha egy világhírű New York-i szobrász készítene Pécsre szobrot. Semmiféle lokálpatriotizmus, vagy szakmai irigység nem vezérelt erre a támadásra.
– Miért a lisztet választottad fegyveredül?
– Betegesen irtózom attól, hogy kárt tegyek műalkotásokban. Az ilyen radikális akcióhoz tehát olyan anyagra volt szükség, ami semmilyen kárt nem okoz, és annak látszatát sem kelti. Ugyanakkor meglehetősen harsánynak kell lennie egy ilyen megmozdulásnak. Nagyot kell, hogy szóljon. A liszt ráadásul maradéktalanul tisztítható.
– Igazuk van azoknak, akik szerint Weöres Sándorra nézve sértő, amit csináltál?
– Ezzel az eshetőséggel az akció ötletének kigondolása óta tisztában voltam. Aki ilyen akcióba kezd, az ilyen véleményeket el kell, hogy tűrje. Weöres Sándorral persze nincs semmi bajom.
– De mégis, hogy nézne ki egy jó Weöres Sándor szobor?
– Engem nem foglalkoztat a figurális szobrászat. Másokat kellene megkérdezni.
– Volt már példa, hogy támadás érte a te szobraidat, műveidet, mint pl. ezeket?
– Tüntetésre nem volt példa. Előfordult, hogy némelyiket megrongálták, némelyik meg is semmisült. Nem is én vagyok az egyetlen, ehhez többen hozzászoktunk, de nem örülünk neki. Ehhez képest az én akcióm ártalmatlan. De már gondolkodom azon, hogy belisztezem a saját szobraimat is.
– Arra nem gondoltál, hogy a szobor helyett az alkotót, vagy az avatókat szórod le?
– Mikor eljátszottam az akció gondolatával, az járt a fejemben, hogyan tudnám úgy megoldani, hogy ne szennyezzem be mások ruháját, ne sérüljön meg senki, hogy ne tűnjön személy elleni támadásnak.
Lapunk Kligl Sándor alkotóval is tervez interjút készíteni.
Böszörményi István munkáiról itt, vagy a blogján, róla pedig itt tudhat meg többet.
