Kilépünk a lépcsőházba, és megcsap a dohányszag. Kinyitjuk az erkélyajtót vagy az ablakot és – szellőztetés címszó alatt – már áramlik is be egy alattunk vagy mellettünk lakó szomszéd cigifüstje a lakásunkba.Ezek a problémák bizonyára ismerősek a társasházakban élőknek. A kérdés az, hogy azon túl, hogy nyilván kiakadunk az ilyesmin, mi mást tehetünk még?
Amikor bűzlik a lépcsőház
A nemdohányzók védelméről szóló törvénynek köszönhetően a zárt közforgalmú helyeken, tehát például klubokban, éttermekben, játszótereken sikeresen betiltották a dohányzást, a társasházakban azonban ehhez hasonló lépés nem történt. Nagy Emil, a Jókai Lakásszövetkezet elnöke elmondta, hogy a probléma létezik, és mindennapos a társasházakban. Kifejtette, hogy a társasházi törvény alapján az épületek zárt, közös részeiben, például a lépcsőházakban, tárolókban, pincékben tilos a dohányzás – már ha a házirend nem rendelkezik máshogy.
Aki ennek ellenére rágyújt ilyen helyeken, azok ellen maximum szabálysértési eljárást indíthatnak a járási hivatalnál azok, akiket zavar a bagószagú ház. Ez az egyetlen eszköz, amivel rá lehet kényszeríteni a dohányos lakókat arra, hogy tartsák tiszteletben azoknak az életét (és a jogi előírásokat), akik rajtuk kívül még az épületben laknak.
Ezek a szabálysértési eljárások leginkább csak akkor vezetnek eredményre, ha a lakó, akit zavar a dohányfüst, be tudja bizonyítani orvosi papírokkal, hogy a szomszédok dohányzása károsítja az egészségét, vagy hogy tüdőbeteg. És mi a helyzet a közös képviselővel? Nos, a közös képviselő nem hatósági személy, ő maximum csak a fenti információkat oszthatja meg a lakókkal, esetleg nevükben feljelentést tehet.
Szépre száll a füst – bolond, aki állja
A nemdohányzók védelmében hozott intézkedéseknek van egy hátulütője. A házak-lakások közelében lévő kocsmák, éttermek, szórakozóhelyek előtt dohányzók füstje ugyanis természeténél fogva száll, be a nyitott ablakunkon. Ugyanígy ömlik be annak a cigifüstje is lakásunkba, aki mondjuk alattunk gyújtott rá az ablakban állva, mellettünk az erkélyen pöfékel, vagy épp a fejünk felől hamuzik az erkélyünkre. Az ilyen esetek pedig sokszor komoly konfliktusokat szülnek a lakóközösségen belül.
Nagy Emil elmondta, hogy ilyenkor még csak igazán jó tanácsot sem lehet adni. Aki a saját erkélyén vagy az ablakában dohányzik, az nem követ el szabálysértést. A legjobb és legtermészetesebb dolog, amit tehetünk az, hogy a békés együttélés jegyében szólunk a minket zavaró dohányosnak, hogy esetleg máshogy, máshol cigizzen, vagy hamuzzon hamutálba. Érveljünk, ne fenyegessünk, és legyünk udvariasak – mondta.
Ugyan a vendéglátóhelyeken az ÁNTSZ felel a dohányzás szabályainak betartásáért, a társasházakban hasonló probléma esetén már nem intézkedhetnek – mondta Nagy Emil. Ha valaki a lakásába áramló cigifüst miatt hívja ki őket, az ne nagyon számítson arra, hogy kiérkeznek. Ha pedig mégis kijön valaki bármely hatóságtól, akkor is tetten kell érni a dohányost, például az erkélyen. Vannak, akik lefotózzák az őket zavaró cigizőket, de a hatóságok azt nem fogadják el bizonyítékként – tette hozzá.
Persze, jogi útra is lehet terelni a problémát. Akit nagyon kiakaszt a dohányfüst, az a fentiekben említett egészségkárosító hatást bizonyító irat megszerzése mellett birtokvédelmi eljárást is kezdeményezhet az őt zavaró füstölgő lakóval szemben. A Polgári Törvénykönyv szerint ugyanis – folytatta Nagy Emil – birtokvédelem illeti meg azt, akit „lakása birtoklásában” megzavarnak. Egy kérelmet kell ebben az esetben írni a jegyzőnek, és jó ha tanúkkal is megtámogatjuk beadványunkat.
Ezután a jegyző eltilthatja a dohányost az erkélyen vagy ablakban dohányzástól. Ilyen eljárást kezdeményezhetnek például azok is, akiket zavar a szomszéd hangos zenéje, vagy kiabálása, de azok is, akiknek a felső szomszéd ráhamuzik a muskátlijára, vagy a zöldfűszeres cserepére. Az már más kérdés, hogy ezek az eljárások mennyire gyorsak, drágák, és eredményesek. Szóval, ha tehetjük, inkább maradjunk a békés, diplomatikus megoldásnál, és beszéljük meg a problémáinkat – emelte ki Nagy Emil.
