Csornay Boldizsárral, a Janus Pannonius Múzeum igazgatójával beszélgettünk arról, hogy mi történt a pécsi múzeummal a járványhelyzet kitörésekor, hogy milyen hatásai vannak a vírusnak az intézmény működésére nézve, és hogy milyen fontos kultúramegőrző szerepe van az internetnek ebben az időszakban.
– Hogyan élték meg a március 11-én elrendelt veszélyhelyzet hírét? Számoltak ilyen eshetőséggel a járvánnyal kapcsolatos külföldi híreket ismerve?
– Mint minden kulturális intézmény, természetesen mi is folyamatosan figyeltük, figyeljük a vírus terjedése során bevezetett külföldi és magyar intézkedéseket. Amire most mindenki koncentrál, az a kárenyhítés, mi is ezt tesszük, hiszen minket is nagyon rosszul érint a járványhelyzet és annak olyan következményei, mint a jelentős bevételkiesés vagy a meg nem valósuló programok. A szezon megkezdése előtt kényszerültünk a kiállítások bezárására, ez az állapot pedig több hónapig elhúzódhat.
– Mekkora az említett bevételkiesés?
– A bevételkiesés körülbelül bruttó havi 5 és 9 millió forint közé esik. Ez természetesen több szemponttól is függ, például attól, hogy a vizsgált hónap az áprilistól októberig tartó főszezonba esik-e vagy sem, illetve attól, hogy mennyi befogadott rendezvényünk marad el a járványhelyzet miatt.
– Mi történt a múzeumok dolgozóival? Történtek elbocsátások, fizetéscsökkentések, munkaköri átszervezések? Dolgoznak most emberek a zárt múzeumokban?
– Elbocsátások és fizetéscsökkentés nem történt. Sikerült megtartani a teremőröket is, akik ebben az időszakban takarítási, helyszín-ellenőrzési feladatokat kaptak. A munkatársak vagy otthonról látják el feladatukat vagy bejárnak, ez természetesen a munkaköri leírásuktól, az ellátott feladataiktól függ. A home office-ban dolgozó munkatársak minden nap, órára lebontott munkanaplót vezetnek, a következő heti munkájukról pedig előzetes tervet kell készíteniük.
– Hogyan vehet részt Ön szerint ebben a példátlan helyzetben a kulturális szféra? Milyen hasznos szerepe lehet a kultúrának ebben a szituációban?
– Úgy vélem, hogy a helyzethez való alkalmazkodás nemcsak kényszer, hanem lehetőség is az ismeretterjesztés és a művelődés területén. Ebben döntő szerepet kap a világháló, valamennyi intézmény erősítheti ebben az időszakban az internetes, közösségi jelenlétét, jobban és talán hatékonyabban megmutathatja rejtett vagy kevéssé ismert kincseit. Mindehhez társulhatnak tudósok, művészek, alkotók is, akik számára ezek a platformok újszerű, kreatív megnyilvánulási, bemutatkozási lehetőséget adnak.
– Nemrég részt vettek a Kreatív Ipari Klaszter közös ötletelésén, melyen téma volt, hogy a Janus Pannonius Múzeum jelenleg nem látogatható kiállítási tereit hogyan lehetne kihasználni ebben az időszakban. Mire jutottak, milyen ötletek hangoztak el?
– Az ötletek elsősorban a kreatív ipart, például a divatot, a dizájnt érinti, a tervekben egy ennek a szakmai szegmensnek szóló pályázat szerepel. A részleteket azonban csak a későbbiekben, azok tisztázása és a szükséges feltételek megteremtése után szeretnénk elárulni.
– Hogyan készülnek az újranyitásra, mik a terveik a járványveszélyt követő időszakra?
– Egyelőre még nem az újranyitásra készülünk, hanem arra, hogy a járványidőszakban is fenntartsuk, sőt, fokozzuk az érdeklődést a múzeumi gyűjtemények, kiállítások iránt. „Digitális barangolás” címmel napi sorozatot indítottunk a Janus Pannonius Múzeum honlapján, amelyben gyűjteményeink különlegességeit és az egyes műtárgyakhoz, kiállításokhoz kapcsolódó érdekességeket mutatunk be. Ebbe beletartoznak korábbi televíziós vagy más videófelvételek, háromdimenziós rekonstrukciók, körpanoráma-fotók éppúgy, mint ételreceptek, néphagyományok vagy épp interaktív játékok. A múzeumpedagógus kollégák segítségével pedig közreműködünk a digitális tananyagok közreadásában is.
