Forró téma lett az elmúlt hetekben Pécsett a lakhatásügy. Több civil szervezet például nyílt levelet írt a polgármesternek, mert szerintük tévút az, hogy a városvezető koalíció az új lakáskoncepció előkészítését a közgyűlési frakciók hatáskörébe helyezte nemrég. Szerintük a korábban belengetett, de máig létre nem jött, a városvezetés és a témában járatos civilek képviselőit tömörítő Lakhatási Kerekasztalra kéne bízni az előkészítést és csak később bevonni a folyamatba a frakciókat, azaz a politikát. Interjút készítettünk a Város Mindenkié Pécs két aktivistájával, Konkoly Thege Júliával és Aradi Fannival.
– Van egy jelentős önkormányzati bérlakásállomány Pécsett. A bérlők egy része hatalmas lakbérhátralékot halmozott fel az elmúlt évek során. Ezt a problémahalmazt a mindenkori önkormányzat érdemi megoldás helyett maga előtt görgeti hosszú ideje. Önök szerint először a problémakört jól ismerő civil szervezetek és szakemberek bevonásával kellene kidolgozni egy koncepciót, és a politikát csak ezt követően kellene bevonni, míg a városvezetés nemrég azt a döntést hozta, hogy a folyamat pont fordított legyen, azaz először a közgyűlési frakciók alakítsanak ki egy koncepciót, amit majd megkapnak a civilek véleményezésre. Jól foglaltam össze a helyzetet?
Aradi Fanni: – Annyival kiegészíteném, hogy a mi javaslatunk alapján a Lakhatási Kerekasztal sokkal többről szólna, mint pusztán egy lakáskoncepció kialakításáról. A koncepció megírása egy hosszú folyamat, nagyon sok egyeztetést, nagyon sok érdek ütköztetését igényli, hogy egy olyan konszenzusos megállapodás jöjjön létre, ami politikai ciklusokon átívelő és végrehajtható legyen. Kezdettől fogva volt itt egy félreértés. Az elejétől ragaszkodik hozzá az önkormányzat, hogy egy új lakáskoncepció jöjjön létre. A mi álláspontunk viszont az, hogy egy évtizedek óta maguk előtt görgetett problémáról, akut problématömbökről van szó, ezért elengedhetetlen, hogy ezek kezelésébe bevonják azokat a szakértő civil szervezeteket, akik az érintettek egy másik rétegével találkoznak (vagy máshogy találkoznak velük), mint az önkormányzat szociális intézményei. Mi például érdekvédelmi csoportként, de mondjuk egy tanoda a gyerekeken keresztül szembesül a nehézségeikkel. Az évek során olyan tudástőke halmozódott fel nálunk, amit nem kihasználni óriási felelőtlenség egy olyan szituációban, amikor egy új önkormányzat új képviselőkkel vág bele egy lakáskoncepció kialakításába. Nem gond, ha pártok, frakciók gondolkodnak egy lakhatási koncepción, de közben álljon fel egy szakmai fórum, ami mondjuk foglalkozik az adósságrendezés kérdésével, vagy hogy milyen szerződéses viszonyok alapján hozzák a döntéseket nap mint nap a lakásosztály ügyintézése során. Ez szerintünk működhet párhuzamosan, sőt, az lenne a természetes, ha párhuzamosan működne. Mert például egy döntési helyzetben lévő képviselő kérdéssel is fordulhat egy olyan szakmai fórumhoz, ami az önkormányzat berkein belül működik.
Konkoly Thege Júlia: – Az előző, 2015-ben létrejött lakásgazdálkodási koncepciót egy megbízott cég készítette. Felelőtlenség úgy új koncepciót alkotni, hogy meg sem vizsgáljuk, az előzőből mi valósult meg, a vizsgálatnak pedig az elejétől átláthatónak és széles körűnek kell lennie, nem pedig a pártok szűrőjén áteresztett „maradékkal” foglalkozni csak.
– Sokan valószínűleg úgy gondolkodnak a bérlakásokról és a keletkezett hatalmas kintlevőségről, hogy aki nem fizet, azt ki kell tenni. Önök szerint ez nem így van?
Aradi Fanni: – Óriási számokról beszélünk. A jelenleg önkormányzati lakásban élőknek több mint a felének van tartozása. Tehát az, hogy tartozik egy bérlő, általános jelenség ebben a rendszerben. Sokféle tartozó van: van, aki tudatosan nem fizet, van, aki nem tud fizetni, és van olyan is, aki mivel azt látja, hogy a szomszédja évek óta nem fizet, mégsem teszik ki, ezért ő, amikor nem tud fizetni, nem intézkedik, nem megy be az ügyintézésre. Ez olyan sok elemből összeálló rendszer, amiben nem lehet egyszer csak azt mondani, hogy ezen a ponton megálljt mondok és végrehajtom a lakásrendeletet. A lakásrendelet egyébként Pécsett egy kirívóan büntető, szankcionáló jogszabály. Ha most egyszer csak elkezdjük betartani, akkor olyan embereket fog büntetni a rendszer, akik ennek a rendszernek a hibájából kerültek ilyen helyzetbe.
Konkoly Thege Júlia: – Érdemes arról is beszélni, hogy miért kulminálódott mostanra ez a probléma. Az elmúlt két önkormányzati ciklusban két ütemben történt lakbéremelés, aminek kettős hatása volt: növekedett a kintlevőség és csökkent a lakbérből származó bevétel. Tehát a mostani szándék a lakásgazdálkodás bevételi oldalának növelésére nem egy fekete-fehér folyamat és van előttünk rossz példa.
– Miért pont most lett ennyire forró ez a téma? A járvány nyilván rontott a helyzeten, de milyen más okok vannak még a háttérben?
KTJ: – Nekünk korábban is forró volt ez a téma. Azon a 2017-es pécsi közgyűlésen, amikor az önkormányzat hatalmas hiánya volt a fő téma, eltörölte a testület az adósságkezelési szolgáltatást, arra hivatkozva, hogy kihasználatlan, ami egészen egyszerűen nem volt igaz. Kétszáz bérlőt vontak be akkor a programba, aminek az volt a lényege, hogy az együttműködő, törlesztő adósok adósságának egy részét az önkormányzat átvállalta. Ez már eleve egy csökkentett szolgáltatás volt, mert 2015-ig 400 ezer forintig lehetett részt venni a programban, utána már csak 200 ezer forintig. Jelenleg a kétezer tartozó bérlő átlag tartozása 320 ezer forint, azaz nagyon sokan már 2015 és 2017 között sem élhettek ezzel a lehetőséggel, utána pedig ott maradtak minden segítség nélkül. Ez volt az egyik ok. A másik az adósságspirál, amibe a lakbéremelés miatt belekerültek a bérlők. A harmadik pedig, hogy 2018 tavaszán rendeletet módosított az önkormányzat, ez a most is hatályban lévő jogszabály pedig kimondja, hogy akinek fél évnél régebb óta fennálló tartozása van, azzal mérlegelés nélkül szerződést bont az önkormányzat, és ha a felszólítás ellenére nem hagyja el az ingatlant, akkor soha többet nem igényelhet önkormányzati bérlakást.
– Ez a gyakorlatban is megtörténik?
KTJ: – A civilek a rendelet elfogadása után figyelmeztették rá az önkormányzatot, hogy ez tömeges szerződésbontáshoz fog vezetni, és az új rendszer kilátástalanná teszi a bérlők helyzetét. A rendeletet persze képtelenség betartani, viszont rengeteg szerződés nélküli „bérlőt” eredményezett. Ez semmilyen megoldást nem jelentett és nem jelent az adósságok kezelésére. Ahogy nem ad megoldást arra sem, hogy ha kilakoltatnak valakit, akkor mi fog vele történni.
– Arról van információjuk, tudásuk, hogyan rétegződik az a társadalmi csoport, amit ez a problémakör érint? Pécsett például hol és hogyan élnek, hány százalékuk dolgozik?
KTJ: – Lakhatási válság az egész országban van, nagyon sok réteget érint. A Város Mindenkié csoport a hajléktalanságban és lakásszegénységben élők érdekeit képviseli. Tisztában vagyunk a lakhatási válság sok egyéb, mondjuk a diákokat, vagy a középosztályt érintő szeletével is. Úgy látjuk, hogy a mostani városvezetés utóbbiakra koncentrálna, megfeledkezve a mélyszegénységben élők problémájáról, azokról, akik a szürke vagy feketegazdaságban szerzik a jövedelmüket, akik rokkantnyugdíjjal, betegen, vagy tanult tehetetlenséggel élik az életüket. A szociális bérlakásrendszer csak nevében szociális, mert valójában csak egy lakbérkategória erejéig képviseli a szociális hozzáállást. Lehet igényelni egy kedvezményes lakbért, de az ügyfelekkel való kapcsolattartás, vagy az ő követésük során semmilyen szociális szempont nem érvényesül. Lesz majd egy blogbejegyzésünk egy fogyatékossággal élő emberről, aki a kilakoltatás küszöbén van. Azért került ebbe a helyzetbe, mert nem lépett akkor, amikor meg kellett volna újítani a szociális lakbér igénylését, most pedig több százezer forintot követelnek rajta.
AF: – Mondhatunk nagyon sok példát, és bemutathatjuk, hogy a lakhatási válság területekre bontva hogy néz ki, de valójában, minden szervezet, csoport, és egyén máshogy lát rá erre a területre. Azért fontos ezt egy platformon összesíteni, mert nem lehet azt mondani, hogy mondjuk a lakásgazdálkodási csoport, a népjóléti bizottság rálát erre az egészre. Az hogy ki milyen érintettel találkozik, mely területen, milyen problémákat lát, milyen tapasztalatai és milyen megoldási javaslatai vannak, azt egymással kommunikálva, párbeszédben kell végigvenni, és aztán abból kialakítani egy olyan koncepciót, ami tud reagálni ezekre a helyzetekre.
KTJ: – Nem lehet azt mondani, hogy kilakoltatok embereket, mert kell a fiataloknak a lakás. Ezek a problémák nem oldódnak meg maguktól. A kilakoltatott emberek hova mennek? Nem fognak eltűnni az emberek az utcáról.
– Tehát Önök úgy látják, hogy az önkormányzat célja a fizetőképes, de lakásproblémával küzdő réteg helyzetbe hozása a mélyszegénységben élők kárára?
KTJ: – Kevés információnk van arról, hogy mit akar a város. Azt mondják, hogy nem akarnak kilakoltatni senkit, de közpénzekről van szó, és ezért komolyan kell venni a fizetési kötelezettség betartatását. Az még nem derült ki, hogy a nem fizetőket hogyan tervezik szankcionálni. Olyan, mintha azt mondanák, hogy jogalap nélkül nem terveznek kilakoltatást, de a tartozások jogalapot biztosítanak a kilakoltatásra.
– Az Önök információi szerint történtek kilakoltatások már?
KTJ: – Azt tudjuk, hogy akikkel a részletfizetési megállapodást nem kötötte meg az önkormányzat az egyéni elbírálási rendszerben, azok már felszólítást kaptak arról, hogy hagyják el a lakást, ellenkező esetben megindul ellenük a kilakoltatási eljárás.
– Hány embert érint ez most Pécsett?
AF: – Kétezer bérlő tartozik, közülük ezer már jogcím nélküli lakáshasználó, azaz ennyinek nincs már szerződése. Nem tudjuk egyébként, hogy milyen irányelvek, kritériumok alapján dönt arról az önkormányzat, hogy kinek biztosít részletfizetési lehetőséget és kinek nem. A választás előtt az volt a koncepció, hogy a lakhatás egy fontos terület, mivel egy évtizedek óta görgetett problémahalmazról van szó. Velünk is egyeztetett a választások előtt a mai városvezetés, hogy milyen javaslatokat tudnának beépíteni a programjukba. Arról volt szó, hogy a választások után ez egy társadalmasított terület lesz, tehát be fogják vonni azokat a civil szervezeteket a döntéselőkészítésbe, akik lakhatási nehézségekkel élőkkel foglalkoznak a mindennapokban. Már tavaly novemberben kezdeményeztük azt, hogy álljon fel egy munkacsoport, ami a szakmai alapot meg tudja adni a döntéselőkészítésnek, nem csak egy átfogó koncepció megalkotásánál, hanem mondjuk a mindennapi ügyintézés során felmerülő nehézségek orvoslására. Ehhez képest most ott tartunk, hogy nem áll fel ilyen szakmai fórum, hanem egy pártok által kialakított koncepcióra várunk, hogy véleményezhessük.
KTJ: – Végül is az a különbség köztünk, hogy szerintük az az igazságos lakáspolitika, hogy aki fizet, az a jó bérlő, aki pedig nem, az megnézheti magát előbb-utóbb. Pedig ez sokkal bonyolultabb ennél. Az fel sem merül, hogy ha valaki nem fizet, annak anyagi okai is lehetnek. Vagy hogy miért fizessen valaki, ha a tulajdonos, vagyis a város folyton azzal fenyegeti, hogy hamarosan kilakoltatja. Ez a rendszer már régóta csak büntetni tud, jutalmazni nem, nincs pénz arra, hogy lakásfelújítások történjenek, nincsenek olyan lehetőségek, melyek során mondjuk a jó bérlőt jutalmazzuk egy nagyobb lakással, vagy nagyobb komfortfokozattal. Ugyanabban a kalapban van a jó bérlő, mint az, aki nem fizet. Tehát mondjuk van egy tartozással nem rendelkező ötgyerekes család egy egyszobás lakásban, és egy többszobás ingatlanban élő, lakbért fizetni nem tudó egyedülálló személy, aki könyörög egy kisebbért, mert azt esetleg tudná fizetni. Ha ők cserélnének, mindenki boldog lenne, de a rendszer nem rugalmas, nem képes ilyen jellegű megoldásokra, mert a felek nem találkoznak, nincs, aki összekösse őket.
– Mi lenne Önök szerint az optimális menete a lakáskoncepció kidolgozásának?
KTJ: – Mi nem koncepció megalkotására szeretnénk törekedni, hanem a probléma kezelésére. Koncepció helyett inkább cselekvési tervről beszélnénk legszívesebben, ahol szét vannak választva a hosszú távon megoldandó feladatok, és a sürgős dolgok, amiket már holnap is késő lenne meglépni. Például fel kellene függeszteni a kilakoltatásokat, és felülvizsgálni, hogyan jutott idáig ez a rendszer, mi a felelőssége ebben a városvezetésnek. A cselekvési tervnek persze van jogi oldala is: meg kell nézni a lakásrendeletet, a szerződéskötést, az egész rendszer működését. Nagyon komoly kifogásaink vannak az egész rendszer szervezeti összetettségével kapcsolatban. Számtalan esetben előfordul, hogy az egyik kéz nem tudja, mit csinál a másik, a lakásgazdálkodási csoport vezetője például nem tudott a felszólító levelek kiküldéséről, mert azok a városüzemeltetési főosztályról mentek ki. Az előző önkormányzati ciklusban is küldtek ki úgy leveleket, hogy a civileket kellett összehívni, mert beindult a folyamat, és látszott, hogy nem tudják kezelni.
AF: – A lakásgazdálkodás és a lakáspolitika kialakítása két külön dolog, és nagyon sok szálon fut. Van egy döntéshozatali oldal, van egy végrehajtói oldal, de utóbbi is annyira szegmentált, hogy ha nem ültetjük egy asztalhoz a szereplőket, akkor sorra alakulhatnak ki a problémás helyzetek. Például bemegy az ügyfél a lakásosztályra azzal, hogy mondjuk elvesztette a munkáját és nem tudja fizetni a bérleti díjtartozása törlesztőrészletét, ott szóban kap egy ígéretet, hogy oké, akkor most nem kell fizetni. Ennek ellenére a Pécsi Ellátó Központ tovább fogja küldeni a csekkeket és a nyilvántartásában meg fog jelenni a tartozás halmozása. A lakásosztályon nem gyakorlat, hogy a szóban adott tájékoztatást írásba foglalják, amire az ügyfél egy másik ügyintézőnél tudna hivatkozni. Egy Lakhatási Kerekasztal erre a problémára is tudna megoldást javasolni. A mi javaslatunk az volt, hogy üljön le a döntéshozatali és a végrehajtói rész, valamint azok a független civilek, akik az önkormányzati intézményrendszeren kívül foglalkoznak ezzel a problémával. A saját meglátásait, nehézségeit mindegyik csoport tegye be a közösbe, és együtt keressenek megoldásokat.
– Tehát Önök szerint a finomhangolás, a fontos részletek kidolgozása kerül veszélybe, ha először a frakciókra bízzák a problémakör kezelését?
AF: – Nyilván a részletekről is szó van, de az időről is. Amikor először kezdeményeztük egy szakmai fórum felállítását, tavaly novemberben, akkor már jeleztük a városvezetésnek, hogy célszerű lenne az áprilisban véget érő kilakoltatási moratórium előtt összehívni a feleket és tisztázni az együttműködés kereteit, hogy amikor jogi lehetőség nyílik a végrehajtások elindítására, akkor már működjön egy olyan munkacsoport, amely segítséget nyújt a Lakásosztálynak és világos koncepcióval készül a tartozások rendezésére annak érdekében, hogy elkerüljük a felesleges és igazságtalan kilakoltatásokat. A tavaszi karanténidőszakban a kormány kezdeményezésére július 1-ig hosszabbították meg a tiltó időszakot, mi pedig már április elején olyan cselekvési tervet javasoltunk az önkormányzatnak, amelynek célja volt, hogy elkerüljük a karanténidőszakban eladósodó önkormányzati bérlők tömeges szerződésvesztését. Ezt végül nem fogadták el, majd július elején több, mint 2000 tartozónak küldtek ki fizetési felszólítást. Jeleztük, hogy nyilván nem fognak kétezer embert utcára tenni, hagyományos módon ilyenkor az önkormányzat nem cselekszik. Jeleztük azt is, hogy ha viszont cselekedni akarnak, akkor a cselekvésbe vonják be azokat a szervezeteket, akik tudják képviselni mindkét oldalt, nemcsak az intézményrendszer, hanem az ügyfelek érdekeit is, és vizsgáljuk meg azt, hogy hogyan lehet ezt a helyzetet kezelni úgy, hogy ne szociális katasztrófa legyen a végeredmény. Azóta sem az egyéni elbírálás menetéről, sem az eljárás során alkalmazott kritériumrendszerről sem lehet tudni semmit, ahogyan arról sem, hogy hány esetben kezdeményeztek kilakoltatást. Majd megérkezett a vírus második hulláma és a párbeszéd a mai napig nem indult el, ezért konkrét lépést kellett kezdeményeznünk: nyílt levelünkben már arra kértük a polgármestert, hogy függesszen fel minden kilakoltatási eljárást, hogy önkormányzati bérlakásból senki ne kerüljön utcára a vírusidőszakban!
KTJ: – Nyáron két alkalommal összeült a Lakhatási Kerekasztalt előkészítésére hivatott munkacsoport. Az előző ciklusban voltak pozitív és negatív tapasztalataink az ilyen fajta egyeztetésekről. Akkor az történt, hogy összehívták a témában érintett önkormányzati és civil szervezeteket, aztán amikor a döntéshozóknak ténylegesen lépnie kellett volna, új szintre emelni az egyeztetést, akkor az együttműködésnek egyszer csak vége lett. Emiatt is ragaszkodtunk a Lakhatási Kerekasztal létrehozásához, ahhoz, hogy legyen világos, hogy annak milyen legitimitása van, hol és hogyan van becsatornázva a döntéselőkészítésbe, hogy mindenki tudja pontosan, mi a szerepe. Hogy ne az legyen, hogy mi valamin itt dolgozunk, és közben valahol valakik kialakítanak egy koncepciót. Erre nincsen idejük a többnyire amúgy is erőforráshiányos civil szervezeteknek.
AF: – Azt szerettük volna elérni, hogy világos keretrendszer alapján vonják be a civileket. Évek óta az volt a gyakorlat, hogy a civilek véleményezhetnek, de az asztalfióknak gyártják a koncepciókat. A Lakhatási Kerekasztal munkájában kötelező jelleggel részt kellene vennie a döntéshozatali és a végrehajtói oldal képviselőinek is. Az volt a cél, hogy a kimeneti és bemeneti oldal is egy ponton találkozzon, hogy egy valódi közös munka indulhasson el. A társadalmasítás számunkra azt jelenti, hogy az önkormányzat bevonja a lakáspolitika kialakításába a társadalom szélesebb rétegeit. Ami most történik, az nem tudom, hogy milyen szempontból lenne előrelépés a politika eddigi működéséhez képest.
KTJ: – Nem tudjuk, miért és kik döntöttek ez ellen az elképzelés ellen. Formális módon mi erről nem is kaptunk tájékoztatást.
– Hosszú távú megoldást reálisan nézve egy hatalmas, országos bérlakásépítési program jelenthetne, de erre jelenleg, amikor az önkormányzatok többsége nincs jó gazdasági helyzetben az elvonások és a kezdődő gazdasági válság miatt, nyilván csak az államnak lenne lehetősége. Magyarán: az egész problémahalmaz megoldása elképzelhetetlen pénz nélkül.
AF: – Amikor tavaly november végén megkerestük az önkormányzatot, már megfogalmaztuk, tudjuk, hogy nehéz gazdasági helyzetben van a város. Éppen ezért kellene a saját rendszerüket átalakítani, rengeteg pénzt lehetne ezzel spórolni. Például ha racionalizálnák a kintlevőségüket. Annak a követeléshalmaznak a nagy része, amit most az önkormányzat tologat maga előtt, és szeretne a saját zsebében látni, szerintünk nem behajtható kintlevőség. A Szociális Lakásügynökség szintén egy olyan lehetőség, ami kevés plusz forrással tudnak sok lakás bevonni a szociális lakásállományba. De az való igaz, hogy az átfogó megoldáshoz homlokegyenest más lakás- és szociálpolitikára lenne szükség állami szinten, legfőképp arra, hogy a kormány ne a szegényektől csoportosítson át pénzt a gazdagabbakhoz „szociálpolitika” címszó alatt, vagy hogy ne csak a lakáspiacot támogassa, hanem a nehéz helyzetbe került családokat is.
A nyílt levéllel, amit a polgármesternek küldtünk több civil szervezettel közösen, az volt a célunk, hogy megmutassuk: nem egy érdekvédelmi csoport ugrál a Kerekasztalért meg azért, hogy beszélgessenek vele, hanem olyan civil szervezeteknek az együttműködéséről van szó, akik évek óta foglalkoznak lakhatási nehézséggel élő emberekkel. Tehát a lakhatási kerekasztal létrehozása egy jóval szélesebb társadalmi igényen alapul annál, mint ahogy azt az önkormányzat kommunikálja.
KTJ: – Mintha pattogó bolháknak tekintenék a civileket, miközben figyelmen kívül hagyják azt az elképesztő erőforrást és önkéntes munkát, amit be tudnának dobni, el tudnának végezni egy ilyen helyzetben.
– Hallani olyan véleményeket, hogy azért kell szigorúan fellépni, mert egyesek visszaélnek az önkormányzati lakásokkal, és kvázi lakásmaffiaként telepednek rá az amúgy is kiszolgáltatott helyzetben lévő emberekre. Hogyan működik ez a rendszer és mit lehet tenni ellene?
AF: – Az önkormányzat döntéseitől függő család életében természetesen csak idő kérdése, hogy megjelenjenek a függőség egyéb formái: a szerhasználat, az uzsora, a lakásmaffia, a prostitúció. A kiszolgáltatottság jellemzője a kihasználó rendszerek rövid úton történő megjelenése és megerősödése. Ahol szegénység van, ott megjelennek azok a csoportok, akik próbálnak hasznot húzni mások kiszolgáltatott helyzetéből. Sajnos a lakásgazdálkodás hiányosságai, rései még inkább teret adnak a visszaéléseknek. Ha egy rendszer nem működik jól, akkor nem tud jelzőrendszerként sem működni, így például a lakásokkal való párhuzamos gazdálkodás észrevétlen maradhat, vagy megtűrt lehet. Egy terepen dolgozó civil szervezet számos nyomát látja ennek és akár konkrét kapcsolatokat ismerhet, de a cselekvésre ezen a téren meg van kötve a kezünk.
Az azonban egy bevett retorikai húzás, amikor a politikusok a közbiztonságra vagy a bűnözésre hivatkozva magát a szegénységből fakadó élethelyzetet büntetik. Ezt láthattuk a hajléktalanokat kriminalizáló törvény kapcsán is. Nem szabad kevernünk a bűnüldözést és a szociálpolitikát. Az önkormányzatnak nagyon fontos felelőssége van a szegénységben élőkkel szemben, amit törvény is előír. Viszont a szociális problémákat csak szociális eszközökkel lehet megoldani.
Terveink szerint rövidesen interjút közlünk ugyanebben a témában a városvezetés részéről Fogarasi Gáborral, az önkormányzat Népjóléti és Sport Bizottságának elnökével.
