Mellár Tamás közgazdász, volt KSH-elnök kihívóként, Bódis József szülészorvos jelenlegi rektorként indul harcba a Pécsi Tudományegyetem vezetői címéért. Mindkettejüknek ugyanazokat a kérdéseket tettük fel a februári választás előtt; a győztes egy 60 milliárdos, 25 ezer hallgatót magában foglaló intézményt vezethet.
– Miért döntött amellett, hogy elindul a rektori címért, s mit tart nagy kihívásnak?
Bódis József: – Elsősorban azért, mert éreztem a pozitív visszacsatolásokat, a biztatást mind egyetemi, mind városi, mind pedig nem Pécshez kötődő felsőoktatási körökből. Ez természetesen jól esik, főleg annak fényében, milyen mélyről kellett kezdeni ezt a rektori ciklust. A legnagyobb kihívás egyértelműen a kiemelt egyetemi státusz elnyerése, és a csökkenő hallgatói létszám tendenciájának megállítása.
Mellár Tamás: – A közgazdasági karon oktató kollégák ösztönzésére adtam be a pályázatomat. Úgy gondoljuk, a jelenlegi helyzetben elsősorban közgazdász rektorra van szükség, aki rendbe rakja az egyetem gazdasági dolgait. Korábbi vezetői tapasztalataim révén többen úgy gondolták, alkalmas vagyok egy ekkora, hatvanmilliárdos költségvetésű, tíz karral és nagyon sok háttérintézménnyel működő egyetem irányítására. De nem az a fő dolog, hogy rektor leszek vagy sem. Lényegesebb, hogy programom alapján a megújulási folyamat elindulhat-e az egyetemen.
– Mi áll pályázatának fókuszában?
B. J.: – A fent említettek mellett fontos, hogy a gazdasági szférával kialakított kapcsolatok még messze nem érték el a kívánt mértéket, s annak ellenére, hogy a Szentágothai János Kutatóközpont komoly előrelépést jelent, nem épültek még be szervesen az egyetem gazdasági, kutatási és szakmai tevékenységébe. Vannak további törekvéseink a hallgatói munkahelyek teremtésére, a külföldi hallgatók számának növelésére, nemzetközi kapcsolataink, idegen nyelvű képzéseink is további fejlesztésre szorulnak. Fontosnak tartom 2017-ben az első magyar egyetem alapításának 650. évfordulóját olyan rendezvénysorozattal megünnepelni, melynek kapcsán a Pécsi Tudományegyetem mind hazai, mind nemzetközi téren az eseményhez méltó figyelmet és elismerést szerezne meg.
M. T.: – Sajnos látható volt az elmúlt években, hogy az egyetem számára előnytelen tendenciák bontakoztak ki. Csökkent például az állami támogatás, a demográfiai helyzet, valamint az elérhetővé vált külföldi egyetemek miatt kevesebb belföldi diák jelentkezik a képzéseinkre. Mindezek együtt komoly forrásvesztést eredményeztek, s erre időben fel kellett volna figyelni, és megoldást keresni.
– Az előttünk álló időszakban milyen lépéseket tenne az egyetem finanszírozásának javításáért?
B. J.: Az első két válaszban említett fontos célkitűzések, feladatok szinte mindegyike a presztízs mellett leginkább a gazdálkodásunkban éreztetné pozitív hatását. Természetesen mindez nem képzelhető el egy teljes körű szervezeti és gazdasági átvilágítás nélkül.
M. T.: – A megoldás, ha az egyetemi struktúrában teljes átrendeződés történik. Ehhez – attraktívabbá tett egyetemmel – több külföldi diákot kell idevonzani, nagyobb hangsúlyt adni a kutatás-fejlesztésnek, ezzel összefüggésben pedig a vállalkozást is ösztönözni kell. Ez újfajta, piaci gondolkodást, s ésszerű átszervezés után több munkaerőt is igényelhet.
– Mi Ön szerint a legnagyobb érdeme a PTE-nek a többi egyetemmel szemben, mi az, ami miatt ki tud majd emelkedni a többi közül?
B. J.: A város, és annak fantasztikus atmoszférája mindenképp vonzó tényező, de ide sorolandó egyetemünk sokrétű és sokszínű képzési palettája, számos kiváló ösztöndíj- és tehetséggondozó programunk, no és az a tény, hogy a legutóbbi HVG diploma-rangsor alapján az oktatói kiválóság tekintetében a második legerősebb egyetem a PTE – ezekre egyaránt lehet és kell is építeni.
M. T.: – A Pécsi Tudományegyetemhez mindnyájunkat nagyon mély szálak fűznek: szellemi otthonunk, kenyéradó munkahelyünk, jogelődjei révén is sokunk egykori alma matere. Azt az értéket, amit a PTE képvisel, odaadó tudósok, tanárok és diákok nemzedékei építették fel tiszteletet parancsoló és áldozatos munkával. A jelen nehézségei közepette sem lebeghet más cél előttünk, mint hogy nemzetközileg is versenyképes perspektívát adjunk a szellem képviselőinek és a tanulni vágyó ifjaknak az eljövendő években is.
