Bizonyára minden lánynak ismerős az a helyzet, amikor néhány „igazán romantikus” kommentárt fűznek a külsejéhez az építkezésen dolgozó munkások. Legyen rajtunk mackóalsó, zokni, papucs mindegy: a munka leáll, ásó megáll, a „helló cica, na mi van” pedig csak a kezdete a verbális szexuális zaklatásnak. Két pécsi lány pedig így jár minden nap, bujkálva, lehajtott fejjel napszemüvegben közlekedve.
Ne foglalkozz vele, hamarabb szabadulsz – olvashatjuk a bölcs tanácsokat az internetes fórumokon, van, aki azt is mondja, hogy a férje is ezt csinálja, meg lehet szokni. Hanna és lakótársa, Ági azonban aligha gondolja így. A két lány a pécsi belvárosban lakik, a mellettük levő telken azonban pár hónapja építkezés kezdődött, nap mint nap kapják a kellemetlen beszólásokat, megjegyzéseket.
– Másfél éve itt lakom, Ági két hete költözött ide. Reggel 6-tól néha este 10-ig dolgoznak itt a munkások, a beszólogatások mindennaposak. Eleinte nem zavart, hiszen csak megtámaszkodnak a lapáton és néznek, ami nem olyan nagy baj, de ezek az emberek itt dolgoznak hónapok óta – meséli a pécsi gimnazista lány, Hanna. – Ha kértem őket, hogy nem bámuljanak, fütyüljenek, akkor nagyon durván válaszoltak, pedig nem magassarkúban és miniszoknyában voltam, hanem éppen a szennyest vittem át egyik épületből a másikba, mackónadrágban, pulóverben és papucsban.
Az építkezés során ráadásul a szomszéd épület és a lányok otthona közti falat is felújítják, így a munkások most nyugodtan átbámulhatnak a lányok udvarára.
– Ez is nagyon kellemetlen. Semmilyen formában nem tartom elfogadhatónak ezt a viselkedést, de valahol nagyon mélyen megértem, hogy egy tizenkét órás munkaidő alatt unatkoznak a munkások, és egymást hergelik, ha elhalad mellettük egy lány – mondta Ági.
A jelenség persze nem új, és ahogy a lányok is mesélik, egyszerűen nincs rá „ellenszer”. Próbálkozni lehet azzal, hogy nem vesznek róla tudomást, felfoghatják viccesen is, akár be is szólhatnak, de akármit is csinálnak, olaj a tűzre, mondják. Úgy vélik: el lehet viselni a kellemetlen helyzeteket, de ha a szomszédjába költözik a zaklatás, már nem olyan egyszerű a helyzet. A két lány ráadásul próbált segítséget, tanácsot kérni hozzátartozóiktól, barátaiktól és ismerőseiktől, de sajnos senki sem veszi őket komolyan, a legtöbben pedig legyintenek rá.
– Ma már sokszor van olyan, hogy kerülőúton jövünk haza, mert úgy érezzük, hogy egyszerűen nincs lelki erőnk az újabb mondatokhoz – meséli Hanna.
Az ügyben kerestük az építkezőcég vezetőjét is, ám nem reagált megkeresésünkre.
