Augusztusig kell átállniuk a modellváltó, azaz az alapítványi fenntartásba kiszervezett egyetemeknek az új működési formára. Miseta Attilától megkérdeztük, mit szól a PTE esetében is erősen fideszes kuratóriumhoz, milyen szerepe lehet a jelenlegi egyetemi vezetésnek az új működési modellben, és azt is, tart e attól, hogy „világnézetileg elkötelezett” lesz az egyetem. Interjú az egyetem rektorával.
– A hírek szerint PTE kuratóriumában kizárólag Fidesz-közeli emberek kerülnek be, Rappai Gábor az egyetlen, aki nem direktben kötődik a párthoz és a kormányhoz, viszont ő volt az egyik leghangosabb támogatója a “modellváltásnak”. (Az interjú után Stumpf István hivatalosan is bejelentette a névsort.) Elégedett a kuratórium kiszivárgott összetételével (Szili Katalin, Mikes Éva, Bódis József, Decsi István, Rappai Gábor)?
– Valóban ez a névsor, bár tudomásom szerint hivatalos értesítést nem kaptak az érintettek. Csak a kuratórium tagjai által elvégzett munka után tudom majd megmondani, mennyire vagyok elégedett. Kétségtelen, hogy heterogénebb összetételű kuratóriumot vártam.
– Egyetért azzal a kijelentéssel, hogy politikai ellenőrzés alatt tartott magánintézménnyé vált a Pécsi Tudományegyetem?
– A PTE eddig kormányzati felügyelet alatt álló közintézmény volt. Ebben a tekintetben – a kuratórium feltételezett összetételét figyelembe véve – az eddiginél jóval lazább kontrollunk lesz.
– Hol lesz a rektor és a szenátus helye az új modellben, mi lesz az Ön és a testület szerepe a működésben? Nem látja-e úgy, hogy a kancellári rendszerrel és egyéb intézkedésekkel eleve megnyirbált autonómiájának nagy részét is elvesztette az egyetem?
– Itt a lehetőség arra, hogy az autonómia kereteit bővítsük, hiszen ebben a konstellációban mind a kötelezettségvállalások, mind pedig az ezekhez kapcsolódó felelősségek nagyobbak lesznek. Hiszek az áramvonalasított irányítási rendszerekben, és talán köztudott rólam az is, hogy nem voltam feltétlen híve a kancellári rendszernek. Bízom abban, hogy el lehet érni, hogy a szenátus és a rektor iurisdictiója (befolyása) erősödjön az új rendszerben.
– Pontosan mit ért áramvonalasított irányítási rendszer alatt?
– Azt, hogy nem kettős irányítás van, és azt, hogy minden olyan lépést, ami az adminisztrációban felesleges, ki tudunk iktatni, és az ezekhez kapcsolódó íróasztalokat is meg tudjuk szüntetni.
– A kuratórium dönthet majd arról, mekkora beleszólást enged a szenátusnak az egyetem ügyeibe. Mire számít ezen a téren? Reménykedik? Vagy ennél többet is tehet az egyetem vezetése?
– Mindegyik kuratóriumi tagot jól ismerem. Nagyon bízom abban, hogy olyan alapító okiratot tudunk összeállítani a kuratóriumi tagokkal, ami a hatékony működést elő fogja tudni segíteni.
– Tehát azt várja, hogy érdemben be fogják Önöket vonni az alapító okirat összeállításába?
Mindenképpen.
– Semmi nem kötelezi őket erre.
– Ez igaz, de a józan ész ezt diktálja.
– Az intézményfejlesztési tervek elfogadásánál végül meghagyta a törvényalkotó a szenátus döntési jogát, valószínűleg az EU nem nézte volna jó szemmel ennek ellenkezőjét az egyetemekre elköltendő uniós források miatt. Ez némi gyógyír a sebekre?
– Hogy mennyi sebet fogunk elszenvedni, jó kérdés. A felsőoktatás, és benne az egészségügy is a rendszerváltás óta folyamatos kísérletezgetés terepe, igen sok, átmeneti, következetlen intézkedést szenvedett el. Szeretném hinni, hogy képesek leszünk olyan intézményfejlesztési tervet létrehozni, ami megfelel az adottságainknak, és azoknak az elvárásoknak is, amiket mi magunk előtt a jövőre nézve támasztunk.
– Milyen pozitívumokra és milyen kockázatokra számít az új működési modellben?
– Az intézményi működés meglehetősen nehézkes volt az államháztartási törvény hatálya alatt. Lehet, hogy ennek a helyzetnek a megváltoztatását célzó szándék volt az egyik oka annak, hogy olyan nagy egyetemeket is, mint a PTE, modellváltási lehetőséghez juttattak. Bár teljes mértékben nem szűnnek meg a közbeszerzések, a szabályok sok tekintetben lazulni fognak, az alapítványi fenntartás miatt a mozgásterünk nagyobb lesz. Mint minden átalakulás, ez is kockázatokkal jár. Negatívum lehet például, ha valamely kulcsszereplő esetleg ráerőlteti az akaratát a rendszerre.
– A modellváltás egyik legnagyobb ígérete, hogy a mostani, éves szinten megállapított állami támogatás helyett hosszútávú keretszerződést köt majd az egyetemekkel az állam. Látja már, mikor lesz a PTE-nek ilyen keretszerződése?
– A törvényalkotási folyamatnak végig kell menni, meg kell alakulnia a kuratóriumnak is. Úgy gondolom, hogy az augusztusi átalakulási határidőre, legfeljebb egy-két héttel utána ez meg fog történni.
– Az újonnan belépő modellváltó intézményeknek nem ígért ugyan pénzesőt a kormány, de különböző újfajta finanszírozási lehetőségeket (saját kötvény, tao-támogatási lehetőség) igen. Mit gondol, pénzügyi-finanszírozási szempontból meg fogja érni a PTE-nek a modellváltás?
– A modellváltás egyik mozgatórugója az volt, hogy a felsőoktatási intézmények nagyobb mértékben vegyenek részt a piaci folyamatokban, szorosabban kötődjenek a gazdasághoz, a bevételeik eddiginél nagyobb részét szerezzék onnan. A mi esetünkben az idegen nyelvű képzések miatt a piaci bevételeink meghaladják a tízmilliárd forintot, azaz jelentősnek mondhatók. Mivel a törvényalkotó látja, hogy ez a változás varázsütésre nem valósítható meg, lesz egy középtávú és egy hosszú távú finanszírozási szerződés. Nagyon bízom benne, hogy az egészségügyi finanszírozás is úgy alakul át, hogy ne alakulhasson ki évről évre deficit, ahogy ez eddig történt. Bízom abban is, hogy pályázati téren sikeresek leszünk.
– 2018-ban készült egy “A XXI. századi magyar tudásipar megalapozása – a működési modellváltás lehetséges irányai” című tanulmány, amely részletesen kifejti, miért is lenne jobb az egyetemeknek a modellváltás, és ezt hogyan kellene megvalósítani. Ezt az ITM és a projektben résztvevő pilot egyetemek kapták kézhez. A tanulmány szerint egy nagy, több tízezer hallgatóval rendelkező, nagyon sok területet lefedő tudományegyetemnek, amilyen például a PTE is, sokkal kevésbé való a modellváltás, mint egy kisebb intézménynek. Sokáig fel sem merült a szegedi vagy a pécsi egyetem modellváltása. Ön szerint miért változott a koncepció, miért kellett a magyar felsőoktatás nagy részét kiszervezni?
– Tudomásom szerint a modellváltás motorja az Információs és Technológiai Minisztérium volt. Még az elmúlt ősszel is úgy állt a helyzet, hogy a nagy egyetemek nem csatlakoznak a modellváltási folyamathoz. Volt ugyanis egy olyan elképzelés, hogy azok a célok, amelyek a modellváltáshoz kapcsolódnak – áramvonalasított működés, gyakorlatiasabb oktatás, piaci működés kiterjesztése, megalapozása – megvalósíthatók más úton is. Talán a tapasztalatok, és a fogyó idő hozták azt, hogy a fenntartó úgy döntött, ez lesz a legcélravezetőbb működési mód.
– A modellváltás egyik fő célja, az üzleti szemlélet, a “piac” kiszolgálásának előtérbe helyezése bizonyos karoknál kifejezetten kontraproduktív lehet. Sok képzés elég nehezen piacosítható. Ezek mostohagyerekek lesznek?
– Biztos vagyok abban, hogy nem. Sok olyan képzés van, ami direktben valóban nem piacosítható, de akkora hozzáadott értéket teremtenek, amire nagyon nagy szükség van. Én például a Klinikai Központnak olyan egységét vezetem, ami folyamatos deficitben van, mert a finanszírozás olyan szegmentumába került, ahonnan lehetetlen kitörni. Viszont a mi munkánk nélkül a nyereséges egységek sem tudnának működni. Azt viszont nehezen tudom elfogadni, hogy bizonyos, minden indikátor tekintetében alulteljesítő kollégákra szükség lenne.
– Orbán Viktor nyíltan elismerte, hogy világnézeti alapon válogatják ki a kuratóriumok tagjait, úgy fogalmazott, helyes, hogy “nemzeti szemléletű” emberek kerülnek be ezekbe a testületekbe. Amikor a PTE szenátusa döntött a modellváltási folyamathoz való csatlakozásról, Kőhalmi László szenátor arról beszélt, hogy előfordulhat, a kritikai véleménynyilvánításra nem vagy korlátozottan lesz lehetőség, hiszen egy magánintézmény definiálhatja magát világnézetileg elkötelezettnek. Lát ilyen kockázatot?
– Amíg én vagyok a rektor, addig ideológiailag semleges lesz a Pécsi Tudományegyetem.
– Mikorra derülhet ki, hogy sikeres volt-e a modellváltás és Ön mit tart a siker fokmérőjének?
– Egy egyetem esetében ez aránylag egyszerű. Az oktatás és kutatás elismertsége rendkívül fontos indikátor. Az innovációs kapacitásaink erősítése kiemelt feladat, az adminisztratív béklyóktól megszabadulva pedig élő kapcsolatot kell kialakítani a gazdasági szereplőkkel, gyártó cégekkel, szolgáltatókkal. Mivel orvos vagyok, fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy szeretnénk emelni a betegellátás színvonalát Pécsett, amihez a megfelelő állami finanszírozás elengedhetetlen. Két-három ötéves finanszírozási periódusban kell gondolkodnunk ehhez. A korábbi felsőoktatási és egészségügyi reformfolyamatok egyik hibája az volt, hogy egyik sem tartott elég hosszú ideig. Nagy rendszerek átalakítása nem megy máról holnapra, sokszor egy kormányzati ciklus sem elég ezekhez. Ha egy reformot később egy teljesen ellentétes irányú változtatás követ, akkor az egész nem ért semmit.
(Az interjú kérdéseinek összeállításánal nagy mértékben támaszkodtam a 444 témába vágó cikkére.)
