Tóth János, a Szabolcs Fejedelem Hagyományőrző Íjász és Lovasíjász Egyesület alapítója és elnöke vehette át június 21-én, a városi közgyűlés előtt a Csonka Ferenc-díjat, Pécs ifjúsági díját a hagyománytisztelet, a nemzeti közösség erősítése, a hazaszeretetre és a küzdeni akarásra nevelés területén elért eredményeinek elismeréseként. A díjazott egyesületi elnökkel beszélgettünk a hagyományőrzésről és az egyesület fiatalok életében betöltött szerepéről.
– A Szabolcs Fejedelem Hagyományőrző Íjász és Lovasíjász Egyesület már több mint 10 éve létezik. Miért alapította az egyesületet?
– Mindig is érdekelt a magyar történelem, azon belül pedig kifejezetten a hadviselésünk történelme fogott meg. Úgy gondolom, hogy hazánk hadviselésének története mindennek az alapja, hiszen az országot mindig is védeni kellett és kell ma is. Ez a férfiak kötelessége volt, és véleményen szerint ez napjainkban is fontos feladatunk. Ezt az eszmét kívántam megerősíteni az egyesület létrehozásával.
– Pécsnek ebben a történeti folyamatban milyen és mekkora szerepe volt?
– Pécs mindig is katonaváros volt. A tatárok is eljöttek idáig, ahogy Rákócziék is, aztán ugye a ’48-as szabadságharc idején Kossuth Lajos egy beszédében azt mondta, hogy Pécs a nemzetőrség fővárosa. De meg kell említeni a pécsi Hadapród Iskola szerepét az első világháború idején, de ki lehet emelni azt is, hogy Pécsnek saját gyalogezredei is voltak, a 19-es királyi honvéd gyalogezred és az 52-es közös gyalogezred, de nem mehetünk el szó nélkül a Mecseki Láthatatlanok ’56-os forradalomban betöltött hősi tettei mellett sem. Szokás mondani, hogy Pécs a Balkán kapuja és ez így is van, mi védtük az ország déli részét.
– Mindez mennyiben motiválta az egyesület megalapításában?
– A pécsi hadászat történetét és hagyományait akarom összefogni, megőrizni és átörökíteni a fiatalabb nemzedék számára, mivel ma már nincs kötelező katonaság, ahol minderről többet tanulhatnának a fiatalok. Ezért próbálok számukra minőségi feladatokat adni, érdekes foglalkozásokat szervezni, melyekből ezeket a hagyományokat jobban, testközelből megismerhetik.
– Mennyiben határozza meg az egyesületben eltöltött idő és elvégzett munka a fiatalok jövőjét?
– Számos olyan fiatal van az egyesületben, akik miután leérettségiztek rendőrnek, katonának, vagy katasztrófavédőnek állnak. De olyan általános iskolás fiataljaink is vannak, akik az iskola elvégzése után egyből a közeli kadétiskolákba jelentkeznek továbbtanulni.
– Mit tanulhatnak a hagyományőrzés fontosságán túl az egyesület fiataljai?
– A katonás fegyelmet, a tartást, a hazaszeretetet, és a bajtársiasságot. Bajtársiasságon pedig nem az úgymond „diszkó-bajtársiasságot” értem, hanem azt, hogy meg kell tanulniuk a fiataloknak, hogy vannak olyan társaik, akikre számíthatnak, és akik számítanak rájuk, akik segítenek mindenben nekik.
