A bíróság keddi közleménye felidézi, az elsőrendű és a másodrendű vádlott – id. B.S. és ifj. B.S. – által irányított gazdasági társaság 2009-ben kötött szerződést a pécsi „Európa Kulturális Fővárosa 2010”-projekt keretében Pécs Önkormányzatával beruházások kivitelezésére, mintegy 2 milliárd forint vállalkozói díj fejében. A cég a szerződésben vállalt munkákhoz szükséges munkaerővel, eszközökkel, anyaggal egyáltalán nem rendelkezett, a munkákat teljes egészében alvállalkozók igénybevételével kívánta elvégezni, írja a Pécsi Törvényszék.
Továbbá szerintük a cég a munkák előfinanszírozásához szükséges tőkével, pénzügyi eszközökkel nem rendelkezett. A vádlottak az alvállalkozók által elvégzett munkák után a számlákat az általuk irányított cég nevében rendszeresen kiállították és benyújtották a velük szerződő önkormányzathoz. Pécs Önkormányzata, valamint a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség a benyújtott számlákat kiegyenlítette, melynek során közel 2 milliárd forint kifizetésére került sor.
Annak ellenére, hogy a fővállalkozó felé a benyújtott számlákat teljes egészében kifizették, ily módon az alvállalkozók kifizetéséhez szükséges pénzeszközök rendelkezésre álltak, a kft-t irányító vádlottak a munkákat ténylegesen elvégző és finanszírozó alvállalkozókat egyáltalán nem, vagy nem teljeskörűen fizették ki. A vádlottak az átutalt pénzösszegekből az alvállalkozóik kifizetése helyett 2009 és 2011 között összesen mintegy 350 millió forintot saját maguk, illetve az érdekeltségükbe tartozó kft. részére fizettek ki kölcsön címén. A vádlottak összesen 20 alvállalkozó részére a vállalkozói díjat nem fizették ki, mellyel cégenként 100 ezertől 100 millió forintig terjedő, összesen mintegy 538 millió forint kárt okoztak az alvállalkozóknak, melyből 316 millió forint kár nem térült meg.
A közlemény szerint a két cégvezető, miután a kft. tartozása a több százmillió forintot meghaladta, a gazdasági társaságot fiktív személyek részére értékesítették úgy, hogy a társaság ekkor még rendelkezésre álló közel 80 millió forint vagyonát eltulajdonították. Ezen fiktív cégeladásban további négy személy – a harmad-, negyed-, ötöd és hatod rendű vádlott – vett részt.
Az első fokú, nem jogerős ítélet id. B.S. első- és ifj. B.S. másodrendű vádlottat többrendbeli csalás bűntettében, csődbűncselekmény bűntettében, számvitel rendje megsértésének bűntettében és közokirat-hamisítás bűntettében, J.B.T. harmadrendű vádlottat felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében, T.-né K.M. negyedrendű vádlottat felbujtóként és bűnsegédként is elkövetett többrendbeli közokirat-hamisítás bűntettében, F. G. ötöd rendű vádlottat többrendbeli közokirat-hamisítás bűntettében és S. K. hatod rendű vádlottat kétrendbeli közokirat-hamisítás bűntettében miatt mondta ki bűnösnek.
Ezért a bíróság az elsőrendű és a másodrendű vádlottakat 2-2 évi börtönbüntetésre, 5-5 év gazdasági társaság vezető tisztségviselői foglalkozás gyakorlásától eltiltásra ítélte, a szabadságvesztés büntetés végrehajtását 5-5 évre felfüggesztette és mindkettőjükkel szemben vagyonelkobzást rendelt el. A harmadrendű vádlottal szemben 200 ezer forint, a negyedrendű vádlottal szemben 100 ezer forint pénzbüntetést alkalmazott, míg az ötöd és hatod rendű vádlottakat 1-1 évre próbára bocsátotta.
A bíróság az elsőrendű és másodrendű vádlottakat kötelezte tizenkilenc magánfél részére kártérítés megfizetésére is, valamint a vádlottakat – felróhatóságuk arányában – kötelezte az eljárás során felmerült bűnügyi költségek megfizetésére.
A bíróság ítélete ellen az elsőrendű és a másodrendű vádlottak és védőik fellebbeztek, minden vádpont alól felmentést kértek, az ügyész a fellebbezés bejelentésére három nap határidőt tartott fenn. A harmad-, negyed-, ötöd és hatod rendű vádlottak a határozat kihirdetésén nem voltak jelen, így ők az ítélet kézbesítését követően élhetnek fellebbezési jogukkal. Az elsőfokú bíróság ítélete ezért nem jogerős.
