A Hungária út a bizományik útja, ezt feltehetően minden pécsi jól tudja. De vajon hogy élnek meg egymás mellett ezek az üzletek? Konkurensek, vagy haverok? Összedolgoznak vagy egymást fúrják?
Ha valaki a Hungária úton sétál, akarva-akaratlanul is egy sor bizományiba fog belefutni. Sok pécsi nem is igazán érti, hogy mit keresnek ezek az üzletek egy rakáson, és hogy képesek egymás mellett létezni. Sokan pedig valamiféle gyanús orgazda-tevékenységet látnak a dolog mögött. Három készséges eladó segítségével utánajártunk a bizományi-utca rejtelmeinek.
Az első bizományi, ahova betértünk, a Rákóczi Bizományi volt, ahol Kocsis Balázs, az üzlet alkalmazottja elmondta, az út üzletei között nincs semmiféle konkurencia, nem vitáznak egymással. Sőt, a bizományisok nagyban hozzájárulnak egymás forgalmának javításához, mivel ha valaki keres valamit, ami nincs az adott boltban (Kocsis a láncfűrész és a PlayStation 4 példáját hozta fel), az eladók át szokták irányítani oda. ahol a keresett holmi épp van raktáron. Egymástól ugyanakkor nem vásárolnak semmit. Kocsis hozzátette, hogy az üzletek egymás melletti életét megkönnyíti, hogy sok üzlet próbál kialakítani egyfajta profilt, ami segíti az eladni- és vásárolni szándékozó pécsiek tájékozódását a bizományik labirintusában. Ők például mosógépekben utaznak, de telefonokat is leginkább már csak ők vesznek be. Arra a kérdésre, hogy létezik-e orgazdaság az úton, az alkalmazott egyértelmű nemmel felelt.
A Rákóczi Bizományi után a mellette lévő Mes & Co Bizományiba vezetett utunk, ahol Kordély Balázs, az üzlet alkalmazottja elmondta, hogy ő már 2002 óta dolgozik az úton, az azóta eltelt időben pedig sok minden változott. Amikor ő kezdte, még nem volt tele a Hungária bizományikkal.
Akkor még volt pénzük az embereknek, tehát nem csak az ezer éves hasznavehetetlen dolgokat akarták eladni , hogy egy kis pénzhez jussanak (amivel a bizományis dolgát is megnehezítik), hanem jó cuccaikat akarták lecserélni még jobbra. Kordély szerint az a hátránya annak, hogy ennyi üzlet került egymás mellé, hogy így kénytelenek az adás-vételben egymás alá alkudni. Az előnye viszont az, hogy a Hungáriára jön mindenki, aki el akarja adni a hűtőjét, vagy venni akar egy használt tévét. Szerinte azonban itt mindenki nagyjából ugyanazt árulja és veszi, nem nagyon „szakosodik” senki.
Az orgazdaságról Kordély azt mondta, hogy ugyan a mai napig bele lehet futni lopott cuccokba, viszont amióta személyi igazolványt kell kérniük az áruk átvételéhez, megcsappant az esetek száma. A bizományiknak pedig nagyon nem éri meg, ha lopott holmit vesznek, hisz – ha szánt szándékkal teszik ezt – komolyabb büntetést kapnak, mint a tolvaj. Ha pedig nem tudják, hogy az adott tárgy lopott, és a rendőrség lefoglalja azt, ők bukják el a pénzt. Persze, beperelhetik a tolvajt, és elvihetik polgári perre az ügyet, az viszont végképp költséges lenne, ezért tehát simán nem éri meg az orgazdaság közelébe kerülni. A lopott holmit és a tolvajt amúgy ő már messziről kiszúrja.
A harmadik – nevét elhallgatni kívánó – bizományi vezetője szerint nem teljesen igaz az, hogy a bizományik nem versengenek egymással, hisz az árak kérdésében megy a harc rendesen. Persze haverok, de azért a pénz beszél. Szerinte az út üzleti forgalmát a 2000-es évek elején a Hungária Bizományi futtatta fel, azóta csak szaporodnak a bizományik (ottjártunkkor épp megnyitott egy újabb). Viszont így mind a vásárlók/eladók és a bizományisok is „el vannak kényeztetve”. A bizományik azért, mert forgalmuk mindig akad, a vásárlók/eladók pedig azért, mert választhatnak az eladási- és vételárban egymásra licitáló üzletek közül.
Az orgazdaságról elmondta, hogy csak a kezdő bizományisok futnak bele lopott áruba, a tapasztaltabbak messzire kerülik a gyanús dolgokat eladni kívánó még gyanúsabb személyeket. Azonban még így is sokszor toppannak be hozzájuk rendőrök, hogy átnézzék a készletüket.
