Egy perui kiránduláson részt vevő pécsi nőnek, előző feleségének köszönheti Santos Victor, hogy városunkban telepedhetett le. A negyvenes éveinek végén járó, pánsípon is játszó Victor kézműves termékeket, fülbevalókat, sapkákat, kiegészítőket készít és árul a városban.
Santos immár több mint húsz esztendeje él Pécsen, de nem bánta meg a kilencvenes évek elején hozott nehéz döntését.
– Az előző feleségem származik Pécsről, az ő kérésére jöttem el szülőhazámból, amikor az ott töltött utazása során egymásba szerettünk – mesélte lapunknak a negyvenkilenc éves férfi, aki karácsonyig mindennap árulja egyedi portékáit a Széchenyi téren.
Már magyar állampolgár, ahogy mostani perui felesége és gyermekük is, ugyanakkor vérében indián vér csörgedezik, az ősei perui inkák voltak.
– A hagyományokat nem gyakorlom, én már keresztény, katolikus nevelést kaptam, s e szerint is élem életemet – mondta kérdésünkre.
Victor szerint Magyarországon befogadják, szeretik őt is, családját is az emberek, kedvesen viszonyulnak hozzájuk.
– Általában mindenkinek van egy-egy kedves szava, barátságosak velem; ez talán annak is köszönhető, hogy a kézzel készített egyedi termékeink ritkaságnak számítanak Magyarországon – mesélte.
A házaspár egyébként – feltéve, ha nem szakad az eső – rendszeresen kint van a pécsi vásárban és a nagyobb kirakodós rendezvényeken. – De ha Pécsen éppen nincs semmi, járjuk az országot is, keressük a fesztiválokat, is nyakunkba vesszük a lábunkat – teszi hozzá.
Azt mondta, bár az utóbbi időben mehetett volna jobban is az üzlet, a jövőben is marad a kézműves termékek árusa Pécsen és másutt. – Nekem nincs más, így csinálom, amíg csak lehet – mondta az egyik perui tengerparti kisvárosból elszármazott Victor.
