Leleplezték a Mecseki Láthatatlanok emlékét megidéző szobrot a Tettyén. Kuti László szobrászművész alkotását Páva Zsolt polgármester avatta fel kedden.
Az idei esztendőt a hatvan éve lezajlott magyar forradalom emlékének áldozta a pécsi önkormányzat. A szabadságharc eseményeit és az áldozatokat számos program és kulturális rendezvény idézte meg; a sorozat utolsó eseményeként avatták fel a Tettyén a forradalom legtovább harcoló hősei, a Mecseki Láthatatlanok előtt adózó emlékművet.
Páva Zsolt polgármester felelevenítette, hogy a magyar forradalom sajátos módon zajlott az országban, hiszen a Budapesten az egyetemisták által kirobbantott forradalom során minden vidéki nagyvárosban a fiatalság volt az, amely elkezdte a követelések megfogalmazását, hogy mit kíván a nemzet.
– Ez Pécsen is megelőzte egy nappal a 23-i eseményeket, így az egyetemisták itt is a forradalom előtt jártak. De Pécs a szovjet megszállás után hirtelen más arcát mutatta: a megszálló csapatok betörése után spontán, előzetes szerveződés nélkül a pécsiek egy része úgy döntött, nem hagyja, hogy megtörténjen az, aminek nem szabad megtörténnie. Elhatározták, hogy felmennek a Mecsekbe, hogy ott folytassák a harcot. Volt ebben egy kis naivitás, hiszen abban bíztak, hogy ENSZ-csapatok érkeznek Magyarországra, s csak néhány napot kell kitartani. De lássuk be, ez már akkor sem volt teljesen hihető.
Mi vitte rá ezt a több száz fiatalt és idősebb embert arra, hogy ezt tegyék? Páva Zsolt szerint a példamutatás szükségessége. Meg akarták mutatni, hogy noha a szovjetek megszállták a várost, vannak, akik nem hagyják ezt, akik lelket öntenek a csüggedőkbe, akik reményt adnak a reményteleneknek, hogy van értelme harcolni, hiszen ők is azt teszik.
– Ez a harc nem egyenlő feltételek mellett zajlott, hiszen a világ legerősebb hadserege ellen vették fel a küzdelmet sajátos partizán-taktikával és hadviseléssel. Ennek ellenére két hétig tartották magukat, bár ezt akkor a hírzárlat miatt nem sokan tudták. Akik viszont tisztában voltak vele, azok innen, a Tettyéről vitték a híreket a többieknek.
A küzdelem végének közeledtével tudatosan tették le a fegyvert a jugoszláv hadsereg előtt, mielőtt bravúrosan sikerült elérniük az országhatárt. Erről azonban hivatalosan nem volt szabad szólni. A történészek többsége manapság úgy véli, hogy a Mecseki Láthatatlanok küzdelme páratlan volt a maga nemében, így Pécs mégiscsak kiemelkedett a forradalom helyszínei közül.
Erre a hősies ellenállásra emlékeztek a jelenlévők, amikor a beszéd végeztével a résztvevők elhelyezték az emlékezés koszorúit a szobor talapzatán, amely szabálytalan formáival, idomaival a mecseki harcosok szabálytalan harcmodorát, egyben kitartását is jelképezi.
