A modern, digitális kor is hordoz veszélyeket: az internetfüggőség az aktív internethasználók 5-15 százalékát érinti. Janszky József professzor, a PTE Neurológiai Klinikának igazgatóhelyettese, az Intézeti Klinikai Neurofiziológiai és Epileptológiai Tanszék vezetője egy friss kutatás eredményeiről szólva úgy látja, hogy főleg a fiatalok válnak a világháló rabjaivá. A függőség MRI segítségével is kimutatható.
– A kutatások jelenlegi állása szerint mit lehet tudni az internetfüggőségről? Hogyan alakul ki, miként lesz valakiből netfüggő?
– Az internetfüggőség az aktív internethasználók – serdülők és fiatal felnőttek – 5-15%-át érinti. Ez az előfordulási gyakoriság az internet elterjedtségével arányos, így például a távol-keleti országokban – Dél-Koreában, Tajvanon, Kínában – ez az arány magasabb: ott szinte a teljes oktatást és a munkavégzés jó részét „digitalizálták”. Hazánkban – az okostelefonok terjedésével párhuzamosan – az utóbbi években is növekedés tapasztalható a netfüggőség előfordulását illetően.
Kétféle internetfüggőséget lehet megkülönböztetni.
– Általános internetfüggőségről beszélhetünk, amikor magához a „médiumhoz” alakul ki függőség. Az internet segítségével számos olyan tevékenység, információ, szórakozás válik könnyen elérhetővé, ami korábban nem volt az. Gondoljunk például a Wikipédiára: amit ma egy gombnyomással megtudhatunk, azért az információért azelőtt egy egész könyvtárat vagy könyvtárakat kellett végigkutatni. Ez a „könnyen hozzáférhetőség” jelensége kicsit hasonló az elhízáshoz: korábban őseinknek vadászniuk vagy földet kellett művelniük ahhoz, hogy élelemhez jussanak: az élelem megszerzésére ment el az idejük jó része. A XIX. századig igen ritka volt az elhízás. Ekkor az üzletek megjelenésével, az élelmiszerárak esésével egyre könnyebb lett ételhez hozzájutni: mára pedig elég kinyitni a hűtőszekrényt vagy kihívni a pizzafutárt. A ritka elhízásból így lett a fejlett országokban szinte fertőző betegség a terjedő elhízás. Az ételhez való könnyen hozzáférés analógiája az információhoz való könnyű hozzáférés: ez az általános internetfüggőség alapja.
Létezik speciális internetfüggőség. Ilyenkor egy-egy alkalmazáshoz vagy alkalmazás-családhoz leszünk függőek. Ezen függőségek egy része az offline világban is létezik: ilyen például az internetes pornó- vagy szerencsejáték-függőség. Más speciális függőségek azonban csak az internet világában léteznek: a közösségi online médiától való függőség vagy az online videojátéktól függőség. A speciális internetfüggőségek kialakulásában is szerepet játszik a könnyű hozzáférés, de az is, hogy ezen alkalmazásokat sokszor eleve úgy tervezték, hogy „addiktív” legyen. Nem valamiféle általános „gonoszságból”: egyszerűen azok az alkalmazások maradnak fenn, amelyekben van beépített addiktív elem. Amelyikben nincsen, azt nem használják, tehát a piacon elvérzik. Az alkalmazások – az online termékek – szabadversenyében az addikcióra hajlamosítók kerülnek ki győztesként, és maradnak fenn, mivel azokat használjuk: ez egyfajta ördögi kör.
– Ki válhat függővé – mindenki, vagy az arra hajlamos személyek?
– Természetesen nem mindenki válik függővé, aki internetezik. Mint ahogy nem lesz mindenkiből alkoholista sem, aki megkóstolja az alkoholt, sőt a legtöbb olyan emberből sem lesz heroinista, aki kipróbálja a heroint. Fontos a genetika szerepe: legalább 50%-ban öröklött tényezők határozzák meg, hogy valakiben kialakul-e a függőség vagy sem. Ugyanakkor a társadalmi helyzet, a fizikai vagy lelki egyedüllét, különböző lelki betegségek is hajlamosítanak a függőségek kialakulására. A nem és az életkor is fontos tényező: a függőségek a fiatalokat érintik. A fiúk inkább online játékfüggőségre hajlamosak, míg a nők a közösségimédia-függőségre.
– Milyen betegségek forrása lehet?
– Az internetfüggőség önmagában betegség. A fiatal elhanyagolja a tanulást, munkáját, családját. Romlik, vagy ki sem alakul párkapcsolata. Ideje nagy részét az internetezés vagy az internetezés iránti sóvárgás tölti ki: ha nem netezhet, szorong és depressziós. Ő maga is érzi, hogy függő, de sem környezetének, sem magának nem vallja be: látszólag tagadja a problémát. Ez önmagában is további szorongáshoz, lelki problémákhoz vezet. Az internet – szemben az alkohollal, dohányzással vagy kábítószerrel – nem okoz önmagában károsodást a szervezetben, de a függőség ténye számos lelki betegség forrása lehet. Extrém esetekben – elsősorban a távol-keleti országok gémerei (játékosai) – 24–48 órát is eltöltenek online: folyamatosan és étlen-szomjan. Ilyenkor akár az is előfordulhat, hogy a gémer belehalhat ebbe a fizikai helyzetbe.
–Mi mutatható ki MRI készülék segítségével? Milyen agyi elváltozásokat okoz ez a függőség?
– Az MRI készülékkel – hasonlóan más függőségekhez – az agyi jutalmazó rendszer túlműködését és túlburjánzását tudtuk kimutatni: a jutalmazó rendszer egyes struktúráinak tömege megnő. Az agyi jutalmazó rendszer működését nem érzékeljünk: ez a tudatalattink része. Ez a rendszer teszi lehetővé, hogy a hasznos dolgok örömérzetet váltsanak ki bennünk és egyfajta kötődésünk legyen ezekhez a „hasznos” dolgokhoz. Ezért létezik például szerelem. A jutalmazó rendszer kisiklása, túlműködése azt eredményezi, hogy a nem hasznos, káros dolgokhoz is kötődés alakul ki: ez a függőség alapja. Ugyanakkor MRI-vel azt is kimutattuk, hogy a függőknél sorvadtabbak azok az agyi struktúrák, amelyek tudatos kontroll alatt tartják a jutalmazó rendszert.
– Mennyire hasonlítható össze más szenvedélybetegségekkel (kábítószer- vagy alkoholfüggőség)?
– Összességében az MRI-vel – tehát az agy szerkezeti vizsgálatával – kimutatható, hogy az agyban az internetfüggőség kialakulásával párhuzamosan eltérések jelennek meg. Ezek az eltérések hasonlóak más – például a kokainhoz való – függőségekben is tapasztalható eltérésekhez. Ez a szerkezeti eltérés magyarázza, hogy miért olyan nehéz megszabadulni a függőségektől: szervi betegségről van szó. Viszont épp a kokainisták esetében tudjuk, hogy évekkel a sikeres teljes leszokást követően ezek az eltérések többé-kevésbé mérséklődnek: a függőség kitartó kezeléssel visszafordítható.
