Hivatalosan egy hónapja nevezték ki a Pécsi Tudományegyetem kancellárjának Jenei Zoltán közgazdászt, egykori rendészeti államtitkárt. A vele készített interjúnkban egyebek mellett pályázatáról, az intézmény jövőjéről, autonómiájának esetleges csökkenéséről, pénzügyi stabilitásának erősítéséről, valamint korábbi tevékenységéről kérdeztük.
– Nem fél támadásoktól a korábbi politikai-közéleti szerepvállalása kapcsán? (2002-ben az addig az ORFK gazdasági főigazgatójaként tevékenykedő szakember a belügyminisztérium gazdasági helyettes államtitkára lett, majd a második Gyurcsány-kormányban egy éven át – 2006 júniusától 2007 májusáig – az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium rendészeti államtitkáraként dolgozott – a szerk.)
– Soha semmilyen politikai szerepvállalásom nem volt, én mindig is közszolgálati tevékenységet végeztem különféle beosztásokban. Amikor minisztériumban dolgoztam, akkor is szakmai feladatokat láttam el. Mindig olyan szakmai feladatokat kellett ellátnom – gazdálkodás, schengeni csatlakozás rendőrségi integrációja -, amelyeken nem kellett túlterjeszkednem. Ami a közéleti tevékenységemet illeti, hogy ott van-e támadási felület, azzal nem tudok mit kezdeni. Minden egyes korábbi döntésemet vállalom. Ha egy-egy időszakomat úgy mutatják be, hogy az nagyon elszakad a valóságtól és semmi köze ahhoz, amit egyébként vallok, az rosszul esik, csak nem érdemes rá reagálni. Én most a jelenlegi munkámra koncentrálok és ezt szeretném hitelesen végezni.
– Miért gondolta úgy, hogy pályázik a PTE kancellári posztjára?
– Az első körben nem pályáztam, a második körben pedig azért, mert amikor végignéztem az első körben győztes kancellárok listáját, akkor azon sok olyan személyt láttam, akiket régóta ismertem a gazdasági életből, az államháztartás világából. Ekkor megnyugodtam, hogy ez valóban egy szakmai feladat. Végignéztem a pályázati felhívás szövegét, a törvényi környezetet, elolvastam azokat az elvárásokat, amelyek egy kancellárral szemben megfogalmazódtak, s arra a következtetésre jutottam, hogy ez az én szakmám. Tudtam, hogy nem lesz egyszerű, bár nem arra számítottam, ami fogadott. Másrészt én kaposvári vagyok, de 18 évnyi fővárosi munkavégzést követően így hazatérhettem.
– Mi a véleménye arról, hogy egyes kritikák szerint a kancellári poszt miatt csökkenhet az egyetem autonómiája, a kancellár pedig „púp a rektor hátán”?
– A kancellária intézménye valóban újszerű a magyar államháztartáson belül. Az egyetemek részben költségvetési támogatásból élnek, működnek. A pénzt folyósító kormánynak, országgyűlésnek megvan az a joga arra, hogy kitalálja azt a működési modellt, ami garantálja számára az átláthatóságot, a sokkal tisztább gazdálkodási környezetet. Ha csak a saját helyzetemet nézem, akkor én biztos, hogy nem félnék ettől. Részben azért, mert kancellárként nem fogok beleszólni semmilyen alapfeladat-ellátásba – nem is értek hozzá, nincs is ilyen felhatalmazásom, s nem is szívesen tenném. A feladatom mellérendeltségi viszony – ami biztos, hogy sokak számára furcsa, újszerű, s tele van bizonytalansággal – működőképesnek ígérkezik, onnantól kezdve miért csorbulna bármilyen formában az egyetem autonómiája? Ugyanazokért a célokért harcolok, mint ami a rektori területen megfogalmazódik, csak az erőforrás oldaláról.
– Hogyan látja, mi lehet a fejlődés záloga a PTE vonatkozásában?
– A lehető leggyorsabban egy teljesen hiteles, átlátható gazdálkodás kell, tudjuk érzékeltetni azt, hogy az egyetem nagyon szívesen szerepet vállal Pécs, Baranya és a dél-dunántúli régió gazdasági-kulturális életében. Ha az alapképzések és az egészségügyi szolgáltatás területén a mostanihoz képest is sokkal magasabb szintre el tudunk jutni, s ezek egymást erősítve elérik azt, hogy még több hallgató jelentkezik hozzánk, akkor fejlődhetünk. Belső gazdálkodási módszertan, sokkal szorosabb együttműködés, bátor nyitás az önkormányzati szféra és a gazdasági élet felé. Ezek együttesen eredményezhetnek fejlődést.
– Mennyire tudja kiaknázni az egyetem a duális képzésben rejlő lehetőségeket?
– A szakmai részét én nem tudom minősíteni, ez rektor úr irányítása alatt zajlik. Amit tudok, hogy olyan erős a jövőképe, olyan erős a támogatottsága, hogy a PTE sem maradhat ki belőle.
– Az állami bevételeken kívül milyen egyéb más bevételi forrásokra tehet szert az egyetem?
– Három lényeges terület van: egyik a fizetős hallgatók számának a növelése. Messze kiemelkedik – és országosan is kimagasló – az orvostudományi képzés, ráadásul az a terület teljesen önfenntartó, semmilyen költségvetési támogatás nem szükséges a működéséhez. Ez nagyon sok tartalékkal bíró terület. Fontos, hogy a meglévő tudásunkra, innovációs hátterünkre építkezve a kutatói világban sokkal bátrabban jelenjünk meg. A harmadik, hogy ne csak az uniós pályázatokon vegyünk részt, hiszen sok olyan hazai, vagy akár nemzetközi pályázat létezik, amelyre érdemes jelentkezni. Lényeges, hogy keressünk olyan címzett forrásokat, amelyeket le lehet hívni konkrét projektre, különféle fejlesztésekre.
– Ismét felmerült az az elképzelés, hogy leválasztanák az orvosi karokat az egyetemekről. Ez reális terv?
– Ez olyan kérdés, amire most én nem szívesen válaszolnék, de nem azért, mert nincs véleményem róla, hanem mert nem az én dolgom. Találgatásokkal, híresztelésekkel nem szeretnék foglalkozni. Erről a minisztériumok között folyik egyeztetés.
– Szükség van-e az egyes karok önálló kommunikációjára?
– Nem tudom pontosan, hogy ezen a területen mi a valóság. Az én elképzeléseim szerint egyetlen egyetemi kommunikációs rendszer van, azon belül kell megtalálni azokat a szinteket, amelyeken a sajtóval való együttműködés a leghatékonyabb, a legésszerűbb lehet.
[box title=”Névjegy”]Jenei Zoltán 1964-ban született. A Marx Károly Közgazdaság-tudományi Egyetemen szerzett közgazdász diplomát. Volt a Somogy Megyei Rendőr-főkapitányság gazdasági igazgatója, 2002 és 2006 között a Belügyminisztérium közgazdasági és informatikai helyettes államtitkára, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatalának hivatalvezető-helyettese, legutóbb pedig az Informatikai Fejlesztési Ügynökség gazdasági vezetőjeként tevékenykedett. Kaposváron él.[/box]
