Milyen a belváros egy kerekesszékes szemével? Milyen akadályokkal, problémákkal és kellemes csalódásokkal találkozik nap mint nap az, aki mozdulatlanságra van ítélve? Mindennek a 18 éves kora óta kerekesszékhez kötött Dékán Alexa segítségével jártunk utána.
Nemrég bemutattuk, hogy miként éli mindennapjait a Malomvölgyi úton található Baptista Szeretetszolgálat Szeretetotthonában Dékán Alexa, aki 18 éves korában került kerekesszékbe, miután fejest ugrott egy medencébe és eltört a nyaka. A baleset óta Alexa teljes ellátásra szorul, azonban – ahogy korábban lapunknak elmesélte –, nem kesereg. Három szakmája is van, de ő inkább érzékenyítési programok keretében ismerteti meg az embereket a kerekesszékesek életével.
Ennek az érzékenyítésnek a részeként mutatta be nekünk azt, hogy miként közlekedik a belvárosban, milyen problémákkal kell nap mint nap szembesülnie, hol tud könnyen és hol nehézkesebben, vagy épp sehogy sem haladni.
A belvárosba könnyű bejutni
Alexa elmondta, hogy gyakran jár a belvárosba, akár naponta-kétnaponta is, persze csak ha jó idő van. Sokat szerencsére nem kell szerveznie-terveznie a város szívébe vezető útját, hiszen a környékükön járó pécsi buszok már alacsony padlósak, a buszsofőrök pedig készségesen segítenek neki a fel- és leszállásban.
– Általában kísérővel, vagy a barátnőmmel szoktam a várost járni, de ha valamit el tudok egyedül is intézni, akkor úgy jövök. Ruhát venni egyedül például nem tudok, hiszen kell valaki, aki segít próbálni. Az ügyintézés viszont megy kísérők nélkül is. A belvárosban egyébként eléggé otthon vagyok, felfedeztem már, hogy melyik járdák járhatók és melyek nem – mondta Alexa.
Kerülőutakon
Jó is így ismerni a belváros járdáit és útjait, és ismerni is kell, hiszen – ahogy Alexa mesélte – a kerekesszékesek sokszor járnak úgy, hogy egy járdára még fel tudnak menni, arról ugyanakkor legurulni már nem tudnak, mert a járdának csak az egyik végét akadálymentesítették.
Ilyenkor vagy vissza kell fordulniuk, vagy alternatív útvonalakat kell kipróbálniuk, melyek sokszor méretes és fárasztó kerülőt jelentenek számukra. Ilyen hely például a Bajcsy-Zsilinszky utca Vásárcsarnokkal szemközti járdája, ahova ugyan Alexa simán fel tud menni, de egy jó nagy – fel-, illetve lehajtó nélküli – járdaszegély megakadályozza az egyszerű, egyenes haladásban. Így tehát a közeli panelek közötti, eldugott autólehajtót használja.
Nekünk egy kis kátyú, neki akadály
Szintén mindennapos probléma a kerekesszékesek számára, hogy sok helyen – például az Irgalmasok utcáján – olyan esővíz-elvezetőket építettek ki, melyek megnehezítik a szó szerint gördülékeny közlekedést.
– Ha nem figyelek eléggé, és kicsit gyorsabban hajtok bele egy ilyen vízelvezetőbe, úthibákba, vagy útdíszekbe, elég nagyot döccenhetek, ami ijesztő érzés, hiszen így akár ki is eshetek a székemből. De van, hogy egy-egy nagyobb kátyúba a kocsim kisebb, borulásgátló kerekei beakadnak, és csak segítséggel tudok kijutni – mondta Alexa, majd hozzátette, hogy azért régebben a belváros a jelenlegi helyzethez képest jóval kevésbé volt akadálymentesített.
Ügyintézés kerekesszékben
Ellátogattunk a Kossuth téri kormányablakhoz is, ahol Alexa szokta ügyeit intézni. Ennek a kormányablaknak van ugyan kerekesszékes bejárata, de ettől még bejutni nem volt épp egyszerű. Van egy csengő az ajtón, ami egyrészt nem működik, másrészt, ha működne, akkor hosszan nyomva kellene tartani, amit viszont sok béna, vagy fogyatékkal élő ember nem tud megtenni – mondta Alexa.
Végül úgy jutottunk be a hivatalba, hogy szóltunk a főbejáratnál a biztonsági őrnek, hogy nyissa ki a kerekesszékesek ajtaját. Alexa azonban nem idegeskedik ilyesmi miatt, mint mondta, mindig nagyon kedvesek itt vele, a lift (azaz Alexa szavaival: a tepsi) pedig – amivel a lépcsőn felviszik – az egyik legbiztonságosabb a városban található ilyen gépek közül.
A vendéglátás sem mindig akadálymentes
Mikor Alexa étterembe megy a belvárosba, kellemes és kellemetlen helyzetekbe is belefut. Mint mondta, nagyon kevés a teljesen akadálymentesített vendéglátóhely. Néhányba segítséggel bejuthatnak a kerekesszékesek, többségébe viszont sehogy. Többnyire kedvesek vele a vendéglátósok – folytatta –, de például akad olyan népszerű belvárosi hely, ahol egy éve mondták azt Alexának, hogy a felhajtó rámpájukat ellopták, de azóta sem sikerült egy újat beszerezni. A Nana új felhajtója viszont tetszett Alexának.
– Úgy látom, hogy csak hozzáállás kérdése, hogy megoldják az akadálymentesítést. Vannak, ahol gondolnak erre és sajnos vannak, ahol nem – mondta.
