Sokan talán nem tudják, hogy az 1980-as években Pécs rendkívül fontos szerepet játszott az ország kulturális életében. Az ekkor kialakult pécsi alternatív művészeti színtér képviselőinek köszönhetően ugyanis a város a hazai underground művészeti törekvések egyik központjává vált. Bepillanthatunk a ’80-as évek varázsába.
Koszits Attila, a nemrégiben zárult ’80-as éveket megidéző underground összművészeti akciónapok egyik szervezője lapunknak elmondta, hogy a ’70-es és a ’80-as években Pécsett kialakult alternatív művészeti miliő egyedülálló jelenség volt a hazai kultúrtörténetben. A diktatúrával párhuzamosan létrejövő ellenzéki földalatti művészet ugyanis egy szűk körű, de látványos szubkulturális mozgalommá vált.
Mivel Pécs elég messze van Budapesttől, a város ezért menedéket biztosíthatott az underground művészeknek, hiszen – tette hozzá Koszits – ezek az alkotók itt szabadabb teret kaphattak, és kevésbé telepedett rájuk ideológiai és politikai kontroll.
Ennek a mozgalomnak a képviselői a városban gyakran fellépő fővárosi és néhány külföldi együttes mellett a Pécsett megalakuló zenekarok, illetve a helyi fiatal képzőművészek, filmesek, fotósok, irodalmárok, színészek lettek, akik rendszeresen tartották is egymással a kapcsolatot, ezáltal pedig egyfajta összművészeti hálózatot alakítottak ki.
A kor első hiteles alternatív és kísérleti zenét játszó együttese a Hardy Péter (1964-2008) színész-rendező által vezetett PUF volt (Pécsi Underground Fórum, illetve Pál Utcai Fiúk, ami nem azonos a most ismert zenekarra), de Koszits szerint mindenképp meg kell említeni a Millenniumi Földalatti Vasútvonal nevű zenekart is, akik a hazai alternatív színtér egyik legérdekesebb formációjának számítottak.
Koszits elmondta, hogy a város legfontosabb kultúrközpontja akkoriban a Pécsi Galéria és annak pincéje volt , mely a nyolcvanas évek elejétől folyamatosan lehetőséget nyújtott a helyi alternatív törekvéseknek, kiállítás-megnyitókkal egybekötött művészeti akcióknak, performance-oknak, kísérleti zenei megnyilvánulásoknak.
A helyi alternatív kultúra életét a Pécsi Galéria mellett az egyetem határozta meg. Koszits elmondása szerint a tanárképző, majd pedig az akkoriban alakult bölcsészkar hallgatói nagyon nyitottak voltak az ismeretlen művészeti és kulturális jelenségekre. Koszits hozzátette, hogy emellett a Nevelési Központban, vagy az egykori Doktor Sándor Művelődési Házban (ami ma a Bóbita Bábszínház) is voltak ekkoriban fontos események.
A nyolcvanas évek végén megnyíltak azok a pécsi szórakozó helyek, amelyek működése már nem függött hivatalos szervektől. Ilyen legendás hely volt például Koszits szerint a Kazinczy Kocsma, a Gyár (ma az Árkád áll a helyén), és a mára lebontott Rák is. Olyan ismert pécsi zenekarok kezdték meg ezeken a sokak számára ma már ismeretlen helyeken a működésüket, mint az Öregek Otthona, vagy a Kispál és a Borz.