Borivó nemzet a magyar – tartja a mondás. A borturizmus egyre népszerűbb hazánkban, de a régióban Villány és Szekszárd mellett a Pécsi Borvidéken is találhatunk kiváló nedűket. Összegyűjtöttünk néhány fajtát, amit mindenképpen érdemes kipróbálni.
Villány és Szekszárd retteghet
A pécsi az egyik legkisebb borvidék az országban, ugyanakkor adottságai révén nagy lehetőségek rejlenek benne. Kiváló talaj alakult ki ugyanis a Mecsek dombjain, ráadásul a klíma is egyedi a területen, amit keletről a Duna, délről a Dráva, északról pedig a Mecsek határol. Az utóbbi években egyre többen fordultak a minőségi borászkodás felé Pécs környékén. A pincékben viszont kis mennyiségek készülnek, ezért a növekvő szakmai sikerek ellenére is nehéz őket megtalálni az üzletekben.
Győrffy Zoltánt, a Pécsi Borozó főszerkesztőjét hívtuk segítségül, hogy ajánljon néhány bort a térségből, amit nem érdemes kihagyni.
Fehérborok
A borvidéken a leggyakoribb talán az olaszrizling vagy a chardonnay, Versend környékén a juhfark és a csomorika, de kedvelt a sauvignon blanc, a cserszegi fűszeres is. Ugyanakkor van egy nagyon különleges – édes bort adó – fajta is: a cirfandli, amely egy osztrák borvidéken kívül csak itt terem, mára azonban mindössze 20-25 hektár termőterülete maradt.
A szakértő a furmintot emelte ki, hiszen egyre többen próbálkoznak ezzel a korábban Pécsett is meghatározó fajtával, ami egy időre szinte teljesen eltűnt. Szabó Zoltán fiatal hosszúhetényi borász 2011-es pécsi furmintjának jók a savai, van szikársága, ugyanakkor kellőképpen behízelgő tud lenni. Némi citrusosság, több őszibarack, pici zöldes-fűszeresség jellemzi. Kellően üdítő, frissítő, kortyban elég tartalmas és tartós. Gyümölcsös, jó ivású, és egyben komplexitást is mutató bor.
Radó Istvánt a kilencvenes években a chardonnay tette ismertté, ami ma is meghatározó bora. A 2012-es évjárat illata bodzás, visszafogott almával. A szájban egyszerre vannak jelen sós és édes gyümölcsös jegyek.
A fehérek sorát természetesen a cirfandli zárja, mégpedig a kései szüretelésű, édes bor a Hárs Pincészetből. A 2011-es szajki cirfandli édes és lédús barackos illatot mutat, de mazsola, birs és hársfavirág is fellelhető zamataiban.
Vörösborok
A vörösborok esetében a világfajták hódítottak tért: sok a cabernet, a merlot, Szigetvár felé a pinot noir, Mohácson a régóta termelt kadarka a jellemző. A szakértő elsősorban Andreas Ebner mozsgói pincéjéből ajánlja a 2008-as pinot noirt, ami egy klasszis, országos szinten is kiemelkedő bor. Intenzív fajtajelleg, húsos gyümölcsök és leheletnyi avarosság jellemzi, pici kesernyével. A teste masszív, de mégis könnyed tud maradni, élénk savak tartják benne az egyensúlyt. Ismérvei a jó arányok, az elegancia és a harmónia.
Nagyon izgalmas, ám könnyedebb bor a Lisicza Borház 2011-es merlot bora. Illata tejcsokis, kakaóporos, szilvás-szedres, jó a hordóhasználata, eleganciájával meggyőző tud lenni.
De tetszetős a Planina Borház mohácsi Prím Cuvée-je is 2009-ből. Kedves, széles spektrumon támadó illatok, zamata marcipános-sütis, szinte szívesen beleharapnánk.
Rozéborok
Az utóbbi évek sikersztorija a rozé. A mohácsi Eberhardt Pince, vagy a korábban már említett Lisicza vagy Radó rozék abszolút a jobb magyar rozéborok közé tartoznak. Ugyanakkor visszatérni látszik az erőteljesebb – de mégsem vörösbor – siller is, amely valaha nagyapáink kedvence volt. A Pécsi Borvidéken a Planina Borház és Szabó Zoltán foglalkoznak ezzel a bortípussal.
