Mindenki előtt ott van a Széchenyi téri Szentháromság-szobor, kicsit arrébb pedig báró Szepesy Ignác szobra a Székesegyház előtt. Nem beszélve a Dóm homlokzatán egykor álló apostolszobrokról, amik ma már egy árkádsor alatt sorakoznak a templom mögött. Kiss György neve köti össze őket, az egyházi, vallásos szobrászművészé, aki nem csak a városban, de Budapesten és nemzetközi színtéren is maradandót alkotott.
Kiss György azon szobrászművészek egyike, akik méltatlanul kevés ismertségre tettek szert. Szomorú, hogy Pécsen is sokak számára ismeretlen, hiszen itt több ikonikus szobrot jegyez, amik mára a városkép szerves részei lettek.
Keserves, nehéz indulás
Szászváron született 1852-ben. Édesapja nagy területen gazdálkodott, és mikor János bátyja bevonult huszárnak, helyette kellett munkálkodnia neki is a földeken. Édesanyja nagyon szerette és ragaszkodott hozzá, mivel két húga már kisgyermekkorában elhunyt. A kis Gyuri elsősorban a teheneket legeltette, gyakran ki is maradt az iskolából, ám a tanító nem hibáztatta, ismerte a szegény családot. Hobbija volt már gyermekkorában a faragás, kis kereszteket, angyalokat szeretett alkotni. Volt, hogy állítólag annyira elmerült benne, hogy a napi teendőit is elmulasztotta. Mindenesetre hamar rájött, hogy szeretné magát tovább képeztetni ezen az úton.
Elsőként egy kovácsmester mellé került, ahol nem érezte igazán jól magát. Ezután hozták Pécsre, ahol egy kőfaragónál szerették volna elhelyezni a szülei, ám nem jártak sikerrel. A fiatal fiú sorsa végül 1868-ban vett fordulatot, mikor bérmálkozott, és Dulánszky Nándor akkori megyéspüspök ellátogatott hozzá. Kis műveit kitette az ablakba. Troll Ferenc kanonok figyelt fel ezekre és a díszes kapura, amit szintén az ifjú szobrász készített. Megkérte a helyi plébánost, hogy tanítsa és nevelje a fiút. Többek között tőle kapta erős hitét, ami aztán az egyik legnagyobb egyházi szobrásszá tette.
Külföldi és hazai sikerek
1869-ben már Grazban találta magát Keltz Ferenc képfaragó kezei között, ahová Troll Ferenc segítségével jutott el. A 17 éves fiút megbízták alakok faragásával. Emellett rajziskolába is beíratták.
A tehetséges ifjú 1874-ben egy évre Münchenbe költözött. Az akadémián tanult és itt alkotta meg az Irgalmas Szamaritánus szoborcsoportozatát – ennek másolata ma a Szépművészeti Múzeumban van, amivel elnyerte az akadémia első díját. Ekkor a magyar kormány is jelentős összeget folyósított neki, ezzel támogatva Kiss Györgyöt.
1875-ben hazatért Budapestre a szobrász, a Deák-mauzóleum számára elkészítette a Gyászoló Géniuszt. Útja ezután Rómába vezetett, ahol az Apagyilkos c. szoborral hívta fel magára a nagy mesterek figyelmét.
Letelepedés és a háború fájdalmai
Pécsett 1882 és 1891 között zajlott a Székesegyház felújítása. Erre érkezett meg Kiss György, és Zala Györggyel közösen végezték el a szobrászmunkálatokat. Közben nőül vette fiatalkori pártfogójának unokahúgát, Troll Bertát 1885-ben, később négy gyermekük született.
Újra a fővárosba költözött, majd Berlinbe, ahol több és nagyobb siker övezte munkáit, mint itthon. Legközelebb 1891-ben tért haza, Pécsre, a Székesegyház felszentelésére. Majd végleg letelepedett Budapesten. Hogy mennyire ragaszkodott gyökereihez, azt jól példázza, hogy szülőfalujába is gyakran ellátogatott, több szoborral ajándékozta meg őket. Elkészítette családja és rokonai portréját is. Ráadásul Pécsett, első tanulmányai helyszínén is sokat alkotott.
Az első világháború fájdalma jelentkezett ekkori alkotásain is: síremlékek, hősi halotti emlékművek. Ezeket a szomorú műveket fiának 1915-ös halála is ihlette, aki a háborúban esett el (gyermekei közül ő örökölte leginkább tehetségét).
Utolsóként a Hősi halott szoborcsoportot alkotta meg: férje holttestére boruló asszony, apja kezét csókoló leány, apja kardjával játszó fiúcska. 1919 áprilisában, kereken száz éve hunyt el.
Pécs és a pécsi apostolszobrok
Tucatnyi pécsi szobor és dombormű Kiss György alkotása. Legismertebbek lehetnek talán a Székesegyházra elhelyezettek (domborművek a nyugati oldalon, a mellékhajó peremén és a keleti homlokzaton állatszobrok, apostolszobrok a déli homlokzaton), Szepesy Ignác szobra a Dóm előtt, Szentháromság-szobor a Széchenyi téren.
Az apostolszobrok története különös, hiszen tulajdonképpen nem is Kiss György alkotta meg őket, hanem bizonyos Bartalits Mihály, 1854-ben. A Dóm századvégi restaurálásakor kellett kicserélni őket, mivel erősen leromlott állapotba kerültek. Ekkor érkezett Kiss György, aki új köntösbe öltöztette az apostolokat. A rendelés szerint sóskúti kőből 2,5 méter magas alakokat kellett formálni, darabonként 800 forintért.
A szobrász gyakran csak régi illusztrációk segítségével tudott dolgozni, annyira roncsolódtak az alakok. A Bartalits-féle szobrokhoz képest sorrendjük teljesen megváltozott és némelyikük alakja is már formát öltött.
1891-ben, a templom felszentelésekor méltatták a szobrászt is, aki csak annyit felelt erre:
„Nem tudom, sikerült-e olyat alkotnom, hogy tovább éljek az emberek emlékezetében. Egyszer mindenkit elfelednek.”
Annak ellenére, hogy Kiss György szobrainak mindenki a csodájára járt, a 20. század közepén újból cserélni kellett őket, mert az anyaguk nem állta az idő próbáját. 1961-ben emelték le a szobrokat, egészen 1963-ig üresen álltak a talapzatok. Kiss szobrai méltatlan sorsra jutottak: kettő kivételével mindet feldarabolták. Napjainkban Antal Károly munkáját csodálhatják a Dóm előtt elhaladók, Bartalits eredetijeit pedig a Székesegyház mögött.
Forrás: Pécsi Egyházmegye
