Közérthetően is lehet tudományos igényű várostörténetet írni – vallja Fedeles Tamás, a Pécsi Tudományegyetem oktatója, akinek ,,Eztán Pécs tűnik szemünkbe” című kötete a Pro Pannonia Kiadó gondozásában jelent meg. Magyar nyelven ez az első összefoglaló mű, amely a város középkori históriáját dolgozza föl a püspökség 1009-es megalapításától 1526-ig. Szerteágazó kutatásokon alapuló munkája néhány kérdésben merőben új megállapítást tesz.
– Izgalmas lehetett a középkori Pécs városában élni, ahol 1367-ben megkezdte működését Magyarország első egyeteme; ahol a Mátyás király ellen lázadó püspök, a humanista költőóriás, Janus Pannonius is tevékenykedett; ahol a dominikánus atyák révén kiemelkedő zenei képzés folyt, és 29 iparos szakma létezéséről szólnak az írott, s a régészeti források. S ahol az emberek legszívesebben bort fogyasztottak a kutak vizének fertőzésveszélye miatt – meséli Fedeles Tamás történész, a kötet szerzője. – Érdekes lehetett látni, miként épül föl a székesegyház, de mondjuk a püspöki börtön tömlöcébe akkor sem szerettem volna kerülni. Arról, hogy milyen lehetett egy városi ünnep, ha a királyi udvar is ellátogatott Pécsre, helyi leírások nem maradtak fenn, ám a korabeli pozsonyi forrásokat alapul véve feltételezhetjük, hogy itt is virágban úszott az egész város, kárpitokat engedtek le az ablakokból, kicsinosították az utcákat, földíszítették a tereket.
– Milyen foglalkozást űzött volna?
– Talán akkor is szívesen tanulmányoztam volna az egyháztörténetet a székeskáptalan tagjaként, vagy gazdálkodtam, kereskedtem volna. Igaz, az értelmiségnek sokkal több lehetősége volt a középkorban is, akár világi, akár egyházi területen mozgott. Mint városi írnok vagy tanácstag is el tudnám képzelni magam.
– Szóval, akkor is sok minden érdekelte volna, akárcsak manapság, hisz kutatja a pécsi egyházmegye történetét, pecséttannal éppúgy foglalkozik, mint a középkori főúri vallásosság kérdéseivel, s az utóbbi években várostörténeti kutatásokat is végez. Ennek összegzéseként látott napvilágot Pécs középkori históriáját feldolgozó kötete, melyet már megjelenése előtt Virág Benedek-díjjal ismert el a Professzorok Batthyányi Körének Pécsi Csoportja.
– Szerettem írni ezt a könyvet, jó volt végiggondolni a benne foglaltakat. A középkorból kevés írásos emlékünk maradt fönn, 1526-ig például a városi magisztrátus által kiadott oklevelekből alig tíz áll rendelkezésünkre. Ezek tanulmányozásához nemcsak latinul kell tudni, de miután számos rövidítést is tartalmaznak, megértésük paleográfiai, írástörténeti jártasságot is kíván. Sajnos a levéltárban nincsen olyan polc, ahonnan leemelhető az összes korabeli pécsi dokumentum, igaz, a hazai írásos emlékek egy része a világhálón már hozzáférhető. A kollégák kutatási eredményeire is támaszkodtam, széles körből használtam a mérvadó szakirodalmat, és igyekeztem vallatóra fogni más tudományágakat is: a régészetet, az építészet-, az irodalom-, a művészet- és művelődéstörténetet, és sok esetben voltak segítségemre más hazai és külföldi városanalógiák.
– Olyan megállapításokat is tesz könyvében, melyek az újdonság erejével hatnak.
– Nem minden esetben osztom korábbi szakemberek vélekedését, igaz, de ilyen esetben is a pro és kontra érvek és elméletek felsorakoztatása, szembesítése után fejtem ki a saját elképzelésem. Ahol megengedhettem magamnak, ott igyekeztem markánsabb véleményt formálni. A középkori egyetem épületével kapcsolatban például nem osztom G. Sándor Mária régészasszony elméletét, miszerint az a székesegyház északkeleti oldalán lett volna. Szerintem nem létezett egy konkrét, önálló egyetemi épület, hanem a korabeli európai gyakorlatnak megfelelően különböző helyszíneken folyt az oktatás: szabadtéren, a professzorok lakásán, a székesegyházi iskola termeiben, templomokban. Az egyetemalapítással kapcsolatban pedig úgy vélem, abban nem játszhatott szerepet a Balkánon burjánzó eretnekség elleni küzdelem, és nem is I. (Nagy) Lajos királynak köszönhető, hogy ide került. Vilmos püspök szerepe viszont kulcsfontosságú, aki titkos kancellárként és kápolnaispánként 1358-tól a királyi diplomáciai testület élén is állt. Az egyetem székhelyének kijelölésében az ő személye, a püspökség gazdasági ereje és Pécs regionális szerepe volt meghatározó. A havasalföldi vajda, Drakula háza is érdekes történet. A székesegyházi káptalan hiteleshelyi oklevelei között maradt fönn az adásvételről szóló oklevél. Ugyancsak a főtéren állt a Szent Bertalan-templom, amely jelentős bővítések után, a XV. században nyerte el végső formáját. Az utóbbi idők ásatásainak még publikálatlan eredményei sok érdekességet rejthetnek, új megközelítésbe helyezvén Gosztonyi Gyula egykori elképzelését.
– Előkerülhetnek még olyan leletek, hozhatnak afféle eredményt a jövőbeni kutatások, amelyek felülírhatják eddigi ismereteinket?
– Persze. Ahogy Visy Zsolt professzor vizsgálatai is újdonságot jelentettek: a dóm déli oldalán egy hatalmas zártudvart körülölelő, szabályos négyszög alaprajzú épületegyüttes kontúrjai rajzolódtak ki.
– Úgy hírlik, tankönyv lesz e kötetéből.
– Az ELTE-n a régészhallgatók tudtommal használni fogják, és a Babits Gimnázium internetes honlapján is megjelent róla egy összefoglaló tanulmány, ami ugyancsak beépíthető a tananyagba. Történelem fakultáción például jól használható.
– És mint szerző, nem hirdet belőle kurzust az egyetemen?
– Egyelőre nem, ugyanis a következő félévben a Vatikánban fogok kutatni.
– Most min dolgozik?
– Budapesti kollégák felkérésére részt veszek egy nagy, nemzetközi városatlasz-projektben, amelyben elkészítjük Pécs topográfiai térképét. Egy kataszteri térkép a kiindulópont, az 1865-ös közigazgatási határt vesszük alapul, s ezen mutatjuk be, hogy az első megtelepedés nyomától kezdve miként fejlődött a város 1920-ig. Magyar-angol nyelvű kiadvány lesz ez, és táblázatok, adattárak, pecsétképek, mesterlevelek, városképi ábrázolások, Pécsről készült metszetek illusztrálják majd. Izgalmas feladat. Remélem, sikerül folytatnunk az egyházmegye történetének monografikus feldolgozását is. A várostörténethez sem leszek hűtlen, mert Pécs élő város, de a múltjára is figyelnünk kell, nemcsak a jövőjére. Biztos, hogy számomra örök szerelem marad, de jelenleg több más témán is dolgozom.
