A 19. század második felének egyik legvitatottabb pécsi tudósa, a város első akadémikusa volt Mátyás Flórián – mégsem ismerik a nevét annyira sokan. Ő volt az első, aki szembeszállt a finnugor nyelvelmélettel, emiatt az akadémikusok ki is utálták. Vitája sikertelensége után megírta Pécs történetét, kutakodott az Árpád-kori Magyarország történelmében, de szellemhistóriákat is papírra vetett.
Mátyás Flórián Erdélyben, 1818-ban született Felső-Detrehemben, Torda-Aranyos vármegyében. Alsóbb iskoláit Kolozsváron végezte, majd Szepesy Ignác Pécsre helyezésekor ő is követte ide az új püspököt, a gimnáziumot pedig már itt végezte.
Az iskoláinak elvégzése után 1834-ben útnak indult Itáliába, ahol elmélyült tanulmányokba kezdett. Húszéves korára már tudott olaszul, latinul, németül, megismerkedett a görög, a héber, a francia nyelvvel is. Ugyanakkor mély vallásossága a szerzetesi hivatás felé vezette, így 1938-ban novícius lett a piarista rendben. Annál viszont szabadabb gondolkodó volt, minthogy huzamosabb ideig kövesse a szigorú regulákat, úgyhogy hazajött Pécsre, ahol elvégezte a joglíceumot és ügyvédnek állt. Mikor erre is ráunt, számos nemesi, jómódú családnál lett nevelő Baranyán kívül Somogy, Vas megyékben.
Végül 1858-ban tért haza végleg Pécsre és a ciszterci gimnázium tanára lett. Emellett megyei aljegyző és törvényszéki bíró lett, látszik, hogy végtelen agilitása sosem hagyta nyugodni. Ebben az évben az MTA levelező tagjává választották.
Ám 1898-ban lett csak az MTA rendes tagja – elsőként Pécsett –, ebben nyilván azok a tudományos viták is közrejátszottak, amiket gerjesztett.
Nyugdíjazása után azonban magányában egyre jobban bezárkózott. Házassága egy négygyermekes özveggyel nem sikerült, elváltak. Mogorva különcnek tartották, egy igazi remetének.
Időskorában sokat betegeskedett, ekkor már teljes mértékben a vallás felé fordult, 1904-ben pedig egyszerűen kijelentette, hogy áldozócsütörtökön fog meghalni. Végül kicsit korábban, nagyszombaton hunyt el.
A renitens nyelvtörténész
Első fontosabb műve 1857-ben jelent meg, A magyar-árja nyelvhasonlatok címmel. A kis dolgozatban amellett érvel, hogy a nyelvrokonság kulturális érintkezés eredménye is lehet. Emellett sok vélt szóhasonlóságra és szerkezeti megfelelésre mutatott rá a magyar és az árja nyelvek (szanszkrit, perzsa, parszi, zend) között, szerinte többre, mint ami a finnugor vonatkozásban létezik. Ezzel csúnyán nekiment a korszakot és a témát egyre inkább uraló finnugor nyelvelméletnek és a kortárs finnugristáknak.
Ugyanabban az évben napvilágot látott A magyar nyelv – finnítési törekvések ellenében című írása, ahol konkrét szavakat párosítgat szanszkrit szavakkal (Isten – istavan, lakni – asz) és perzsákkal (csillag – csiragh, kincs – gencs). Próbált mindenáron több rokonnak vélt szót leírni, mint amennyit a finnugristák fel tudtak mutatni: „A mennyi hasonszót ők mutatnak, annyit mutassunk mi”.
Mátyás Flórián úgy vélekedett, a „finnítés” elmélete nyelvi torzulások szülője és szegényítik is azt. Az elméletével, miszerint a magyar közelebb áll a szanszkrithez és a perzsához, mint a finnhez, nekiugrott a kortárs nyelvészeknek, elsősorban Hunfalvy Pálnak, aki Reguly Antal nyomán a finnugor elmélet fő képviselője volt. Az akadémián Hunfalvy úgy nyilatkozott Mátyás Flóriánról, hogy
„Mátyás úgy áll a nyelvészetileg hasonlítókhoz képest, mint a fűkaszáló a füvészhez”.
A pécsi tudós belekötött a magyar ősvallás-kutatásba is, miszerint ott is sok a tévesztés, hivatkozott perzsa hagyományokra is írásaiban, ám ezzel olyan újabb ellenségeket szerzett magának, mint például Csengery Antal neves kutató.
A nagy hibája az volt Mátyás Flórián kutatásainak, hogy megállt a szópárosítgatásnál, nem figyelt a hangmegfelelésekre, nem tartott lépést a finnugor elmélettel, külön útját járta. Azért mellette szóljon, hogy a későbbiekben többen még foglalkoztak a magyar-árja rokonsággal, igaz, teljesen eredménytelenül.
Nagy vállalkozása, a Nyelvtörténeti Szótár is félbe maradt. Szorgalmasan összegyűjtötte anyagát A-tól Zs-ig, ám pénze nem volt a hatalmas anyag megjelentetésére, támogatást pedig értelemszerűen nem kapott.
Összességében elmondható, hogy a Mátyás Flóriánnal való csatározás előjele volt a finnugristák elkövetkező kemény háborúinak, amelyet a fokozatosan erősödő török nyelvrokonságot hirdetőkkel kellett megvívniuk.
Nem akármilyen területeken kutakodott
1871 után Mátyás Flórián kicsit belefáradt a nyelvészeti szélmalomharcba, és a történelem felé fordult. Amellett, hogy érdekes kutatásai voltak és sok új tényre világított rá, megint egy vakvágányra tévedt: amellett kardoskodott, hogy a honfoglalás valójában 889-ben történt.
Ugyanakkor lelkesedése kitartott, megírta Pécs városának történetét. Arany Jánossal összesen hat levélváltása volt.
Újabb érdekesség, hogy Mátyás Flórián vonzódott az ezoterikus világhoz, meg is írt egy kis könyvecskét Személykettőzések címmel, amiben szellemjelenségekkel, a szellemnek a testtől való elválásával foglalkozik.
Keleti adomák címmel is kiadott egy kötetet – ez jól fémjelzi Mátyás orientalista vonzalmát. Nem csupán a nyelvben kereste a párhuzamosságokat, a keleti népmesékkel is foglalkozott.
Ma Pécsen tér is nevében emlékezik a város első akadémikusára – persze nem a belvárosi Szent Flórián térről van szó, a Mátyás Flórián tér Árpádvárosban található.
