Pécsnek kedvezőbb az imázsa külföldön, mint a Király utcában járva – mondja a bécsi Collegium Hungaricum igazgatója. Kíváncsiak voltunk, itthon miért nem, illetve hogyan lehetne „eladni” a kultúrát, azaz a várost!
A KSH minap nyilvánosságra hozott rangsorában, a hazai városok népszerűségi listáján csak sereghajtók vagyunk, minden fürdőváros megelőzi Pécset. Európa egykori kulturális fővárosának hová tűnt a vonzereje? Sehová – mondják a szakemberek, csak nem az almát kell összehasonlítani a körtével.
Rázga Miklós (első képünkön), a Pécsi Nemzeti Színház igazgatója szerint a Pécs iránti turisztikai érdeklődés lanyhulásának több oka is lehet. Ezek egy része anyagi eredetű, mert hiába épült autópályánk, Pécstől Budapest továbbra is kétszáz kilométernyire van, s a magas benzinárak miatt kétszer is meggondolják a fővárosiak, hogy a baranyai megyeszékhely felé vegyék-e az útirányt. Akinek viszont telne rá, az inkább hódol az oly divatos „wellness-őrületnek”, s a napi hajsza után egy nívós fürdőhelyen szeretné kipihenni magát, ahol a medence falain túlra nemigen vágyik.
– Most kell nagyon okosnak lennünk, s összefognunk annak érdekében, hogy sikerüljön minél szélesebb kör számára vonzóvá tennünk Pécset – véli a direktor.
Rázga szerint a jegypénztáruk tapasztalata alapján egyes előadásaikra, például A padlásra és A dzsungel könyvére a pécsieken kívül az ország más részeiből is váltanak jegyet. Mindez annak a növekvő érdeklődésnek a része, amely az utóbbi években tapasztalható. A Rázga Miklós által meghirdetett családbarát színház koncepciója ugyanis meghozta eredményét, s egy évad alatt több mint ötven százalékkal emelkedett előadásaik nézettsége. Sőt, a tavalyi 98 ezer fizető nézőhöz képest, időarányosan számolva, ebben az évadban tovább tudták növelni ezt a számot, s úgy tűnik, júniusra elérik a száztízezer nézőt.
Márta István (második képünkön), a Zsolnay Kulturális negyed vezetője szerint Pécs kulturális, emberi, épített és történelmi értékei kimagaslóak, európai viszonylatban is. Ahhoz, hogy ezek vendégéjszakákban is kifejezhető vonzást érjenek el, igen koncentrált, összefogásra alapozott, és konzekvensen felépített közös marketingre van szükség.
– A kulturális főváros 2010-ben megtette kötelességét, de ma már teljesen más a gazdasági helyzet, a kereslet-kínálat megváltozott, a pénztárcák egyre laposabbak – magyarázza Márta István. – Szerintem a város turisztikai kínálatát egységben kell nézni és kezelni. Ehhez akarat, összefogás, koordinálás és pénz szükségeltetik. Ami a Zsolnay Kulturális Negyedet illeti, aprólékos, higgadt és jól átgondolt, hosszú távra tervezett lépéseket kell megvalósítanunk.
Szerinte a programok és műsorstruktúrák „irányba állítása” nem egyéves feladat. Kísérleteznek, utakat próbálnak, néha zsákutcába is kerülhetnek – vélekedik.
– A „vonzerőnk” létezik, ezt bizonyítja a Zsolnayban, a Kodály Központban és a világörökségi helyszíneinken megforduló 395 ezer látogató. Az elkövetkező időszak feladata, hogy ne csak néhány órát töltsenek el nálunk. Van annyi „látnivalónk”, hogy érdemes több napot is maradni, akár a ZSÖK-ben is – magyarázza Márta.
Méhes Márton (harmadik képünkön), jelenleg a bécsi Collegium Hungaricum igazgatója, korábban rövid ideig az EKF művészeti vezetője volt. Szerinte az első kérdés az, érdemes-e egyáltalán összehasonlítanunk a fürdővárosok turisztikai adatait Európa egykori kulturális fővárosáéval? Hisz Ausztriában is tapasztalja, hogy kiemelt érdeklődésre számíthatnak a wellness-paradicsomok, s az is tény, hogy az osztrákok széles rétege jár szívesen Magyarországra, hasonló szolgáltatásokért.
– Ez tipikusan az alma és a körte esete – mondja a kulturális szakember. – Nem lehet rangsorba állítani őket, a maga nemében mindegyik kiváló. Azt pedig csak a legszerencsésebb városok mondhatják el magukról, hogy kulturális és wellness-kínálatuk egyaránt páratlanul vonzó.
Pécs esetében vannak egyfelől a számok, tények, statisztikák, másfelől az, hogy kulturális körökben milyen a város ismertsége és megítélése – magyarázza. Azt mondja, a munkája során maga is tapasztalja, hogy Pécsé kifejezetten pozitív.
– Az egykori remény, hogy a város felkerüljön Európa kulturális térképére, teljesült. Azt hiszem, Pécsnek kedvezőbb az imázsa külföldön, mint a Király utcában járva. Az EKF-év és a hozzá kapcsolódó beruházások hozadéka, hogy rengeteg kulturális szakember járt az európai rangú új létesítményekben, s híre ment a Kodály Központnak éppúgy, mint a Zsolnay-negyednek. Ez reményre adhat okot a közeljövőben.
Méhes Márton azt is tudja, hogy marketingre mindig kevesebb pénz jut a kelleténél. Ám mint mondja, vannak olyan lehetőségek, melyek nem kerülnek pénzbe, mégis hatékonynak bizonyulnak.
– Egyik szakmai partnerünk szervezésében, idén júniusban a Collegium Hungaricum ad otthont a Tourinform Pécs elnevezésű rendezvénynek, amely egy bemutatkozó, információs programként hozza Bécsbe Pécs jó hírét. Ennek persze a fordítottja is kivitelezhető, ha Pécs hív meg magához turisztikai szakembereket és újságírókat a környező országokból, s mutatja be nekik mindazt, ami az oda érkezők számára fontos és vonzó lehet.
